A másfél éves nyár

Zil

2011-11-24T00:29:00.001+11:00

Megnéztem, hogy milyen keresőszavakkal jutnak el a blogra a látogatók. Az eredmény: a Zil mindent visz! A másfélévesnyár összes permutációját vagy kétszeresen lenyomja!!!! :) De nem is ez a legdurvább, hanem az, hogy akik Zilre keresnek, jellemzően megnéznek más oldalt is a blogon. Amiből egyenesen következik, hogy aki Zilre keres, azt érdekli vagy ausztrália, vagy a szörf! :)

Itt a lista eleje (a viccesebbeket majd talán kiemelem egyszer)

The Zil takes it all!

Életmentős

2011-10-04T17:23:00.002+11:00

A frothers.com napi szörfjelentése pont egy Bronte-i fotóval kezdődik. Csak azért találtam érdekesnek, mert pont azt a helyet mutatja, ahova kisodródtam, amikor a vízi mentők hoztak ki:

Vissza Balira

2011-03-27T12:17:00.003+11:00

Visszajöttem Balira. Erről egy másik blogon olvashattok:
http://mikoolypapa.blogspot.com/

vége?

2011-03-25T19:49:00.000+11:00

Na, mivel kicsit hirtelen változtak az események, kedden vettem egy repjegyet, és ma 3-kor megyek vissza Balira. Így nem sok értelme van az utolsó két napot leírom, aminek a lényege az, hogy voltam Uluwatun, ami életem egyik legszebb és legfélelmetesebb élménye volt. Majd lesz egy könyv belőle, abban legalább lesz egy kis extra. :) Meg akkor majd abba rakom bele az ilyen statisztikai szörnyen érdekes adatokat is. Best of képeket meg majd vagy csinálok, vagy nem. Persze az is lehet, hogy mégis megírom majd ide is.

Ennyi. Köszi az olvasást, ha a mostani túráról is írok véletlenül, akkor kirakom majd a linket.
Na, megyek vissza pakolni.

Ja nem, mégse. Az azért tényleg szar lenne, ha egy ilyen blog úgy érne véget, hogy nincs kép rólam, hogy végül is sikerült-e megtanulnom szörfözni. Itt egy kép a Hungarian Surf Open versenyről, Franciaországból:

Na, tényleg sziasztok!

Bali - kilencedik nap - Kuta, Padma, Balangan, Legian

2011-02-08T09:05:00.020+11:00

Hát ez talán a leghosszabb eddigi bejegyzés lett, bocs :(
De vígasztaljon, hogy kb. annyi szép dolog történt velem egy nap alatt, mint normálisan két-három hónap alatt!

Ma a svédek ébresztettek, elfogyasztottuk a príma reggelit a hotelben, és én már pattantam is a motoromra, hogy körülnézzek, hova érdemes menni. Padma mellett döntöttem, ami jó döntésnek bizonyult: nem szörfözött senki, úgyhogy tök egyedül kezdhettem neki a session-nek (utána is maximum öten voltunk. Cső ugyan nem volt, de shortboarddal életem leghosszabb meneteit mentem, és már kifejezetetten a cutback-et gyakoroltam, éreztem a témát nagyon. Úgyhogy ezt most megint életem legjobb szörfözésének deklarálom. :)

Aztán hazafelé átszaggattam a sikátorokon, dugókon, járdán, kocsik között, mindenhol a robogómmal, a deszkával az oldalán. Nagyon gyorsan felvettem a ritmust: már idegesít, ha egy motoros nem megy elég gyorsan a kocsik között, ha több mint 5 centi van a két oldalon :) Ja, egyszer most már hozzá is értem egy parkoló motorhoz a szörftartó gumi részével. Lehet hogy egy kicsit vissza kéne vennem :)

És végül: most intéztem el a szállóban, hogy az előre lefoglalt 4 nap helyett csak 2 napot maradok, mert Peti felajánlotta, hogy nála lakhatok két napig, amivel 600.000 rúpiát spórolok, amit most hirtelen nem is tudom, hogy mire fogok elverni :) Ágy ugyan nincs, csak polifoam, de én szeretek azon aludni.

Summa summarum egyszerűen leírhatatlan, hogy végül minden mennyire fasza lett! Iszonyú jó hogy itt vagyok, ha tehetném, maradnék még, de talán jobb így, ideje továbbvinni az életemet, és ha tényleg így jól fejeződik be az utazás, akkor nagyon-nagyon sok energiával térek haza!

A nap folyamán történt további események (rekonstrukció):

Délután elmentünk Petiékkel Balanganra, egy kis falu melletti viszonylag elhagyatott partszakaszra, ahol egy közös szörföt is nyomtunk. Hihetetlen ez a hely! Úgy örülök, hogy végre kirakhatom ezeket a fotókat, mert ezek a legszebbek az utazásom során!! (egy részük Janó érdeme! :) ) Balangan egy kis homokos part sziklákkal körülvéve, a homokon 4-5 bambusz vázas ház, fűből szőtt falakkal.

Na az egyik ilyen aljába raktuk le a cuccainkat fűből készült kosarakba. Fényképező, iratok, stb., minden! Ide annyira nem jön senki, csak a szörfösök, hogy elég ennyi security. :)

Gyorsan megtanultam, hogy miért mindig a szörftartóba kell rakni a deszkát, amikor a falnak támasztva eldőlt :(( Komolyabb baja szerencsére nem lett, úgyhogy neki is vághattunk az óceánnak.

Balangan második nagy kincse, hogy a kunyhóból kilépve a homokon csak olyan 5 métert kell megtenni, majd lehet is kievezni a töréshez, ami szintén nagyon közel van.

(Visszafele néha nehézkesebb, amikor apályban ugyanitt már gyalog kell kijönni a korallokon...). A törés egyszerűen tökéletes: gyönyörű hosszú balos, eszetlenül gyors, és üreges - nem igazán van idő figurázni. Ha az ember elkapja a hullámot, akkor beleáll izomból, és irgalmatlan tempóban elkezd szaggatni – általában jó hosszan. Őrültjó!!! :) Azt hiszem kimondhatjuk, hogy ez a kedvenc törésem! :) (ráadásul úgy, hogy azóta voltam már Uluwatun is!!)

Ami meglepetéssel tud szolgálni, hogy a korallon a törésnél olyan sekély tud lenni a víz, hogy amikor az ember duck-dive-ol (azaz lenyomja a deszkát a víz alá, hogy bebújjon a hullám alá), akkor néha az hozzáér a korallhoz. Ez elég kellemetlen tud lenni a deszkának is, meg a szörfösnek is, mivel így nem tud elég mélyre menni, és akkor ugye a hullám nyer...

Másik meglepő tapasztalat, amikor az ember csak ül a deszkáján a víz közepén, várja a másfél-két méteres hullámokat, teljesen belemerülve a figyelésbe, és akkor hirtelen az egyik lába hozzáér a korallhoz... Eléggé ráparáztam tőle először! De persze nem kell a rinya, ettől olyan tökéletesek a hullámok!

Mégegy őrült jó dolog: olyan is volt, hogy amikor nem jött a hullám, és sima volt a víz, akkor láttam azokat a sárga-fekete-fehér vitorlás vagy milyen halakat úszkálni a lábaim körül, mindenféle színes korallokkal a háttérben! Búvárszemüveg sem kellett (később azért persze kivittem egyet, és menetek között búvárkodtam kicsit :) )

Na, találtam is egy képet a halacskáról:
Há némá'! Há a tehénke megeszi a motoromat!

LucaJanó is megérkezett
Kellemes hely
Luca Balanganon :)
No comment

Szörf után gondoltam egyet, és rájöttem, hogy nincs szükségem a város adta kényelemre! Meg arra is, hogy napi 5 dollárt még ki tudok azért fizetni, hogy a Paradicsomban lakjak. Eldöntöttem hát, hogy itt fogom tölteni a hátralevő napjaimat, ami nyilvánvalóan nagyon nagyon szuper döntésnek bizonyult. Foglaltam is gyorsan szállást (kézzel-lábbal, mert az angolt nem annyira bírják itt), aztán visszamentünk a városba. Ja, és van még néhány fotó itt (a balangani képek nagy része a következő bejegyzésekben kerül majd ki, ezek csak ízelítők)

Az esti eseményeket nehéz kicsit összegyűjteni, mert elég durva volt a parti. Először Kután egy svéd csávó kocsmájában voltunk, ahol élőzene ment vak kongással, és elektromos gitár helyett elektromos hegedűssel.

Eszetlen jó zenét nyomtak, főleg a gitár/hegedű szólók tették emlékezetessé a zenét. Aztán elmentünk egy helyre Legianban, ittunk valamit, de nem tetszett, úgyhogy vissza Kutára (ez mind taxival ment), aztán Kután megint buliztunk, énekeltem Paradise Cityt,

meg ittunk Long Island-et, aztán átmentünk valami nagy dizsibe Kutára, és aztán jött a Zseniális ötlet a frissen szerzett új barátoktól: menjünk Legiánra, de nem is akárhova, ugyanarra a helyre, ami szar volt 2 órája, de most már állítólag jó. Hát tényleg jó lett :) Kicsit elvesztettem a fonalat, de összesen azt hiszem 7 (!!) különböző helyen voltunk, négyszer tettük meg a távolságot a két város között, sokat vitáztunk sófőrökkel, azt nem tudom, milyen nyelven, aztán valamilyen Equadori lánnyal ismerkedtem meg közelebbről, aki feltűnően szép volt. Pontosan nem tisztázott okok miatt valamiért aztán mégsem aludt a La Hotel Walonban, de úgy sejtem, nem rajtam múlt! :)) Ettől függetlenül eszetlen jó buli volt, nagyon-nagyon jól mulattunk. Kár, hogy egy csomó csomó dologra nem emlékszem. Még jó, hogy ennyit leírtam! :)

Bali - nyolcadik (?) nap - Kuta

2011-02-08T08:11:00.005+11:00

Hát igazán csodálatosan jókedvem van ma (9-dik nap)!

Az egész tegap kezdődött (8-dik nap): Voltam szörfözni 2-szer vagy 3-szor, de a délelőttiek nem voltak valami jók. Aztán kimentem naplementében is, de szintén nagyon bezárós volt az egész part, úgyhogy csüggedtem kicsit (amúgy se volt jó az egész nap, Felkai Petiéket nem értem el, meg a svédeket sem, a szörf se ment jól). Na szóval zártak be a hullámok, de szép üregesen, úgyhogy egyszer aztán mégiscsak benéztem, lesz, ami lesz alapon, és észrevettem, hogyha rámzár a hullám, akkor sem halok meg. Kezdtem fáradni kicsit ugyan, de eldöntöttem hogy most, vagy soha, csövezni kell. Úgyhogy szépen akkurátusan belementem minden olyan hullámba, amiről láttam hogy az orrom előtt zár be, és próbáltam bebújni. És aztá néhány próbálkozás után sikerült is, igaz csak úgy 2-3 tizedmásodpercre, de láttam belülről a csövet!!!!!!

JUHUUUUUUUUUUU!!! Ez volt az egyetlen terv,amit kitűztem magam elé a 7 hónap utazásra. Nem tudom, hogy mennyire számít ez érvényesnek, hiszen ki nem tudtam jönni a csőből, de leszarom, mert éreztem a fejemen, ahogy csapkod a víz, láttam a csövet belülről, innentől kezdve mindenki bekaphassa!!! :-D Ja és persze mindezt naplementében. Eszetlen nyugis látvány naplementében, 30 fokos (!!) vízben nézni, ahogy evezésnél a kezem belemerül az olajosan síma lilásan tükröződő vízbe. Na ezért érdemes idejönni. Még egyszer sem fáztam. És persze nem is fogok.

Kb így néz ki a beach:

Utána találkoztam Felkai Petivel, aki itt tanul egyetemen indonézül (és még ösztöndíjat is kap érte!!! :D ) meg LucaJanóval, akik utazgatnak keresztbe-kasul Ázsián egy évig. Ők nagyon vágják az itteni szitut, úgyhogy gyorsan el is mentünk egy brazil étterembe, ahol ettem igazi brazil kaját. Egy tál babot, mellé egy tányér zöldséget meg húst, meg fűrészport. Na mindegy, jót ettünk, jót beszélgettünk, volt miről: még sose találkoztunk :) Aztán megbeszéltük, hogy ma délután megyünk szörfözni, és Janó megmutatja majd az egyik secret spot-ját, amit kemény 150.000-ért mutattak meg neki a helyiek. Állítólag ott senki nincs. (Ez azért jó, mert mindenhol máshol tömeg van). Azt is megbeszéltük, hogy másnap megyünk Ulura. Ami ugye Ázsia leghíresebb hulláma, úgyhogy már ideje lesz, mert a holnapi az utolsó előtti teljes napom :(((((((

Aztán este tévénézés, mert még kábeltévém is van, egy csomó angol nyelvű adóval, bizony. Ha jól látom, azt elfelejtettem leírni, hogy átköltöztem egy burzsujabb szállodába, mert a Fat Yogi-ból kipateroltak, mert nem foglaltam előre. Ez 200.000 rúpia (20 AUD, 3800 Ft :) ), de azért elég menő. Olyannyira, hogy szentelek is neki egy külön albumot, itt: Külön Album a Hotel La Walonnak.

Azért egy képet csak kirakok kedvcsinálónak:

Bali - hetedik nap - Kuta

2011-01-18T23:31:00.017+11:00

Reggel szörf, délben szörf, este szörf. A második volt a legjobb, Padmán, megint életem legjobb menetét toltam: kb 50m-es, legalább 4-5-ször mentem fel –le, az utolsó gyakorlatilag frontside cutback volt. Ez az első trükk, amit meg tudok csinálni :) Este már persze nem ment olyan jól.
A beach visszafogott bejárata:

Azért tudtam amúgy Padmán szörfözni kétszer is, mert béreltem robogót szörftartóval! Juhuuu 5 napra 200.000 rúpia volt, azaz kevesebb mint 4.000 forint :) Erre még jött biztosítás, ennek a fele. Jól alkudtam, büszke voltam magamra. 350 ezer rúpiáról indult a faszi. Nagyon kemény egy ázsiai városban egy szörfdeszkával az oldaladon motorozni, de már kezdem megszokni. Megyek a többiek után szembe az egyirányú utcába, ügyesen, meg olyan sikátorokba, amikben néhol még két robogó sem fér el egymás mellett! :)

A robogóhoz kaptam király bukósisakot is. Baleset esetén nem sokat ér, de nagyon divatos darab:

Napközben voltam a svédekkel egy bevásárlóközpontban, beültünk egy szép helyre, aminek az volt a neve, hogy Celsius. Aztán nem volt már izgi, ezért inkább leléptem, és elmentem szörfözni. Meg vettem két napszemüt, mind a kettő EREDETI Ray Ban, és összesen fizettem értük 1700 forintot. Ebből az egyik volt 170. :)
Jaj tényleg még nem is mondtam, hogy minden reggel hogy néz ki: amikor fel tudok kelni (6 és 9 között valahol), lemegyek szörfözni, amíg még nem éget szénné a nap, aztán haza, csobbanás a medencében, és vagy tusolás, és reggeli a teraszon, vagy már eleve a medence mellé hozzák a reggelit, hogy ott egyem meg még frissibe. Hát ez kérem keleti kényelem! :)
Reggeliző hely:

Holnap hajnalban érkezik a másik blog: LucaJanó :) meg Felkai Peti. Remélem elmegyünk valami zsír helyre, mert a helyi beach azért nem az igazi.

Ja, és ugye elhatároztam, hogy naponta legalább kétszer szörfözök (ez kb. be is jött) meg egy masszázsra is elmegyek naponta. Na természetesen nem voltam egy masszázson se, de most pótolom, be vagyok írva este 8-ra egy „traditional Balinese massage”-ra. Kiváncsi vagyok, mit fognak kezdeni a hátamon levő tíz centis, kör alakú horzsolással :) Amúgy nem is bírom jól a masszázst, mindig ugrabugrálok, ha valaki százévente megpróbálkozik vele. Ráadásul egy óra! Nem fogom magam halálra unni?? Mondjuk egy Csend Napja után már nem félek semmi ilyesmitől :) De persze azért izgulok kicsit. Azért annyira nem. (De egy kicsit azért igen :) )

Holnap el kell hagynom a szállodát (Fat Yogi, nem is írtam még sokat róla), úgyhogy ha Petiék találnak valami jót, akkor oda megyek, ha nem, akkor megyek a szomszédba, ahova a svédek is mentek, miután itt már nem volt több hely. Utálok pakolni, szerintem el is sumákolom az esti összepakolást :) Meg utálom kifizetni az öt napi szállásomat is. Ami EGYMILLIÓÓÓÓÓ rúpia. Az kb. 190 AUD :)

Később

Na, túléltem :) Néha volt csak nehezen viselhető, teljesen profi volt, virágkosár volt az arcomba, ment a bali bazseva közben, minden. Jól ellazított, de azért ennél nagyobb zúzásra számítottam, meg hogy elmúlik minden bajom tőle. Valószínűleg az elvárásaim voltak mások, lehet hogy egy sport masszőrhöz kéne járnom, heti háromszor. Azért jó volt ez, megérte a 10 dollárt :) Megyek majd megint. (Persze nem mentem - a szerk.)
Nem tartom magam ultra konzervatívnak, de az egyszerhasználatos fekete bugyi még nekem is sok volt:

Hazafele olyan dugó volt a sikátorunkban, hogy az autók egymással szemben álltak, mind a két oldalról több is. Vidám látvány ez egy olyan utcában, ahol egy autó meg egy motoros csak bizonyos helyeken fér el egymás mellett :)

Váltottam pénzt is, a csávó egész ügyesen próbált átverni egy laza 200.000-rel. Megszámoltam, majd rinyált, hogy nincs váltópénze, én meg nézzem meg, hogy nekem van-e. Amíg én keresgéltem, a 8-ból elvett 2-t (nem nagy különbség :D ) aztán odarakta, hogy köszi. Én meg gyanítottam, hogy valami nem frankó, újból megszámoltam, és kiderült, hogy egy 25% hiányzik. Akkor még nyavalygott egy kicsit, de csak kiizzadta a pénzt. Utána meg persze ragaszkodott hogy fogjunk kezet, hogy minden oké, friend!
Érdekes módon Indonéziában a kézfogás nem a barátság, hanem az „átvertelek, de észrevetted” jele! :)

Mivel ma Kután voltam, ezért a korábbi Kuta album végén találhatjátok a friss fotókat. EXTRA! találtok vicces videót is a fotók között!

Ma két bónuszkép is van:
1. Itt a meki előtt nem bringatároló van:

2. Szörfből sosem elég:

10.000

2010-12-15T09:51:00.001+11:00

Újabb érdekes adat!

2010.11.19. Ekkor regisztrálta a blog a tízezredik látogatást! Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat nézik majd az oldalt, amit azért csináltam, hogy ne felejtsek el mindent, ahogy szoktam.

Bali - hatodik nap - Ubud

2010-09-16T03:39:00.012+10:00

Ubud. Bali leginkább ismert kiránduló célpontja, mindenki szerint nagyon szép és zöld, meg templomok (Flughafen).

Én robogóval, Jonatan és Zara Harleyval. Ez utóbbi hússzor (!) annyiba került, mint az előbbi.

Röviden összefoglalva csoda, hogy túléltük, tekintve az ázsiai autós- és motoros közlekedési morált. Amúgy ha az ember megfigyeli a káoszt, könnyen észreveheti, hogy pont emiatt eszetlenül jól vezet mindenki. Vagy csak eszetlenül. Ja tényleg, Nyenyu pont itt törte össze magát, heteket volt kórházban, és állítólag a jó szerencsének köszönheti, hogy nem vágták le a lábát (!!) Akit érdekelnek a részletek, olvassa el saját maga :) az Ahogyérzed-en.

Teljesen normális látvány errefelé:

Szóval az odaút érdekes volt nagyon. Minden faluban egy iparág volt jellemző. Ezt úgy kell érteni, hogy bementünk a faluba (áthaladtunk) és végig az út szélén ki voltak rakva a portékák - minden faluban más. Az első faluban végig kerámia volt az út szélén, a következőben fából készültek a dolgok, a harmadikban szobrokat készítettek kőből. És minden faluban csak a rá jellemző termékek szegélyezték az utat. Nagyon érdekes, én mondom:

Fa bútorok:

Kerámia:

Kőszobrok:

Láttunk sok rízsteraszt, ami szuperjó, mert azt akartam látni.

Aztán megérkeztünk Ubudba, ahol néhány templomon kívül egyéb szépségét nem nagyon láttam.

Volt még egy piac, ami az ősi retek-utcai piacra emlékeztetett - gondolom van, akinek tetszik, de szerintem csak putri. Nem is tetszett egyáltalán. Legalább vettem sarong-ot (ez a szoknya, amit itt minden férfi hord), meg csináltunk egy tök jó fotót a szemét-elhelyezési szokásokról.

Majmok is voltak, de azokat már leszartuk, le se lassítottunk. Ettünk nagyon szép helyen, rizsteraszok között. Ami persze annyiba került, mint két másik nap teljes kajapénze:

Hát kábé ennyi :) Fotók azért vannak szépen, nézzétek meg itt. Hajnalban meg be volt dugulva az orrom, fülem, meg rosszakat is álmodtam, úgyhogy elsumákoltam a hajnali szörföt :((

Baszki most néztem rá a naptárra: egy hét múlva otthon leszek. De durva. Nem várom különösebben! :)

Zara gyerekként

2010-09-16T03:35:00.001+10:00

Zara gyerekkori hobbijait még nem írtam le, úgyhogy most megteszem: A sarkkörön lakott (Svédországban), és volt hogy minusz 52 (!!!) fokban ment gyalog meglátogatni a nagyit. De ez nem az amit most leírok: szóval a szórakozás: a néhány hónapos sötétség alatt belerúgni a lámpaoszlopba, ezzel 10 perc komplett sötétséget hozni az egész falura (minden lámpa kikapcsolt). Ennek advanced verziója: 3 gyerek egymásra áll, és fent a lámpa fényérzékelőjét eltakarva talán ha jól emlékszem órákra is sötétbe lehetett burkolni a falut. Ez segített az ultimate hobbinak: lopni. A kertekből epret, meg répát, meg minden szart. Meg persze mindenki ellopta mindenki fakutyáját, amivel nem tudom amúgy mit csináltak, gondolom terhet szállítottak. Aztán másnap mindenki anyukája csodálkozott, hogy valaki más fakutyája van otthon, a saját meg nincs. Ééédes.

Daráló

2010-08-24T07:06:00.001+10:00

Hát sajna most ez van, nincs idő blogolni. Majd.
Pénteken megyünk Hossegorba szörf táborba. Majd az is lesz. Majd. Persze!

Bali - Uluwatu fentről

2010-07-26T04:37:00.013+10:00

Dreamland után irány Uluwatu!
Az alábbi road movie csak két perces, de még így is csak azoknak ajánlott, akik kortárs kínai könnyűzene-rajongók! :)

A sziget délnyugati csücske híres naplementéjéről,

ősi templomáról,

a majom seregről,

a Kecak (tűztánc) előadásról,

na meg persze Ázsia leghíresebb hullámjáról (ez utóbbit majd csak a magyar srácokkal látogatom meg, most nem volt rá idő)

Szóval irány a hegytető, az ott kapott sarong-okkal takarva el rövidgatyánkat megindulunk az erdőbe. Gay kifejezett utasítása ellenére Zara a fején felejti Jonatan Ray Ban napszemüvegét, és ahogy a sofőr jósolta, egy majom az első 2 percben lekapja a fejéről és elszalad vele. Miután a majom megkapja a szokásos váltságdíjat érte (azaz a helyi árusoktól vehető kaját), visszaadja a napszemüveget. De a képzés sajnos nem lehetett tökéletes, mert a napszemü sok darabban kerül vissza.

Utáltam a majmokat mindig is. A mi teóriánk egyértelműen az, hogy a helyiek tanítják ezeket a kurva majmokat a lopásra, hogy a sok túrista tőlük vegyen kaját. Amúgy félelmetes, hogy ez mennyire működik: amit a majomnak feldobnak egy kis kaját, az azzal a mozdulattal, ahogy elkapja a kaját, dobja el a lopott holmit. Őrület. Én is vettem eledelt, hogy odaadjam nekik, aztán amikor a mellényzsebemből kirántotta a majom a maradék kaját tartalmazó zacskót, akkor felhúztam magam, és elkezdtem cukkolni, mire ő heves fújtatással, és hatalmas hegyes fogainak mutogatásával válaszolt.
A vicsorgás már sajna nincs rajta a videón :(

[[ez a videó jelenleg fos. sajnos.]]

De ettől nem szartam be, csak amikor Gay mondta, hogy nononono! akkor kapcsoltam, hogy nem kéne. Azt hittem valami vallási dolog, de nem, azt mondta hogy nagyon veszélyesek, meg betegséget terjesztenek.

Közben fotóztunk sokat, mert a kilátás lélegzetelállító a sziklák tetejéről. És persze itteni szokás szerint nincs sok védmű, úgyhogy a szikla legszélére ki lehet állni, a többszáz méteres függőleges szakadékba benézni.

Annyira félelmetes, hogy még most is összerázkódom, amikor írom. Persze majmok mindenhol voltak tömegével ott is. Amikor már a táskámat akarta kinyitni egy másik kis rohadék, én meg agresszívan léptem föl, akkor már utánam is kapott, majdnem megmart, de szerencsére elugrottam, így csak az ingemet találta el. Akkor azt mondtam, hogy elég is a majmozásból, meg a kilátás fotózásából, irány a helyszín, ahol a tűztáncot ajdák elő. A tűztánc király, aki látta a Baraka-t, annak ismerős a 70 férfi körben ülve, kántálva, kezükkel kalimpálva. Csak itt még közben valami táncjátékot is előadtak a díszesen felöltözött helyiek.

Itt van két videó azoknak, akiket érdekel:

Közben lement a nap, szép volt, jó volt, irány haza.

Otthon az igazi mexikóinál kajáltunk, mint a dekadens rómaiak, kanapén fetrengve :) És még cigizni is lehetett, kár hogy már nem cigizem :(
Aztán kifingás, alvás. Fél egykor a kurva japán csajokra ébredtem, amint föl-alá randalíroznak röhögcsélve. A japánok nagyon hülyék.
Nézzetek még képeket itt.

Bali - Nusa Dua, Dreamland

2010-07-25T21:56:00.016+10:00

Hajnali kelés, szörf Kuta Beachen. Semmi különös, a szörf nem volt annyira jó mint máskor, persze azért nem volt rossz (elvégre Balin szörfözöm :) ). Aztán reggeli a kis teraszomon, és indulás a svédekkel autós kirándulásra. Ők már kibérelték a kocsit, ami kiderült, hogy egy mikrobusz, úgyhogy deszkám is befért.

A pilóta neve: Gay (vagy Kay, de az előbbi viccesebb), ő mutatja meg nekünk az érdekes dolgokat dél felé. Először Nusa Dua-ba megyünk, ami a helyi luxusövezet, sorompóval lezárt terület, egy csomó kizárólag 5 csillagos szállodával, ahol a keresztszüleim is megszálltak, amikor itt jártak. Kimegyünk a partra, ami lélegzetelállító. (Közben a sofőrünk a kocsinál várakozik) A fotókon se néz ki rosszul a beach, de életben még sokkal szebb, igazi paradicsom.

Snorkelezni azonban nem lehet, zavaros a víz nagyon, úgyhogy továbbállunk egy helyre, ahol lehet hajót bérelni, elég sok alkudozás után ki is bérlünk egy tradicionális hajót, amit mindig is ki akartam próbálni! Juhuuuu! :)

A snorkel itt is szar sajnos, úgyhogy ezt az egészet buktuk. Ja nem, amikor mélyre leúsztam, akkor láttam szép halakat. Van az a jellegzetes fehér-sárga-fekete, na az annyira bátor, hogy evett a kezemből is :) Szóval nem volt teljesen nulla, de azért gáz volt.
Kicsit ideges vagyok, mert a nőci a „jók-e ma a körülmények” kérdésre dadog, majd azt kamázza, hogy nem tudja, hiszen ő az irodában ül. Ekkor kapcsolhattunk volna. Na mindegy.

A következő állomás mindenért kárpótol: Dreamland tényleg úgy néz ki, mit ha egy tündérmeséből került volna elő: A törésről visszanézve látszik, hogy a hatalmas sziklafalat csak a beach szakítja meg, két oldalt a függőleges sziklákat néhol dzsungelszerű növényzet növi be. Erre a területre épült az a sok-sok házikó, ami jellemzően lábakon áll, és valahogy kilóg a hegyoldalból, vagy annak tetején áll. Később még egy ködfátyol is leereszkedik a helyre - oylan, mintha a Gyűrűk Ura egyik mesebeli táján járnék. A víz türkiz színű, és teljesen lapos, azonban a törésen vannak bő két méteres, gyönyörű glassy hullámok, amik valahogy a semmiből tűnnek elő. Ez a legszebb beach ahol életemben voltam!! (pedig szerencsére már voltam néhányon. :) ) A fotókat nem is rakom ki, egyszerűen nem adják vissza a fílinget. Najó, a hullámokról végülis kirakhatok egy képet :)

Ja, és nem mellékesen életem legjobb meneteit futom itt: tudatosan kanyarodok fel a hullám tetejére, meg vissza, már-már cutback-nek nevezhető sebességgel. Kicsit olyan, mintha tudnék szörfözni :)

A szörf után Gay elvitt minket egy étterembe, ami nagyon szép volt, és hangulatos, és a teljes első Britney album lement, és lehetett kapni édes avokádó dzsúzt:

A többi képet itt találják.

Taj Burrow Balin

2010-05-26T23:50:00.004+10:00

Na ez most friss info, az ausztrálok büszkesége, a jelenlegi világbajnok épp Balin pörgeti magát, hogy nehogy elaludjon a VB szünetében. Ez nem annyira érdekes, csak kirakok egy képet, hogy lássátok, hogy néz ki egy takeoff, ha a világbajnok csinálja:

A képaláírás: "Sends a ripple through your gut don't it? Notice the positioning just beneath the impending scoop. Exquisite" :)

Itt a teljes cikk: http://www.stabmag.com/jed/taj-burrow-on-his-mid-season-break/

Bali - negyedik nap (csütörtök)

2010-05-26T01:26:00.011+10:00

11-kor ébredtem, mert a recepciós molesztált a telefonon keresztül, nem örültem. Tegnap jól felittuk magunkat, elköltöttem jó sok lóvét, pedig egy long island csak 55.000 rúpia (6 dórá) - elég veszélyes dolog! Nem is tudom mennyit költöttem, ezt egyszerűen lehetetlen kiszámítani! :) Voltunk egy olasz étteremben, ami nagyon menő volt, élőzenével és énekes nénivel, százezer pincérrel,

Az olasz hely:

Nagyon olasz...

aztán valami nagy de üres klubban Seminyakban, aztán vissza Kután egy helyen ahol élőbe tolták a helyi zenész srácok a muzsikát, királyul. A helyi énekessel azért toltam egy Paradise City-t, akik rendszeres olvasóim, azok el tudják képzelni, bár ez most egész tűrhetően sikerült, nyilván mert nem egyedül énekeltem - felvétel azért ezúttal nem készült ;)

A svéd-finn-magyar csapat:

A két helyi srác nagyon vágta hogy mi a dörgés:

Igazán jó buli volt. Persze lehet hogy a biztonsági őr már máshogy gondolta...

Aztán reggae(!!) klub, ahol voltak elég erős arcok (még jó hogy részeg voltam, és nem láttam őket!)

aztán megint Seminyak (atyaég, ez ilyen forgalmas este volt??), de már másik hely, atom részeg beszélgetések fingom sincs miről vagy kikkel :). Aztán haza, Kuta. Éjszaka még fürödtem egyet a medencében, ami nagyon jó volt, bár majdnem elaludtam a medence szélébe kapaszkodva.

Így néz ki a medence éjszaka:

Ja, és cigiztem is egy csomót :( Zara rossz hatással van rám. Kiderült hogy nem is Sarah-nak, írják hanem Zara-nak, tehát névrokonok vagyunk, Geri szerint :) Jaaaaa, és azt nem is mondtam, hogy a karján egy ÓRIÁSI OZZY OSBOURNE TETOVÁLÁS van!!! :-D

Ozzy:

Hát ennyi, most meg várom, hogy idehozzák a reggelit a szobám teraszára, hogy a napsütésben elfogyasszam. Nice!

később...

Jót szörföztem, bár egy kicsit már zavar, hogy a tökéletes hullámok ezeken a beach break-eken bezárnak hirtelen, mint a Keravill. Majdnem agyoncsaptam egy tanuló csajszit, amikor megpróbáltam backside bebújni a csőbe. Szerintem sikerült is amúgy, csak utána összecsomagolt a hullám, és kevésen múlt, hogy a csajszit kaszáljam el. A fejem szénné égett, a többi ok.

Mindent elfelejtek: szóval voltam fodrásznál, de a csajszi annyira volt tehetséges fodrász, mint Vincent Cassel a Gyűlöletben, így hát inkább mondtam neki, hogy 4-es géppel szedje le az egészet, úgyhogy megint süni vagyok, mint oviban :) Közben az unokahúga (aki nem is volt csúnya) megpedikűrözte a lábamat, mert egyszerűbbnek tartottam, ha hagyom magam, mintha vitába szállok vele. :) Nem hitték el a koromat, ragaszkodtak a 21-hez. Aztán megkérdezték, hogy nős vagyok-e (21 évesen) és a nemleges válaszra gyanítom még kurvákat is felajánlottak nekem – azért csak gyanítom, mert nem nagyon értettem. Aztán még vagy 3 másik dolgot is rám akartak sózni, de azokat sem értettem, meg nem is érdekelt.

Ezekről nincs kép, úgyhogy inkább kirakok egy képet az utcáról, ahova gyalog kellett az összes cuccommal meg a deszkával besétálnom, mert kocsival kicsit nehézkes a járás (na erről majd rakok még majd fel képet)

Este megint szörföztem, aztán megvacsiztam a szemben levő helyen, amire azt hittem, hogy a mexikói hely, amit a többiek ajánlottak, de nem :) Azért annyira nem volt rossz, de nem volt az az igazi tulumi specialitás. Aztán alvás, kifingtam.

Tekintsétek meg a többi képet ezen a linken!

Bali - harmadik nap

2010-05-24T21:48:00.008+10:00

Úgy látszik, mégiscsak folytatódik a szopás: természetesen megint álmodtam valami szépet, majd felébredtem úgy fél hét felé. Gondoltam, levágom a szakállam, így hát levágtam. :) Aztán bekapcsoltam a fényképezőmet az emeleten, de láttam, hogy nincs már rajta hely. Levittem reggelihez, hogy majd ott törölgetek róla, akkor már csak fura hangot adott, de nem kapcsolt be. Azaz kifingott. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! Az első olyan nap, amikor láthattam is volna valamit Baliból. Hát most komolyan!!!! De legalább azt is észrevettem, hogy bár vannak európai csajok a szigeten, kizárólag a pasijukkal jöttek. Gyakorlatilag családokat nem is látok, csak turbékoló párokat. Fasza!

Érdekes, hogy mindig van lejjebb. Azért határozottan bízom a pozitív fordulatban – főleg, hogy minden nap úgy tűnik, hogy már csak jobb lehet.

3/2

Na meg is jött a javulás: Átköltöztem a sziget nyugati oldalára, Kutára. A szobám ugyan nem valami fasza a Fat Yogi nevezetű szállodában, de életemben az egyik legszebb, feszített víztükrű, mélykék, két méter mély medencéjét találtam a kertben, ahol a madarak csivitelnek, a gyíkok szaladgálnak a falon, ér big mac-et és sört fogyasztani a medence szélén, ezeket ki is próbáltam az újonnan szerzett barátaimmal :) Zara-val és Jonathan-nal, Svédországból, ill. Finnországból, respectively.

Fat Yogi:

A medanszié:

Zara és Jonathan:

Tündérrózsa a kerti tavacskában:

Jó fejek a svédek, most hívtak épp a szobám telefonján, hogy menjek már át egy sörre, aztán megyünk együtt Seminyan-ba vacsizni (az az egyik szomszédos település), meg párézni. ennyi.

Ja, a csodákat ennyi! :D előtte voltam már szörfözni, a törés ugyan nem tökéletes, mert bezár gyakran, de a hullámok leírhatatlanok!!! 10mp-ig semmi, tök lapos mint az olaj, aztá egyszerre jön egy 2m-es tökéletes hulllám, aztán megint semmi vagy 10mp-ig! AWESOME! Ja, és olyan üregesek, mint a Széchenyi fa Akarattyán!!! Ilyen szép hullámokat sose láttam még, még Hawaiion se! Ja, és nem azért mondom, meg nem is számít talán hivatalosan csőnek, de mentem egy olyat, hogy a hátamon éreztem, ahogy folyamatosan csapódik rá a lip. Tehát kis túlzással tekinthető csőnek is. Bocs. :P

Ez sajnos nem én vagyok, de Kután készült a kép:

Ja, és a felívelésnek még nincs vége: most addig ütöttem a fényképezőgépet, amíg meg nem javult!!!! (egész nap elég sokat ütöttem, úgyhogy most már nem igazán hittem benn, de azért mind a 8 irányból erőteljesen ütögettem egy-egy bekapcsolás erejéig, és végül bejött a tervem :) )

A víz olyan meleg, hogy kibírhatatlan! Komolyan! TÚL MELEG A VÍZ! Sic! :) Sosem hittem volna, hogy ez lesz a bajom, de egy óránál nem tudok többet szörfözni napközben, mert püspöklila fejjel kapkodom a levegőt, mint egy dagadt 60 éves német túrista. Szerencsére naplementekor már hűvösebb van, és mivel nyugati fekvésű a beach, el lehet képzelni a látványt :) Na megyek, mert innom kell a svédekkel!

Bali - első két nap

2010-05-24T00:14:00.008+10:00

Na vasárnap van, mostam, teregettem, mosogattam, főztem, tekit takarítottam, úgyhogy a hasznos nap megkoronázásaként kirakom gyorsan az első poszt még mise előtt.

1. Reggel 2-kor keltem úgy, hogy előtte sem aludtam sokat az első bangkoki éjszakán, és azelőtt is csak 3,5 órát aludtam Coogeen.

2. . 2. A taxis lenyúlta a kamerámat, azaz svarci kameráját. Nem tudom, hogy direkt-e, de nem vette ki a csomagtartóból, amikor minden mást kipakolt, én meg a deszkával voltam elfoglalva, meg ugye aranyhal is vagyok. A kuuuuuuuuurva anyját!!!!!!

3. . 3. A kínaiak elfoglalták az ablak melletti ülésemet, úgyhogy semmit sem láttam az útból (Bangkok - Malajzia - Indonézia, nem lehetett pedig túl csúnya, és ráadásul még végig tűzött is a nap). Megkérdezték, hogy akarok-e a helyemen ülni – á dehogyis, maradj ott a hülye családoddal!

4. . 4. A szállás nem nyerte el száz százalékosan a tetszésemet, kicsit zöldebbnek gondoltam, több kerttel, saját terasszal. De végülis különösebb probléma nincs vele.

5. . 5. A beach nem csúnya, de nem is különösebben szép, többre számítottam, nem tudok szörfözni itt.

6. . 6. A kaja sem ízlett különösebben, ami nem csoda, mert nem szeretem az ázsiai ízeket

7. De a világbajnok: holnap van a csend napja, amit eddig is tudtam. Amit viszont nem, hogy ez mit jelent: azt jelenti, hogy nemhogy nem szörfözhetek, meg aktívkodhatok, fürödhetek, de még a szobámból se mehetek ki, hanem csendben meditálhatok, vagy olvashatok egy TELJES NAPIG!! Amúgy se lesz semmi se nyitva, nem tudom, hogy nem halok majd éhen. Ez már két nap mínusz a szörf szempontjából.

Kicsit fel****ta az agyam ez a nap. Nem csoda, hogy ebédnél csak ültem, és bámultam előre amíg vártam a kaját (volt rá időm, ha érted, mire gondolok), és azon gondolkodtam, hogy bizonyos valaki ***cenzúrázva***.

Második felvonás

Vettem telefonkártyát. Azzal, hogy kimozdultam, azonnal rá is jöttem valamire: ennyi szopás egymás tetején nem lehet véletlen. Rájöttem, hogy megint csak hisztizek és duzzogok magamban, hogy „ezt nem vagyok hajlandó elviselni”. Ez volt a fő problémám az elmúlt években, és most lehetőségem van elég erőteljesen gyakorolni ennek legyűrését :) Holnap pl. egy teljes napig. Iszonyú jó anger management tréning! El kell fogadnom, hogy 1. néhány km-rel arrébb szörfözhetnék a világ egyik legjobb szörfterületén, vagy ***cenzúrázva***. De ezek helyett egy kibaszott étteremben eszem a bali csirkét, és holnap semmit sem fogok tudni csinálni. Ha ezt el tudom fogadni, és a hiszti helyett meglátni a jó dolgokat, akkor nagyot léptem előre.

Ettől azonnal jó kedvem is lett, és a part már sokkal szebb lett naplementében, amint ezek a fotók tanúsíthatják is.

Ja, azt nem is mondtam, hogy Ádibácsiék tanácsára jöttem az első két napra Sanurba, a keleti partra, mert egy kis pihenésre vágytam. Ugyanoda mentem, ahol ő és Zsuzsi is megszállt múlt nyáron, és a házigazdák emlékeztek is rájuk! Tök érdekes tízezer kilóméterre otthontól találni ilyen közös pontokat. Olyan mint Cayucos Kaliforniában, ahol minden ismerős megszállt ottjártakor, amióta mi ott voltunk :)

Csend-napi vacsora Bintanggal:

Eszetlen nagy csinnadratta szakítja meg békés BSG nézésemet, azonnal felbaszom az agyam, természetesen.

Na kiderült hogy az őrületes hangzavar a gyerekektől jön: az egyik egy cintányért üt dobverővel, a másik egy alumínium lábost fakanállal, mindketten, mintha az életük múlna rajt. És közben eszetlenül vigyorognak, amit meg tudok érteni, én is mindig imádtam zajongani. Egy harmadik, idősebb gyerek egy vesszőnyalábot éget, a lány meg füstölőt. Az öreg hozza a kis szenteltvizes tálkáját, abból szór mindenfelé – így az én szobám elé is. Kiderült, hogy ez előkészület a holnapi csend napjára, azaz a Balinéz újévre. Remélem naplementekor sikerült majd megsasolnom a hatalmas sárkányt, amit végigkergetnek az utcán, majd meggyújtják.

Bíztató fordulat az eddig elég depresszíven haladó napomban.

Lement a nap, néztem a sorozatomat, és minden hangra azt hittem, hogy na jön már a menet, de nem jött. Aztán mégis. Hallottam a ritmikus dobolást / csörömpölést, felkaptam a fényképezőt, azt szaladtam le az utcára (most vettem amúgy észre, hogy az épületnek ebben a szárnyában én lakom egyedül). Szóval mentem a 20-30 fős csoport után, akik vitték a két letakart nagy alakot. Akkor jöttem rá, hogy a 3m-es szörnyek, amik az út szélén álltak idefele jövet, azok mind erre az alkalomra készültek. Szaladnom kellett, hogy tartsam a lépést a korom sötétben, ettől még több adrenalin oldódott a vérembe. Ez addig fokozódott, amig leértünk a beach-re, ahol tényleg korom sötét volt már, és a csapat bekanyarodott egy kb 1,5 m széles sikátorba, a templomkert mögött. Gondoltam nekem ez már túl sok, úgyhogy utánuk is mentem. De csalódnom kellett, mert nem gyújtották föl a témát, vagy legalábbis én nem láttam, mert hirtelen mindenki megfordult, és kezdett kijönni. Úgyhogy én is így tettem, nem is mertem megfordulni, hátha valaki felkoncol, mert egy szál fürdőgatyában vagyok :)

Na még egy szép szobrot kirakok:

Az első két napról nem készült túl sok fotó, de azért néhányat felraktam ebbe az albumba.

Életközeli élmény

2010-04-23T03:40:00.003+10:00

VIGYÁZAT! Ez a bejegyzés túl sok részletet tartalmaz ahhoz, hogy ne legyen unalmas a nyájas olvasó számára, de itt az volt a lényeg, hogy én ne felejtsem el az érzést, és a nyájas olvasó most is, mint mindig, csak a második lehetett.
A helyszín: Bronte, az időpont: túl rég, hogy emlékezzek rá (néhány hónapja volt, amikor még nem voltam PROFI szörfös :) ).

Már jó ideje néztem a hullámokat. Láttam, hogy olyan 2-3 méter közöttiek, tehát az én tudásomhoz túl nagyok, de azért gondoltam, hogy legalább egy kis duck-dive gyakorlásra jó lesz, meg hátha egy-két hullámot is elkapok (nagy hullámot elkapni természetesen sokkal jobb érzés, mint egy kisebbet, nem is beszélve az adrenaline-rush-ról :)

Szóval nekiszaladtam, és elég jól is vettem az akadályokat kifelé, viszonylag gyorsan átjutottam a tényleg méretes hullámok alatt, és kiértem a line-up-ra (az a hely, ahol még nem törik a hullám, ezért ott gyülekeznek a szörfösök, hogy a megfelelő hullámra ráevezzenek). Gondoltam pihenek kicsit, és aztán bemegyek (mert akkorra már észrevettem, hogy ehhez még tényleg gyakorolnom kell) de azonnal észrevettem, hogy eszetlen erős a rip (a rip tengeri áramlat, ami a parttól elfele áramol).

Zoli figyeli a lezárt Bronte hullámait (nem látszik annyira durvának, de érdemes összehasonlítani a hullámokat a házakkal):

Ismeretterjesztő intermezzo: A törésnél a sziklákon átbukó hullámok nem tudnak alul visszafolyni (mert ott vannak a sziklák), ezért befolynak a középső, homokos részre, és ott egyesülve visszatérnek az óceánba. Nagy hullámzásnál ez a sodrás kb. olyan erős, mint a Tisza ott, ahol a kis Túr siet beléje. Aki nem látott még ilyet, annak nehéz elképzelnie. Iszonyú erős tud lenni, gyakorlatilag egy láthatatlan folyó alakul ki az óceánban. Két dolgot nem szabad csinálni, ha az embert elkapja a rip:
1) Szembe evezni vele, mert nagy hullámzásnál esélyed sincs hogy előre haladj, ezért szép lassan elfáradsz, kifingasz, aztán meg kivisz az áramlat a nyílt vízre, aztán abból mindenféle bajod származhat. Már ha deszkával vagy, persze, mert úszóként ha elfáradsz, akkor ugye megfulladsz.
2) Pánikolni - Zoli már három embert mentett ki ilyen szituból. Az egyik esetben a bodyboardos srác a pánik miatt annyira kapaszkodott a board-jába, hogy nem volt képes integetni az életmentőnek, hogy mentsék ki. Ezért Zoli tologatta ki a saját boardján.

Mivel tudtam, hogy mit kell csinálni ha elkap a rip, meg már sokszor tapasztaltam, ráadásul Bronte-t ismerem is, nem szartam be, elkezdtem a parttal merőlegesen evezni, hogy kiérjek a sodrásból és aztán szépen kievezzek a partra. A probléma ott volt, hogy a rip rézsútosan vitt ki. A part déli oldala tele van vízalatti, és -fölötti sziklákkal, tehát arra nem tudtam evezni, mert a 2-3 méteres hullámok a sziklákkal számomra kedvezőtlen módon működnek együtt. Így csak a beach közepe felé tudtam evezni, de itt sajnos egy súlyos hibát követtem el (amire persze csak utólag jöttem rá): mivel a sodrás rézsútosan vitt kifelé, ezért nekem arra merőlegesen, azaz egy kicsit a nyílt víz felé kellett volna eveznem. Azonban amikor a háborgó tenger visz a nyílt víz felé, nehéz meggyőznöd magad arról, hogy az tesz neked jót, ha még kijjebb evezel. Úgyhogy sajna a parttal párhuzamos irányban eveztem, ami nem járt túl sok eredménnyel. Azaz kezdetben igen, mert az elején még jó erőben voltam, és a nem tökéletes irány dacára sikerült a line-upig eljutnom kétszer. De sajna itt is hibát követtem el: azonnal a deszkára feküdve el kellett volna kapnom egy hullámot, és a part felé bodyboardoznom. Viszont a hullámok NAGYON nagyon voltak, én meg be voltam szarva, úgyhogy ehelyett az "ok, a következőt elkapom" taktikát választottam, amivel kb. 30mp-alatt megint kint találtam magam a rossebben.

Ezt folytattam néhány alkalommal, kb. fél órán keresztül, amikor éreztem, hogy kezdek nagyon fáradni. (Azt kell elképzelni, hogy kb. gyorsúszásban úszol -eddig- fél órát folyamatosan). Szóval kezdtem fáradni, és egyre messzebb kerülni a parttól. Ekkor jutott eszembe először az a (szó szerint) bénító gondolat, hogy "tényleg, MI VAN, HA NEM TUDOM MEGCSINÁLNI??" Először még csak ebben a formában, nem ment tovább a gondolat, csak szépen éreztem, hogy gyengülnek a karjaim, amikor ez a bizonytalanság rámkúszik.

Összekaptam magam, és minden erőmet összeszedve nekiálltam megint erősen evezni. Na amikor így sem sikerült a többi szörfös közelébe kerülnöm, akkor tört el valami, és azt mondtam, hogy az életem fontosabb, mint a büszkeség, és elkezdtem a legközelebbi (kb. 30 méterre levő) srácnak integetni, aki mintha talán vissza is integetett volna. Pontosan nem láthattam, mert 1mp-ig láttam, kettőig nem, ugyanis a hullámvölgyben még a partot sem lehet ilyenkor látni, magyarul én sem vagyok látható sem a partról, sem a line-upról. Szóval a srác talán visszaintegetett, talán nem, de nem adta jelét annak, hogy vágja, hogy nem tudok kijutni.

Ilyenkor jött megint egy addig soha nem tapasztalt érzés: úgy gondoltam, hogy ha most nem jutok ki, akkor jó eséllyel kisodor a rip a nyílt vízre, és egy óceáni áramlat segítségével meg sem állok a láthatárig, ahol majd 2-3 nap haláltusa után elmúlok, vagy a cápák megesznek, ki tudja. Na ez még nem a sokkoló érzés, hanem a következő: mivel már kb. 40 perce eveztem egyfolytában, annyira kimerültem, hogy nem tudtam tovább evezni, ezért abbahagytam az evezést, az előbbi jövőkép dacára!! Képzeljétek el, hogy a kimerültségnek ez milyen szintjét jelentheti :) Szóval szépen lassan (gyorsan) sodródtam kifelé és dél-felé.

A nagy parti sziklák vonaláig kisodródni nagyon félelmetes érzés (ezeket a parti sziklákat láthatjátok a fotón Zoli fejétől balra), mert egy pici deszkán ülve (ami elsüllyed alattad, mert kb 30 liter a vízkiszorítása) észreveszed, hogy milyen kis hangya vagy az ott jelenlevő többi erőhöz képest. Na, amikor a szikláknál már száz méterrel kijjebb vagy, és már nem a parttal vagy szemben, hanem az 50m-es parti sziklákkal, akkor ez az érzés már megsemmisítő. Főleg azért, mert ismerem a vízimentők viselkedését ilyen helyzetekben: ha erős a sodrás, mindenkit azonnal (kb. 5 perc alatt) kihoznak a vízből, ugyanis az áramlatok az első számú haláleset a partokon, kb. 100-szor gyakoribb, mint a cápa, meg egyéb támadás. Szóval nagyon komolyan veszik. Amikor már nem nagyon láttam a part homokos részét, ráadásul a hullámzás miatt csak néha láttam a partot egyáltalán, jogosan gondolhattam, hogy a vízimentők szimplán nem vettek észre.

Ezért gondoltam, hogy az egyetlen esélyem, hogy a parti sétány tetején sétáló túristáknak próbálok jelezni. Fütyültem iszonyú hangosan (persze tök értelmetlen), meg integettem. Megnéztem, hogy ők még épp olyan messze vannak, hogy ha integetnének, akkor én látnám azt, úgyhogy bíztam benne hogy sikerül. Persze senki nem vett észre. Végső kétségbeesésemben már a deszkát lóbáltam a fejem fölött, de ez is eredménytelen volt.

Ilyenkor már úgy gondoltam, hogy nemcsak reális esélye van, hogy meghalok, hanem hogy -mivel minden kijutási lehetőségem megszűnt- sajnos ennek az esélye lényegesen nagyobb, mint annak, hogy túléljem. Na ez egy szar érzés. Nehéz leírni, de nagyon kemény. Azért is írom le ezt az egészet ilyen részleteiben, hogy sose felejtsem el. Amikor csak azt érzed, hogy bárcsak egy álom lenne, és most felébrednél. Meg hogy milyen sok mindent szerettél volna még csinálni az életben. Azt kell hogy mondjam, hogy kifejezetten szomorú voltam, hogy láttam ennek a (nagyapám szavaival) szépreményű gyereknek a végét.

Arra azért büszke vagyok, hogy ezzel a tudattal sem pánikoltam, pedig időről-időre fizikailag éreztem, ahogy a testem kezdene pánikolni, elgyengülni, és nekem erővel kell visszanyomnom a folyamatot.

Igazából nehéz felidéznem, mert amikor a legmélyebbre süllyedtem, akkor hallottam meg a kiáltást. Először nem láttam semmit a hullámoktól, de aztán megláttam a ski-s életmentőt, ahogy evez felém (jellemző, hogy akkor láttam meg a kb. 3 méteres deszkájával, amikor már úgy kb. 20 méterre volt tőlem)

Ezt az érzést is nehéz leírni, de nagyon hasonló ahhoz, amikor egy rémálom tényleg véget ér, és felébredsz, minden egyszerűen pompás lesz, eszméletlen boldogságot nyújt minden apróság! Amikor hazamentem később pl. tök nagy örömöt okozott, hogy ha akarok, akkor csak simán felkelek a kanapéból, és kimegyek a konyhába, és ezt megtehetem amikor csak akarom, tök egyszerű. :) Nem tudom miért volt ez olyan nagy öröm, de az volt. Szóval beszélgettem a sráccal, mondtam hogy bocs, meg milyen gáz ez, mondta hogy nem gáz, ő ezért van itt, és milyen jó, hogy nem vagyok félhalott, akkor milyen nehéz lenne kivinni, meg hogy nem én leszek az utolsó a mai nap, mert az iszonyú sodráshoz most erős, és ugyanolyan irányú szél is párosul. Mondta hogy megvárjuk, amig ideér Bondi-ról a jet-ski, addig csak pihenünk.
A jet-ski meg is érkezett, annak a vezetője is végletesen nyugodt volt, látszott, hogy ezredszerre csinálja a dolgot, meg se dobban a szíve tőle. Persze amikor aztán félig a vízben hasalva a jetski úgy 50-60-nal kivontatott a partra folyamatosan tartva a sebességet, hogy a két hatalmas hullám között a völgyben haladjunk, akkor azért megint helyreállt az adrenalin-szintem, de más esemény akkor már nem történt. Kimentem a partra, leültem Peri mellé, aki mondta, hogy már gondolta is, hogy lassan utánanéz, hogy mi lehet velem, mert régóta kint vagyok :)

A történetnek még ennyi utóélete volt, hogy a magyar buliban Darling Harbour-ban néhány nappal később Csabi (akivel akkor találkoztam először az eset után) azzal köszöntött, hogy hallom Bronte-n kimentettek a vízi mentők. Tekintve hogy Sydney egy 4 milliós város, kicsit meglepő, hogy a kb. 5 közös ismerősből valaki pont ott volt a parton, amikor ez történt :)

Na, hát ennyi.

Bangkok, második nap

2010-04-16T10:44:00.002+10:00

Előszó: Nem mindig volt jókedvem, úgyhogy a nyelvezetért előre is elnézést a mimózalelkűektől. Az írás meg egy kicsit szétesett, amilyen én is voltam akkoriban, napi 2-3 óra alvással. Jellemző az is, hogy ezt a bejegyzést kétszer írtam meg, a második alkalommal szimplán azért, mert nem emlékeztem, hogy egyszer már megírtam egy nappal azelőtt :)

Kinyitom a szemem, az ágyban fekszem a szállodai szobában. A szobának csak egy licht hofra van ablaka, onnan szűrődik be némi fény. Félálomban még az hittem, hogy hallucinálok, de nem: tényleg amióta felébredtem egy csávó üvöltését hallom. Hirtelen beugrik, hogy ma folytatódnak a tüntetések. Juhuuuuuu! :) Tegnap 2-300 ezer ember volt a taxis szerint, ma többet várnak. Megnézem az interneten, hol van Grand Palace, azt nekivágok a városnak. Kíváncsi vagyok mennyire súlyos a helyzet :)

Ahogy számítottam, Bangkokból elég volt egy nap, bár Joci tanácsainak hála, ez egész érdekesen telt, megnéztem ugyanis a Grand Palace-t (mindenkinek ajánlom), ahol a smaragd (jáde) Buddha is van,

meg hajókáztam egy csomót a folyón, aminek még a nevét sem tudom - ennyit a felkészültségemről. Csináltam sok-sok fényképet, meg videót, bár egyik sem hiteles - egyik sem rögzíti a szagokat. Nem tudom, hogy ez csak a tüntetések miatt van-e, de az egész putri városra jellemző a pisa- és a szemét szag állandó harca a domináns címért. A harc nem ért egyértelmű véget, de azt elérte, hogy nem ettem egy utcai árusnál se (amúgy se szeretem a thai kaját). Szégyen szemre európai kaját ettem csak. Mondjuk azért leszarom, szerencsére.

Vízparti luxusingatlanok:

Ötödik elem fíling:

Egy cigány telepet, egy kórházi elfekvőt, és a józsefvárosi kínai piacot beteszed egy turmixgépbe, összeturmixolod, majd megiszod, és ezután az egészet ráhányod egy szeméttelepre. Na ekkor kapod meg Bangkokot. Azaz azt a részét, ami nem a királyi palota, és nem az üzleti negyed. Ennyi.

De előjött az egyedül utazás hatalmas előnye: eljutottam olyan helyekre, ahova mással nem igazán tudtam volna. Pl. az egyik felüljáró melletti sikátorból kiindulva megtaláltam az "igazi" helyi lakosokat, akik általában földszinti, közvetlenül a sikátorba nyíló szobákban laknak, a földön ülnek vagy fekszenek, és nézik a tévét. A házak iszonyúan lepusztultak, és látszik, hogy amikor építették őket, akkor is szarok voltak, tiszta kommunista nagyváros. Nagyon kemény, nem is mertem lefotózni, örültem, hogy élve kikerültem onnét. Minden tele van ennek a szemüveges fasznak a képével, meg persze a pénzeken is ő van. Az albumban van róla kép, ide már lusta vagyok kirakni. Azt sem tudom amúgy, hogy kicsoda, és le is szarom. De nyilván a király, vagy valami ilyesmi.

Bangkoki lakóház (amit még le mertem fotózni):

Szintén nem keveredtem volna éjszaka a vörös ingesek tüntetésének közepére, ha nem egyedül vagyok. Azoknak, akik szatyorban élnek, és nem értik hogy miért nem: ezek közül a kedves emberek közül lőttek le néhány tucatot múlt szombaton a katonák, húszan bele is haltak a sérüléseikbe. Na, hát ezért nem. Mondjuk az is igaz, hogy ezek a kedves emberek nem a tévé székházat ostromolták meg, hanem a királyi palotát! :D

Tüntetők, szép házak:

Vörös ingesek nappal (itt azért helyreállt az adrenalin-szintem):

Vörös ingesek éjszaka:

Katonák nappal:

És éjszaka:

A 2006-os pesti utcai zavargásokhoz képest (ahol csak azért voltam természetesen, mert arrafelé lakom, és máshogy nem tudtam volna hazajutni) valahogy egy furcsa bizsergést ad az, hogy a szemben álló pajzsok mögött nem rohamrendőrök vannak, hanem katonák. Igazából nagyon hasonlóan néznek ki, csak az utóbbiaknak gépfegyverük van, nem gumibotjuk, és azért jártak iskolába, hogy tudjanak embert ölni ügyesen, hatékonyan. Mondjuk ezek legalább nem kergettek végig a fél városon zárt alakzatban (három héttel később azért megtették, és lövöldöztek is, csak akkor én már ügyesen itthon voltam)

A tüntetés forgatagában elmerülés akkor lett különösen vicces, amikor áramszünet miatt koromsötét lett az utca (amúgy a közvilágítás kb. olyan erős itt a négysávos sugárutakon, mint Akarattyán a Csaba utcában).

Átéltem izgalmas perceket autópálya méretű felüljárók alatt a sötétben botorkálva is, vagy amikor a palotát fényképeztem éjszaka egy fél kerület méretű murvás területen elszórt szemét- és emberkupacok között, akik a szónokot hallgatták a kihelyezett hangfalakból. Na ekkor is áramszünet volt. Koppány, Joci, Norbi: Nem, akkor már nem hallgatták a szónokot, mert áram nélkül nem működtek a hangfalak. :P

Palota éjszaka:

Eszembe jutott néha, hogy "a véletlenek milyen fura összejátszása kellett ahhoz, hogy én itt kössek ki?" :) Amúgy a szónok jó fej volt, néha még jóízűen röhögött is, erre az egész tömeg, és persze én is :). Bár éjszakára azért berekedt. Annyira vicces volt hallgatni a beszédeket úgy, hogy még annyit sem értettem, hogy igen vagy nem. :) A vörös ingesek közül meg nem egy rám köszönt - biztos azt hitte, hogy én is támogatom őket, a nyilván messzi hazámból. Ja, és egy csávó konkrétan megkért, hogy hadd fotózkodhasson le velem (meg a napszemüvegemmel, gondolom :) - természetesen igent mondtam, nagyon örült :)

A palotáról már írtam, az üzleti negyed meg pont ugyanolyan, mint akármelyik "nyugati" társa: magasvasút, a szerelvényekben plazmatévével, plázák külön Quiksilver, Armani Exchange, stb. boltokkal, meki, toronyházak, ilyesmi. Ezért nem érdemes idejönni.

Van viszont még egy érdekes rész: a folyó mentén kb. nyomortelepek vannak, de ezeket néhol megszakítják a felhőkarcolók, amik jórészt lakóépületek. Ott állnak szépen a vízbe félig beomló putrik kellős közepén. Kemény.
A másik ilyen egyedi színfolt szintén a felhőkarcolókhoz kapcsolódik: két olyan épületet is láttam, ami legalább 30-40 emeletes (azaz otthon ekkora épület nincs is) de valamilyen okból (befektető kifeküdt pl.) az építkezés félbemaradt, ezért ott áll a betonszerkezet, amit a csövesek meg a helyi graffitysek vesznek birtokukba. Elképesztően cyberpunk fíling, ha érted, mire gondolok...

Cyberpunk:

Hazaérve a szállodába megmártóztam a medencében, ami a tetőn volt, és kifejezetten hangulatos egy létesítmény, majd tettem még egy kísérletet, hogy megtaláljam azt a negyedet, ahol a kulturáltabb túristák vannak, hátha megnézhetek egy tradicionális fingernail táncot, de mivel ez a tuk-tuk sofőr, és alkalmi tolmácsa (ők ketten voltak a pozitív csalódás ebben a városban) negyed órás párbeszéde alapján sem sikerült, inkább hazamentem aludni úgy 2 órát.

Tuk-tuk:

Kicsit kevés az alvás

Utószó: Éjjel kettő van, és 154 (!!!) képet töltöttem fel ebbe az albumba, és majdnem mindegyikhez van magyarázat is. Úgyhogy elég a hisztiből, és aki nem nézegeti meg a fotókat, az ne kerüljön a szemem elé! :)

Sydney-Bangkok

2010-04-14T20:51:00.009+10:00

Tehát. 2010. március 13-át írunk.

Uccsó nap még Gáborral meg Zolival szörföztem egyet Bra-n, előbbivel most először :) Aztán Gábor (nem ő, hanem a másik) kivitt a reptérre, ami nagyon kedves volt tőle, és így nem kellett a tömegközlekedéssel szopnom. Kifelé még egy utolsó pillantást vetettem Bra-ra - ez hiányozni fog :(

Búcsú Bra-tól:

Aztán kb. minden rendben ment. Nem emlékszem már igazából az útra. Valami svéd csajok mellett ültem bent az ablaknál, de nem volt para, néztem sok tévét. A hely elég kicsi volt ugyan. Sajna most pont ugyanolyan helyem lesz a jumbo-n, ami egy 14 órás úton azért már elég fosi.

Repülési adatok táj nyelvleckével:

Na szóval megérkeztem Bangkokba. A bevándorlásnál már kapásból szoptam, ott húztak le, ahol tudtak. Visa on arrival – 1000 baht (6 rongy), fénykép nincs? Azt is csináltass hozzá. Éjjel fél 12-kor, 9 óra repülés után. Eléggé ideges kezdtem lenni, úgyhogy megpödörtem a bajszomat, és a legidiótább vízumképet csináltattam magamról (emiatt két hét múlva alig akarnak majd beengedni megint Bangkokba :) )

Túlélőcsomag:

Utána még 1 óra sorban ülés, de legalább közben megnéztem a Brüno-t, ami nagyon vicces volt. Sok táj fasz. Mindegyik katonajelmezben, mindegyiken legalább két sor kitüntetés. Mint az igazi kommunistákon. Nem csoda, hogy egy valaha nagy kultúrát sikerült ilyen szartengerré silányítani, mint Bangkok.
A reptér amúgy a világ egyik legnagyobbika, egészen hihetetlen hosszú ideig tart egyik helyről a másikra eljutni, pedig mindenhol mozgó járdák vannak (pl. a géptől a vízumig 7 darab mozgó járda vitt el).

Ezek után fogtam egy taxit, ami bevitt a városba egy kb 5 sávos nyílegyenes autópályán. A város sötét, mindenhol emberek fekszenek az utcán, nem valami bizalomgerjesztő. Aztán végre beérünk a szállodába, azaz csak az utca elejére, mert sétálóutca (ugyanez visszatér majd Balin is ) Úgyhogy a 300 kilónyi cuccommal besétáltam a Khaosan Road-ra, ami a backpacker túristák itteni központjának számít. Igazából csak egy koszos utca százezer bazárossal.

Így néz ki:

Elértem a szállodába, ami egész csinos volt, a szobám úgy 1x1m-es. A csajszi azonnal megpróbált átverni néhány százassal, aztán amikor nem sikerült, akkor megint megpróbálta. Mindehhez végig mosolygott természetesen. Kurva táj. Ráadásul kauciót kértek a szobáért! :)

Ebbe a nagy KÖNYV-be írják bele az embereket :)))

Kisétáltam az utcára, de ez a koszforgatag, az iszonyatos szemét-, és húgyszag, meg a túristák és kulimájszosok zajos keveréke visszakergetett a szobámba, úgyhogy lefeküdtem aludni.

Na ez nem volt túl érdekes, túl sok kép sem készült, de felraktam őket ebbe az albumba.

Holnap kirakom a Bangkoki postot is, megígérem!

Nyugi!

2010-03-29T20:56:00.001+11:00

Megírtam a bejegyzéseket, csak még nem raktam őket ki. Egy-két napon belül kint lesz az összes!

Viszlát, és kösz a halakat II.

2010-03-13T14:46:00.000+11:00

Na, az utolsó két órában csak bekúszott az utazós-izgulós érzés! Ma este már Bangkokban alszom!!! Hogy elüssük az élét, kimentünk elbúcsúzni Coogee Beach-től:

Pápá Kugiii, pápá Ausztrália!

A másfél éves nyár középső, önismereti-kűzdelmes része lezárult, kezdődik az utolsó, csupa móka-kacagás rész! :)

Sziasztok!

Pálinka

2010-03-12T18:37:00.001+11:00

Ittunk most egy pálinkát. Lassan bekúszik az "utolsó este" hangulat.
A pálinka ünnepélyes.

Agenda

2010-03-12T08:59:00.005+11:00

The following takes place between 9:00am, and 12:00am two days later:

- Reggeli: rántotta, tea, most, közben youtube - 90-es évek eurodance, pl.: Robert Miles - Children, vagy Daze - Superhero lover :))
- Hátizsák összepakolása
- Minden kimaradt dolog kidobása a kukába
- Lakás kitakarítása
- Ebéd
- Szörf
- Pihi
- Vacsora a kis családdal
- Party in the city all night long
- Nem lefekvés vagy Fejfájás
- Szörf
- Búcsú
- Check in (útlevél, útlevél, útlevél!! :)
- 9 óra repülés
- Megérkezés Bangkokba
- ???

Two nights in Bangkok

2010-03-11T19:34:00.003+11:00

Na a tömeg nyomásának (Pm - hehe) engedve foglaltam szállást, Joci tanácsára a Khaosan Road-on, ami gondolom olyan, mint a Váci utca, csak még cigányabb. Mindegy, jó lesz nekem. Főleg, hogy elég menőnek tűnik a szálloda, és egy "SUPERIOR double room"-ot foglaltam, és van medence a tetőn. :)
Ha valaki kiváncsi, megnézheti ezen a megbízhatatlan ember-en.

Gáááááááá!

2010-03-11T16:13:00.006+11:00

Most jött az sms, hogy menjek dolgozni a Lédi GááGáá konczertre. De nem tudok menni, mert 16-án már Bááálin fogok szörfözni! :_( Hát igen, tudom, hogy együtt éreztek velem, de ne bánkódjatok, minden ilyen tragédiának megvan a maga oka, semmi sem történik ok nélkül!

Ma nem sok mindent csináltunk, csak elsétáltunk Bondi Beach-re a Coastal Walk tourista outvonalat követve. Ott már nagyban megy a készülődés a hétvégi SurfSho-ra. Ha minden igaz, jön Kelly is ('88 után először), bár Zoli szerint csak vasárnap, úgyhogy lehet hogy róla is lemaradok, mert Bangkokban leszek. NA MINDEGY!

Amúgy a hazaküldendő dobozt bepakoltuk, még ettünk egy uccsó ebédet a Cozzi-ban (Peri helyén), szóval kész vagyok az indulásra. Érdekes módon egyáltalán nincs rossz kedvem, meg nem is parázok a Bali úttól, ami még érdekesebb, tekintve, hogy egyedül megyek. :) Komolyan, olyan pozitív vagyok, hogy nem is ismerek magamra.

Más nem jut most az eszembe, sziasztok!

Kép: Eladtuk a kocsit:

Bogdan Czajkowski-nak, a lengyel színidirektor-villamosmérnöknek:

Gyorshírek

2010-03-10T01:37:00.003+11:00

- Eladtuk a kocsit, juhhúúúúúú, brühühüüüü
- Már minden a feje tetején áll, kezdődik a pakolás a hazaküldendő, meg az utaztatandó cuccokra egyaránt
- Most írt Bea, hogy Thaiföldön tüntetések vannak, mikor máskor, mint ezen a hétvégén! :) Mindegy, végre egy kis életközeli élmény!
- Szállásokat még nem foglaltam, meg igazából még semmit se :)
- Láttam viszont Kellyt a Tahitis 3D-s filmjében az IMAX-ben, remélem a hétvégén élőben is látom majd Bondi-on
- Ja, meg végre láttam kacsacsőrű emlőst. Mennyivel jobb név lenne, meg még ugyanazt is jelentené, hogy kacsacsőrű csöcsös!? :) Amúgy tök jó fej, kis 30 centis gyogyós :)) Teljesen idióta, mint minden állat ezen a szigeten! Fénykép nincs, alszom!
Csók

Szörf túra

2010-03-07T09:10:00.001+11:00

Na most keltem, úgyhogy nem is vesztegetem az időt írásra, mert ma elmegyünk Zolival egy szörf túrára. A célpont ismeretlen, megyünk, amerre látunk, és ahol jó a szörf, ott hit the water!
Na csumi!

A sorozatgyilkos felettünk

2010-03-07T01:24:00.004+11:00

Hú ezt le kell írnom, hogy el ne felejtsem: amióta itt lakunk, a fölöttünk lakó (nyilvánvalóan egy perverz sorozatgyilkos) állandóan tologatja a szekrényeit vagy a foteleket. Éjjel 2-3 körül! (Most épp fél 2 van) Vagy inkább persze egy bevásárlókocsit tologat, amiben a megcsonkított hullákat tartja, és őrült vigyorral az arcán tervezi az újabb gaztettet.
Az egyik szeme helyén egy smiley van.
Még valószínűbb amúgy, hogy a két szint között van egy dimenziókapu, és onnan jönnek a hangok, mert a fölöttünk lakó, amúgy jó fej gyerekkel találkoztam már a házibulinkon, és az említett zajokról nem tudott.
Vagy csak akkor épp nem a torz dühöngő őrült énje volt testének és szellemének irányítója??

Anci! Nem őrültem meg, nyugi! Ez csak vicc! :))

Persze a hangokat azért hallom! Tényleg, vajon mi lehet az? Mi van ha lejön értem??? Mi van, ha kiderül, hogy ő is egy KÖZÜLÜK????
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Csudálatos nap

2010-03-06T21:52:00.003+11:00

Reggel fölkeltem, gyorsan befejeztem Lacibá honlapját, felkaptam a fürdőgatyámat, meg a deszkámat, be a kocsiba, irány Palm Beach, Lacibá Mansion. Ott beheggesztettem még amit kellett, illedelmesen elutasítottam az ebédmeghívást, aztán rábírtak az ebédre mégis :) Finom magyar kaja az emeleti teraszon, ahonnan látszik a bilgolai törés, a szörfösök henyélnek a vízen, tűz a nap. Felrakok majd fényképeket is, érdemes megnézni. Ja, és Lacibá fia a zürichi Accenture-nél dolgozik, amikor Sztálinvárosban járt, oda is felvették volna, de maradt aztán Svejczban. Nagy falu ez a világ, én mondom! :)
Tisztában vagyok az igeidők keveredésével.
Aztán hazafelé beugrottam Narrabeenra, szörföztem, amíg le nem ment a nap. Nagyon vicces úgy szörfözni, hogy a hullámvölgyben árnyék van, mert oda nem süt be a nap, olyan alacsonyan van. Hazafelé naplementében mentem át a Harbour Bridge-en, elszaggattam a nagy óceánjáró, meg a kivilágított Operaház előtt, és hazajöttem. Megvacsiztam, letusoltam, és mindjárt el is alszom ügyesen.
Igazán hasznos és pompás nap volt ez a mai!

Egyél hódot!

2010-03-05T18:05:00.004+11:00

Azaz védd a fákat!

Ha már ilyen sokan olvassátok a kis blogomat, akkor csinálhattok végre valami hasznosat is! Így csinálhatjátok a hasznosat:
1. ráklikkelsz erre a bannerre:
2. Regisztrálsz 20mp alatt, ezzel megmentesz egy fát a kivágástól (tényleg)
3. Örülsz, hogy az unokáidnak adtál levegőt
4. Ha iPod érkezik a címedre, átveszed, hallgatod ügyesen

Jelentés

2010-03-05T16:05:00.004+11:00

Hát semmi érdekesről nem tudok beszámolni. Elég fosi idő van, esik az eső. Tegnap szörföztem, de eléggé ergya volt. Mindegy, azért a szörf az szörf. Ma nem megyek, viszont 8-kor keltem, és intézem a sok hasznos dolgot. Már csak 7-et kell aludni. Ha szokás szerint utolsó nap nem alszom. De most délután indulok, úgyhogy mégiscsak lehet, hogy fogok aludni pénteken a parti után.
Mondom, hogy semmi érdekesről nem tudok beszámolni!

Ja, kép: Avokádó, Óriás rózsaszín grapefruit, Peri eddigi legeslegjobb főztje, respectively

One night in Bangkok

2010-03-04T21:28:00.002+11:00

9 nap múlva indulok Bangkokba, este 11-kor száll le a gépem. Foglaljak szállást, vagy majd csak lesz valahogy?
Hmm?

Bra Bomba Bácsi

2010-03-03T19:04:00.004+11:00

Valami szefós tata telepakolta bombákkal a házát Maroubrán, gondolom önvédelmi célzattal, mert tele is volt drótozva az egész (vagy 25 különböző robbanó szerkezetet találtak nála). Szóval volt nagy csinnadratta, jöttek a szkafanderes bácsik, hogy semlegesítsék Die Hard bácsi házát. Sajna én nem láttam az egészből semmit. :(
Itt egy videjó a híradóból, ami persze nem túl izgis.

Sydney vitorlázás

2010-03-03T12:32:00.004+11:00

Ahogy már korábban írtam, a srácoktól szülinapomra kaptam egy vitorlázási lehetőséget a Sydney-öbölben. Azaz pontosan kettőt kaptam, így gondoltam elviszem magammal Andreát is, mert hogy ő még nem vitorlázott. Kedd reggel aztán be is mentünk a városba, és lesétáltunk a vitorlásklubba.
Az oktató nagyon vicces arc volt, folyamatosan tolta az ausztrál vicceket, amiknek úgy a 20%-át meg is értettem. Látszott rajta, hogy egész nap a napon van, a bőre leírhatatlanul néz ki, nem tudom a fotókon ez mennyire jön át. Szóval vitorlázgattunk egy 2-3 órát a pompás Sydney öbölben, meg tanultunk sokmindent (igen, én is tanultam egy-két dolgot, tök érdekes volt). Szerencsére végig egy olyan 5-ös szél volt 6-os pöffökkel, úgyhogy nem lett unalmas csónakázás a dologból, hanem egy tényleg király élmény lett belőle. Ezt bizonyítja a sok fotó is, amiket megtaláltok ebben az albumban. Azért ízelítőt is rakok ki, emígy:

Ausztrál TV

2010-03-02T20:21:00.003+11:00

Itt ülünk hárman fiúk a kanapén, esszük az általam vett grapefruit-ot, az általam készített guacamole-t nachos-szal, meg peri tejberízsét meg a mandulát (hű, ez elég meleg bevezető lett :D), és most véglegesen megállapítottuk: az ausztrál tévénél nincs szarabb a világon!! A kelet-európai tévék (magyar, szlovák, stb.), az amerikai, német, svájci, akármilyen tévé sokkal kevésbé szar, mint ez. Komolyan. Még az ATV is! Nem viccelek! Ennél szarabb nincs! Eddig sokkal kevésbé utáltam az ausztrálokat, de ez tényleg büntetendő! A sok hülye barom, hogy ezt nézik! Őrület! Ahogy Nico mondaná:

Putain d'Australiens de merde!!

Ez már egy ideje érlelődik :)

Jelentés

2010-03-01T14:06:00.003+11:00

Na, a mai nap eddig 2-2-nél tart. 1 pont nekem, mert elintéztem az iskolát ügyesen, kiiratkoztam, mindent csináltam, meg még egy pont nekem, mert vettem új, univerzális notebook töltőt, ami hét nyelven beszél. Sajnos a folyamatosan ömlő eső, meg az ismételt megfázásom miatt 2 pontot zsebeltek be ŐK is!
Ígyhát ma nem megyek szörfözni. Múlt héten összesen kétszer voltam szörfözni (!!!!!), de legalább abból egy jó volt, ráadásul Cronulla-n szörföztem, ami eddig kimaradt. Más érdekes nincs, várom hogy elálljon az eső, addig meg csinálom a dolgaimat itthon. Na csocsi! Ja, valami képet azért rakjak ki, mi? Hát jó. Legyen mondjuuuuuuuk
ez:

A pincér közvetítő cég küldte ezt nekem még a szülinapomra. Hát nem ééédes!? :) A kaparós sorsjeggyel sajnos nem nyertem :(
Vagy ezt a képet már kiraktam egyszer? Hmm.

Ausztrál Tom 7.

2010-03-01T14:04:00.001+11:00

Ez az egyik legjobb rész: az angol, az amerikai és az ausztrál akcentus összehasonlításából gyorsan kiderül, hogy az ausztrálok igazából oroszok.

Cunami riado

2010-02-28T12:02:00.003+11:00

- Az en toltom megint beszart, ugyhogy a svecziek geperol irok, aze nincs ekezet. De legalabb van accent grave. Ez az: è :D
- Szoval barbecue (lacikonyha) van ma, ha jol tudom Gabor tiszteletere, de a tervezett szinhely (Bronte Beach) tul veszelyesnek talaltatott a chilei foldrenges miatt, ugyhogy athelyeztek egy parkba :((
- Raadasul a cunami mar reggel otkor elerte Uj-Zelandot, ugyhogy ha eddig nem ert ide, akkor mos mar nem is fog, ugyhogy szerintem tok folosleges ez a felhajtas.
- Tegnap meg parti volt a 3 majomban, ugyhogy ez sem segit a parkban-sutogetesi kedvemen. A partiban viszont rajottem egy kulonbsegre Magyarorszag es Ausztralia kozott: a magyar diszkokban altalaban egyfele ember van: feher boru taho tomegember, es ezt a tipust nagyon utalom. Itt viszont mindenfele van: feher, fekete, japo, kulimajszos, kicsi, nagy, vekony, vastag, szoval mindenfele taho tomegember. Es en ezeket a tipusokat MIND NAGYON UTALOM! :)) Ugyhogy vegre egy kis idore otthon erezhettem magam: olyan volt, mint egy szokasos gagyi buli a sohoban vagy valamelyik masik bena helyen. Amugy a negyedik duplarum-kola utan mar nem is volt olyan szar, de azert joba nem csapott at. :)

Egy újabb szürke hétfő!

2010-02-26T17:16:00.007+11:00

Kirándultunk mi öten: Andrea, Claudia, Nicolas, Peri, meg én. Nincs kedvem írni, úgyhogy csak pontokba szedem, meg feltöltöm a fotókat.
- Először irány Kiama (Kájáámá), strandolás, kikötőlátogatás, pelikán-, és rájanézés, rockpoolban úszás, köveken mászkálás, Anci ajándék tekijének meglepi felfújása a lányok által, tekivel pancsolás
- Seven mile beach, body surf, nagyon-nagyon szép, csak meghúztam a nyakam megint :(
- Aztán irány Kangaroo Valley, ahol nem láttunk egy kengurut sem, mert nagyon korán volt ahhoz. Aztán felmentünk a vízeséshez, ami lenyűgöző volt, láttunk sok páfrányt, meg szegény döglött wombat az út szélén.
- Hazafelé a cápa fékrendszere nem nagyon bírta az állandó fékezést, úgyhogy meg kellett állnunk, annyira füstölt. Ekkor vette észre Nicolas a kocsi oldalán tanyázó redback spidert, Andrea nyitott ablakától úgy fél méterre. Na ez a pók érdekesebb az eddigieknél, mert halálos a csípése. Ennek persze már nem, mert megöltük.
Ennyi röviden. Viszont van vagy 200 fotó...

Három fotó előre:

Tankolás a hosszú útra:

Andreát lehet irigyelni (bár már lassan Kassán van, úgyhogy annyira mégse :)

Seven Mile Beach tükörképpel (a felhők igaziak, nem rajz):

Aztán meg itt az album is.

Szépirodalmi kitérő

2010-02-26T06:19:00.005+11:00

Mégsem alszom, mert nem vagyok álmos, viszont a minden város-építészet iránt érdeklődő számára kötelező Urbanista blogon olvastam az új bejegyzést, ahol volt egy link Karinthy összes művére, úgyhogy most azt olvasgatom. :) Megtaláltam régi nagy kedvencemet is, amiben Ady tollával ír a kőtő, és amit most ide jól be is kopizok:

Moslék-ország

Jött értem a fekete hajó,
Jött értem a fekete vizen.
Álom-királyfit, vitt, tova vitt
Moslék-országnak mentiben -
Fekete hajó, fekete vizen.

Moslék-ország, hajh cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívü rém; -
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.

Vagyok a nyugati sirály -:
De magyarnak köpött ki a föld.
Moslék-ország a nyakamon ül,
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagu föld.

Már nem megyek el, fekete hajó,
Moslék-ország hagy' örülj szegény!
Hadd ugassanak, hadd ugassanak,
Fekete vizen, fekete legény,
Hajh, kutyafáját szomorú legény.

Reptéri taxi 9

2010-02-26T05:46:00.004+11:00

Na, ma megint taxist játszottam, Andreától vettünk fájó búcsút tegnap este, a gépe meg épp most száll fel. A transzfer zökkenő mentesen ment, eltekintve attól, hogy
- 3:45-kor keltem arra, hogy magyarul beszélek, amit Andrea nyilvánvalóan nem értett (aki próbált már engem felkelteni, tudja mekkora kihívás)
- Egy csőrös kamion majdnem átment rajtunk keresztbe, de a nagy tülkölésre ráléptem a gázra, és még átértünk előtte. Azóta se nagyon vágom hogy mi történt.
- Andrea csomagja kicsit túlsúlyos volt, de iszonyú mázlijára az Emirates kb. egy hónapja emelte fel a limitet 30 kilóra. Így nézett ki a mérleg, amin a bőröndje volt:

Szóval megint megfogyatkozott a csapat, nemsokára szétesik apró darabokra. De hát ez az élet rendje, nem nézünk hátra! :) Még két hét, és irány a Paradicsom!
Asszem akkor alszom egy kicsit, mert még mindig csak 5:52 van.

Ausztrál Tom 6.

2010-02-25T13:34:00.002+11:00

Pálinkás jóreggelt! - akárki más mondja: modoros, Tom mondja: PRICELESS!!

Bowling

2010-02-25T13:01:00.006+11:00

Mint minden, ez is más itt Ausztráliában, mint a viág többi, normális részén. Egy nagy füves területen játsszák, és a cél itt nem a bábuk ledöntése, hanem egy kis golyóhoz való közel kerülés. A golyók nehezek, és nagyon viccesen félre vannak súlyozva: van egy könnyű, meg egy nehéz végük. Emiatt nem lehet egyenesen guritani őket, hanem csak ívesen, sőt a végén ez az ív nagyon lecsökken, és szinte már csak oldalra gurul a golyó, tehát kb. egy parabolát ír le a trajektóriája! :)

Itt épp visszagurítjuk a sok odagurított golyót:

A játék 11 győzelemig megy, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy bőven legyen idő még ilyen gyenge sörökkel is rendesen berúgni :) További pozitívum, hogy mezítláb lehet játszani, nem kell fölvenni cipőt (melón kívül az elmúlt egy hónapban egyszer, a vitorlázás miatt volt cipő a lábamon, nem is éreztem benne jól magam)

Itt van még egy kép arról, hogyan lehet jogosulatlan előnyt szerezni a játékban:

A többit itt az albumban megtaláljátok. Az én képeim valamilyen rejtélyes módon eltűntek, úgyhogy ezek Andrea fotói, úgy nézzétek.

Megjavítottam a videjót,

2010-02-24T13:41:00.003+11:00

amit ŐK megpróbáltak eltűntetni. Ott van az eredeti helyén is, de kirakom ide is, hogy ne kelljen klikkolgatni olyan sokat, mert a végén még ínhüvely-gyulladást kap a gombnyomogató ujjatok!

Jelentés megint

2010-02-23T22:05:00.002+11:00

Ma megcsináltuk a kötelező városnézést, amit fél éve halogatok:
- Sydney Tower
- Botanic Gardens
- Mono Rail
, meg elmentünk vitorlázni is, de megint fáradt vagyok, úgyhogy ezt is később rakom ki.
Csumi!

A vég kezdete II.

2010-02-23T09:42:00.003+11:00

Hát ez a kocsi meghirdetés eléggé nagy hatással volt rám. Az utóbbi napokban már nagyon éreztem, hogy a vége felé járok az utazásnak, de ez most különösen erős hullámban jelentkezik. Két és fél hét van hátra indulásig, a naptáramban már szinte minden napra van valamilyen lezáró jellegű tennivaló. Föl-alá járkálok a lakásban, összeszorult a gyomrom. Olyan, mintha holnap utaznék. Nem tudom, honnan jön ez az érzés, hogy a hazaérés para-e, vagy csak simán az utazás drukkja, vagy csak a szívemhez nőtt a környék, de majd kiderül.
Eddig még nem éreztem olyat, hogy talán hiányozni fog ez a hely, de lehet hogy egy kicsit mégis.

Eladjuk a Cápát! :(

2010-02-23T09:25:00.003+11:00

Hát, ennek is eljott az ideje. Nem a legjobb érzés, hiányozni fog a szuperjó kocsink :_(
Mindegy, ez is a része az utazásnak. Még sosem adtam fel autó hirdetést, vicces, hogy ausztráliában teszem meg először. Ha kiváncsiak vagytok hogy néz ki egy ausztrál apróhirdetés, itt megnézhetitek.

Jelentés

2010-02-22T22:08:00.003+11:00

Ma voltunk kirándulni egy napot délre Kangaroo Valley-be, ahol sok sok szépet láttunk, persze kivéve kengurut. Csináltam vagy 200 fotót, úgyhogy abból talán 30 jó is lett, majd holnap kirakom, mert most alszom.
Puszi!

Hitler szörftúrája ugrott

2010-02-21T12:30:00.003+11:00

Az alapötlet zseniális: Steiner nem lett kész időben Hitler új 6'8"-as gun-jával (nagy-hullámos deszka). Persze már láttuk ezt a videót már vagy 50 különböző vicces felirattal, de most ugye szörfről van szó, ráadásul a führer is pont Balira tervezte a szörftúrát, mint én (Indo surf trip - Uluwatu, Kuta). Sajnos a feliratok nagyon gyorsan eltűnnek, de amúgy is iszonyú belterjes a szöveg, ugyhogy aki nem járatos a szörf szleng-ben, az ne is szenvedje végig. Aki viszont érti, annak nagyon vicces!

BKK-DPS-BKK

2010-02-21T09:20:00.004+11:00

Azaz megvettem a repjegyet Bangkokból Balira. Kicsit több lett, mint számítottam, mert külön kell fizetni a helyfoglalásért, kajáért, csomagért, párnáért, de még így is sokkal olcsóbb lett az Air Aisa fapados társasággal, mint akármelyik normál légitársasággal lett volna.
Itt vannak az érdekes adatok:

Bangkokban odafelé eltöltök majd egy napot, ha már egyszer ott vagyok, utána repülök csak tovább Balira.
A hazafelé út az eddigi legdurvábbnak ígérkezik:
Baliról 5 óra repülés Bangkokba, majd 9 (!) óra várakozás a reptéren majd 13 óra repülés Londonba, ott már csak 2 óra a várakozás, és végül 2,5 óra a hazaút. Ha beleszámítom a reptéri transzfereket, meg a csekint is, akkor ez így összeseeeeeeen: 36 óra. :(((
Tudom-tudom, ne rinyájjak, kussoljak.

Most nézem csak, sikerült hazafelé egy nappal korábbra foglalnom a repjegyet!! :))) Szóval vagy lesz még egy nap Bangkok, vagy megtalálom a módját, hogy módosítsam. Ez már csak a következő bekezdésben derül ki, mert most inkább reggelizem, aztán elvisszük Joe-hoz a kocsit, hogy nézze már át mielőtt eladjuk.

Végre véget ért!

2010-02-19T17:50:00.008+11:00

Már nagyon nehezen bírtam az utóbbi napokban. Egész nap csak nyögtem a teher alatt, és átkoztam a sorsot, hogy ezt rótta rám. De ma végre felderült az ég, és szenvedéseim után újra szabad lehetek!

Ez volt ugyanis az utolsó munkanapom az építkezésen.

A nap pompásan telt, mindenféle munkát végeztem:
- homokzsák cipelés
- lapátolás
- beton keverés
- betonozás (természetesen a művemben megörökítettem megint a nevem)

- légkalapálás (nagyon kemény errefelé a levegő. he he.)
- takarítás
- lövészet

Az utolsó talán magyarázatra szorul, ezért iderakok egy videjót, melynek főszereplője kiváló artikulációval, didaktikusan avat be titeket ezen újabb ŐRÜLETES rejtélybe! Ráadásul összesen nincs egy perc se, úgyhogy nem haltok éhen, amíg végignézitek.

Most megnéztem, és meg kell hogy mondjam, ez az eddigi legjobb videóm! :)

Ausztrál Tom 5.

2010-02-18T18:49:00.002+11:00

Ahol Tom áll, onnan nem messze dolgozom én, már amikor a sittet hordom (pl. ma). Aztán amikor kompozik, akkor láthassátok azt a kompot, amivel én is szoktam volt hazajárni melóból, amikor épp olyan kedvem volt :)

Duna TV - Világkikötő

2010-02-16T22:34:00.004+11:00

Adásban volt ez a műsor tegnap. Én nem néztem meg, mert annyira nem érdekel, ráadásul a szörfös jeleneteket gyakorlatilag mind kivágták belőle. Kb. 3 mp-ig vagyunk láthatók Zolival hátulról :), meg még 1-ig, ahogy melegítünk. Szóval tekerj 44:10-re, ha ŐRÜLT NAGY élményre vágysz!! :) Kár, hogy nincsenek benne azok a jelenetek, amik a deszkámra rögzített kamerával készültek :((( Meg kár a riporter csávó is. "TeBondájonmekkorahullámokvannaaaak?"

Van tévénk!

2010-02-16T21:46:00.004+11:00

Igazából már majdnem fél éve van tévénk (tényleg, napra pontosan fél éve indultam el otthonról! Hogy röpül!) de adás eddig nem volt. Azért nem, mert nem igazán érdekelt, és nem vettünk antenna kábelt, hogy bedugjuk a falba. De Nicolas most vett, úgyhogy nézhetjük az ausztrál tv-t, ami még a magyarnál is szarabb. Egy tanulsága azonban már van a dolognak:

Fura érzés egy szál fürdőgatyában nézni a téli olimpián a lesiklást! :)

Cset

2010-02-16T19:34:00.003+11:00

dZékével cseteltem, gondoltam felkavarom egy kicsit a szokásosnak tűnő "na mesélj valamit!" felszólítást valami vicces lehetetlennel, de meglepő módon kaptam választ, ráadásul szinte azonnal...

[19:32] brusyka@gmail.com: na mesélj valamit!
[19:32] brusyka@gmail.com: vicces legyen, elgondolkodtató, izgalmas, és kedves egyszerrre
[19:33] dZé: egy pici cica 400 méter magasan, egy kötélen lógva azt kérdezi Istentől: nem lehetne, hogy inkább föl se jöttem?

:)))))

Betörő lettem

2010-02-16T18:04:00.004+11:00

Ezer dolgom van, úgyhogy csak kicsit írok. Tegnapelőtt Nico debil haverja elmenetelkor bezárta a lenti zárat egy gombnyomással, ami azért volt baj, mert ahhoz nincs kulcsunk. Ekkor még nem volt nagy a méreg, mert ugye a függőfolyósóról még be lehet mászni a teraszunkra (természetesen óvatosan, AZ ÉG SZERELMÉRE), és a teraszajtó sosincs zárva.

Kivéve tegnapelőtt, mert Andrea rinyálására, hogy jönnek a betörők, stb. bezártam ügyesen, gondosan az ajtót és az ablakokat is. Mivel a lakatos drága, így Peri súlyzójával oldottam meg a problémát, íme az eredmény:

FIN

Kiszivárogtatott titkos kormányzati felvétel!

2010-02-13T13:50:00.006+11:00

Ez a videó egy szupertitkos kormányzati raktárból lett kicsempészve, az elkövető azóta rejtélyes módon eltűnt!

Az AIA (Australian Intelligence Agency) egyik ügynöke titokban rögzítette az Ausztráliába érkezésemet. Mivel még sosem láttak magyar embert, azt hitték, hogy földönkívüli vagyok és -mivel ilyen szélsőségesen elmaradott ország- a kezemben tartott papírról azt hitték hogy fegyver, és el akarom foglalni a kontinensüket (vagy, ahogy ezek a természeti népek mondják, a bolygójukat). Minden diplomáciai kapcsolatomat mozgosítanom kellett, hogy kikerüljek ebből a slamasztikából, de végül sikerült, és az ügy lezárultával végre bemutathatom a titkos felvételt (a csempészési vádakat is sikerült ejtetnem).

Csak erős idegzetűeknek!!

Most érkezett a hír, hogy valaki SZABOTÁLJA a videó beágyazását, így csak egy linket tudok kitenni. Amint kiderül, hogy ki ezért a felelős, azonnal vérfürdőt rendezek, és VÉRGŐZFÜRDŐT is!!! :)

Na, sikerült kimenekítenem egy olyan szerverre a videót, ahol ŐK nem érik el, íme:

13-dika, péntek

2010-02-13T09:03:00.002+11:00

Itt 13-dika van, otthon péntek. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! :)
Újabb érdekes adat: július 13-án, épp hét hónappal ezelőtt indult útjára a Másfél éves nyár blog. Ennek tiszteletére leírtam ezt a mondatot, szerintem ennyi elég is.
Ja, és egy ÚJABB újabb érdekes adat: Épp egy hónap múlva, március 13-án hagyom el ezt a sziget, hogy egy kis kitérővel egy másik szigetre menjek. Tehát jó eséllyel egy hónap múlva lesz az utolsó külföldi bejelentkezés, ugyanis a kisebbik szigetről már nem írok, mert ott remete leszek, mint a rák. Azaz lehet hogy írok, csak nem publikálom, vagy lehet, hogy csak később. Na.

Hasznos nap

2010-02-12T18:46:00.007+11:00

Na ma nagyon szorgalmas napot tartottam, szinte egész nap dolgoztam, meg ügyeket intéztem. Lacibá honlapja már jórészt kész van, juhú!
Ebben persze segített, hogy a swell elment, úgyhogy csak kicsi hullámok vannak. De azért lementem Nicolas és Claudia társaságában a partra. Bodysurf-re még azért elegendő volt ez a hullám is, úgyhogy rájöttem, hogy csinálok majd ilyen videókat is, mert ez kb 10m-re van a parttól, könnyű felvenni.
33 fok volt ma, és tűzött a nap. Egészen addig persze, amíg én rá nem vettem magam, hogy lesétáljak a partra, akkor jött a vihar. Itt van két fotó ízelítőnek:

A levitációt NYILVÁNVALÓAN a Furcsa Fényviszonyok okozzák...

Kilyukadt a felhőpaplan, és kifolyt belőle a sok-sok eső:

A többit megtaláljátok az albumban. De mivel jött a vihar, főleg felhőkre számítsatok. Sajnálom, ez az egyik kedvenc témám!

Melós - Szabotőr!

2010-02-11T10:10:00.006+11:00

Felpakoltuk a sittet a kocsira zsákokban, de nem volt elég zsák. De mi ahelyett, hogy lógtunk volna, az üres papír cementes-zsákokat is megpakoltuk, amennyire lehetett. Aztán Lacibá elvitte a sok szart. Másnap jön vissza, és meséli, hogy VALAKIK felpakoltak egy csomó TÖK JÓ zsákot a kocsira, és ő meg majdnem kidobta őket. (A zsákokat mi raktuk a kocsira, gondoltuk hogy ha több mint három, 20 centis szakadás van rajtuk, akkor homokot nehezen viszünk benne - tévedtünk) Szóval hallom messziről, hogy húzza fel magát - ez általában 7 másodperc a gondolat elejétől a torka-szakadtából üvöltésig. Amit nem hallottam akkor, csak a többiek mesélték, hogy az ő magyarázata erre a jelenségre az volt, hogy valaki nyilvánvalóan SZABOTÁLJA a munkát!! :)) Mit is mondjak, nekem is azonnal ez az ésszerű magyarázat ugrana be elsőre! :) A szabotőr meg ugye nyilvánvalóan én volnák. Gondoltam hogy szükségem van egy kis üvöltésre, úgyhogy odamentem megbeszélni a dolgot, de a vihar 3 perc alatt el is ült, üvöltés nem volt, csak annyit mondott a szakadt zsákokra, hogy "jó az".
Hát így elolvasva nem túl érdekes történet ez, én mondom! :) De azért megérte leírni, hogy el ne felejtsem: 1986 szocialista töriórái után nemcsak hogy újra hallottam ezt a kifejezést, hanem még én voltam a hős is! Sári néni biztos büszke lenne rám! :))

Melós - Kína

2010-02-11T10:07:00.003+11:00

Ásom a gödröt, hogy legyen hely a lépcsőnek. Azaz ások és vésem a sziklákat légkalapáccsal, mert a talaj azért nem annyira barátságos, mint ahogy már megszokhattam. Jön Pista, a kisfőnök, és mondja viccesen: "Miki annyit ás, hogy nemsokára már Kínában lesz!" KÍNÁBAN!!!!!
Még szerencse, hogy ilyen gyagyás, mert így nem vágja, hogy csak mennék már haza! ;)

Szörfös videjós

2010-02-10T19:33:00.011+11:00

Zoli nagyon kedves volt, hogy eljött velem Tamaramára, csak azért, hogy levideózzon, és a másfélévesnyár olvasótábora láthasson végre egy szörfös videjót rólam.

Túristafotó:

Nézzétek meg, de nem lesz benne sok köszönet, mert a hullámok se valami nagyok, meg én is csetlek-botlok, mint egy szefós. Meg ahogy szokott lenni, nem broadcast minőség az anyag :) meg egy szűrő is elkellett volna az objektívre...
Persze egy nagyon jó tulajdonsága van: rövid. Főleg a szörfös része. Meg raktam alá zenét, hogy ne legyen olyan unalmas, bár azt hiszem nem lett igazán telitalálat: valami Chaplin vagy Stan és Pan jobban illene a képsorokhoz... A videón láthatónál azért valamivel jobban szörfözöm, de nem sokkal. Sajnos. Pedig azt hittem! :) Ja, és lemaradt sajna az a rész is, ahogy a szikláról nekiugrok a víznek, pedig az tök érdekes! :(
De legalább Bandi megnyugodhatsz: nem leszel ideges, ha majd együtt szörfözünk! :D

Most küldött a youtube levelet, hogy a zene copyrightos (tééényleeeg??), úgyhogy nemsokára szerintem már nem lesz fönt a zene, úgy még szarabb lesz a videó, úgyhogy tessék hamar megnézni! :)

A Szürke Hétköznapok

2010-02-10T10:29:00.005+11:00

Még arra is lusta voltam, hogy száraz gatyát vegyek, úgyhogy egy szál törölköző van a derekamra tekerve, így megyek szépen hazafelé Bra-ról, a sziklák tetején kanyargó úton. Eszetlen fáradt vagyok persze, és a szörfözés sem ment valami jól, de azért megérte kijönni: nagy élmény a kelő nap sugaraiban szörfözni, meg duck-dive közben egy méterre a hullám alól nézni a fénylő korongot. Most aztán tényleg minden tökéletes! A nap az óceán felől süt, kellemesen meleg, de még nem éget. A kezem kilóg az ablakon, simogatja a szél. Nena és Kim Wilde énekel, a német részeket nem nagyon értem, úgyhogy csak halandzsázom! :) Vannak néha szar napok, de ez már biztos nem lesz az!
Reggel 8:30 van. Szerda.

Dawn Patrol

2010-02-10T06:20:00.001+11:00

Na, ma nem kell dolgoznom, de fölkeltem hajnalban, úgyhogy akkor le is szaladok szörfözni gyorsan, amíg a nap fel nem kel.
Azért ilyenkor érzem, hogy volt értelme kijönni ide :)

Kaja!

2010-02-08T21:30:00.001+11:00

Fáradt

2010-02-08T20:20:00.004+11:00

Ma 8 órát melóztam, aztán 3 órát szörföztem, még mindig elég nagy hullámokban, úgyhogy eszetlen ki vagyok dögölve. Ezért sem írok ma semmit. Az utóbbi napokban sem volt kedvem, azért nem írtam. Amúgy minden nagyon faja, tök jól érzem magam, csak estére elég fáradt vagyok. Ezeket a témákat gondoltam kifejteni az utóbbi napokban, csak aztán nem maradt rájuk kraft (gyorsan összeírom őket, ha aztán mégsem kerül sor a bővebb kifejtésre, akkor se tűnjön el az aranyhal memóriám sötétjében):
- Meló: Perzsa munkatárs - végre egy nemzet, aminek van a mienkétől tényleg különböző kultúrája!
- Meló: Szabotőőőőr - ez én volnák
- Szörf: Legnagyobb meglovagolt hullám evör, ugratás hullámon át, Zoli szörfözött Koby Abbertonnal, én nyuszi voltam - 4m már sajna sok :(
- Új lakótársak, Nicholas és Claudia svájcból
- Időjárás: monszun

Majd ha lesz energiám, akkor azért megírom ezek közül valamelyet.
Najó, kép azért csak kell! :)

Ez Peti ajándék pizzájának a doboza, amit éjszaka hozott a melóból :) Elég sok ilyen egymásnak üzengetős-ajándékos fotóm van, majd egyszer felrakom őket.

Surf Report

2010-02-04T17:27:00.005+11:00

Hát ez inkább csak nekem érdekes, nem nektek, de ugye ez egy napló, úgyhogy muszáj megörökítenem, hogy egyszer volt olyan is, hogy Coogee szerepelt a Coastalwatch Surf Report-ban, amit minden szörfös néz reménykedve naponta többször is, hátha jó híreket hoz.

A webkamerán amúgy Maroubra van, Coogee-n természetesen nincs is surfcam.
Érdemes megnézni, hogy ki készíti a jelentést! :)
A hullámok méretének megadásánál itt nem tudom milyen skálát használnak, de a valóság mindig kb. a leírt két-, két és félszerese (ebben az esetben 8-13 láb, azaz 2-4m). Írtam nekik, hogy magyarázzák már el, de nem válaszoltak :)

Ausztrál Tom 4.

2010-02-03T20:14:00.004+11:00

Egy kis változatosság azoknak, akiknek már a könyökükön jön ki a szörf - sok-sok szalámival.

Coogee-n szörföztem!

2010-02-03T19:03:00.020+11:00

Akit nem érdekel a szörf, annak ez unalmas lesz, megint...

Már egy ideje lemondtam róla, hogy ez a két szó egy bejegyzésen belül szerepeljen. Coogee ugyanis csak akkor szörfözhető, ha vihar van. A legutóbbi vihar betegség miatt elmaradt, és gondoltam, nem lesz már több lehetőségem. De úgy tűnik, folytatódik a mázli-szériám!

A mai melós nap nem volt annyira zúzda, úgyhogy mivel nem hiszem hogy lesz még egy ilyen lightos napom, úgy döntöttem, megengedek ma mégis magamnak egy gyors háromnegyed órás szörföt. Megjött ugye a nagy hullám, úgyhogy elmentem Bronte-ra, ahol egyetlen (!!) szörfös sem volt, mert elég nagy swell jött, úgyhogy a white water volt vagy 100m. (Bocs, aki nem érti), szóval nem lehetett szörfözni.

Bronte egy korábbi nagy swell alkalmával:
Gondoltam ígyhát, elmegyek Bra-ra, de útközben eszembe jutott, már csak megállok Coogee-n (Bronte északra van, Bra délre), kinézek a partra hátha van már olyan nagy a swell, hogy Coogee is beinduljon. És láss csodát, volt! Érdemes megnézni a korábbi bejegyzést, hogy milyen amikor Coogee beindul (bár a szörfösök nem nagyon látszanak, mert a túloldalon van a törés)

Azonnal hazamentem, letettem a kocsit, és felvettem a kedves barátaimtól kapott fehér rashie-t (feszülős szörf póló), amit akkor használok ha erős a nap, és nincs hideg. Végre valahára egyszer elmehettem úgy szörfözni otthonról, hogy se buszra, se kocsiba nem ültem!! Egy gatyában meg egy pólóban kimentem a kapun, és leszaladtam a 200m-re levő beach-re. :)

Már messziről látszott, hogy nem lesz gyerekjáték a dolog, hiszen ugye marha nagy hullámok voltak, de azért persze nekimentem, ki tudja, lesz-e még erre lehetőség. Az első hullám azonnal ledöntött a deszkámról, majd jött a centrifuga, és -mint mindig- a deszka került ki győztesen. Félve néztem le a lábamra, mert éreztem, hogy nem fog tetszeni, amit látok. Aki nem szereti a vért, az egyáltalán ne is nézze meg a képet, az inkább nézze meg ezt az édi-bédi kis nyuszikát! :)

Akinek erősebb a gyomra, az kattintson a nyuszira a drámáért! :)

Ez az első 10 másodperc elbizonytalanított, de továbbmentem, nem adtam fel. Be kell valljam: én voltam a legbénább a kint levő emberek között. Mentségemre legyen mondva, hogy kábé csak félprofi gyerekek voltak kint - kezdők ki se jutnak ilyen időben a törésre. Úgyhogy paráztam és bénáztam még vagy úgy fél órát, anélkül hogy elkaptam volna akár egy hullámot is. Aztán már a kijelölt időm végén jártam, és óriási volt a kényszer, hogy életemben legalább egyszer home-break-en szörfözzek, úgyhogy rávettem magam, hogy mégis nekimenjek egy ilyen monsztának - közepesen remegve. Szerencsére a para ellenére sikerült elkapnom, és hihetetlen izgalmas ride lett belőle. Szép nagy kövér (amúgy valamiért világoszöld - igen, világoSZöld) hullámon kanyarogtam fel-le, majd a végén amikor bezárt, beleugrottam a habokba. Nagyon örültem, amikor ezt túléltem :) és gyorsan ki is mentem, és hazasétáltam (úgy 4 perc alatt). Mint minden ilyen alkalommal, most is tudatosult bennem, hogy egy órás szörfözés alatt elég egyetlen menet, hogy az ember azt mondja: megérte.

Letusoltam, és eljöttem isibe, most itt ülök, a bácsi meg beszél :) Amúgy az órán IT-ról van szó, és pont ebben a pillanatban mondta a tanár az osztály színe előtt, hogy ÉN nyugodtan netezhetek, mert én úgyis tudom az összes választ, hiszen a világ egyik top cégénél vagyok tanácsadó. :)) Én meg pironkodtam természetesen. Mondom, valaki nagyon egyengeti az utamat mostanában...

Csuhajja!

2010-02-02T18:26:00.005+11:00

2 dolog is úúúúúúúp! Az egyik, hogy az általam talált opportunity-t order-re váltottam: Lacibának csinálok honlapot, aminek a végeredménye: pénz. A másik, hogy ismét van trógerkedős meló, úgyhogy tegnap is, meg ma is csapattam már Mosman-ben. Sok-sok gerendát, homokot, meg kivésett betonkockát mozgattunk meg ügyessen, kizárólag csak a pénz miatt. A meló a szokásos nehézségű: tegnap azért is nem írtam, mert hazajöttem 4-kor, és lefeküdtem aludni! :) Ha meg nem alszom, akkor meg a honlappal kell foglalkozzak, úgyhogy szörfözésre sajnos most nincs mód hétközben :(, de majd jövő héttől már azt is beépítem valahogy a schedule-ba. Persze azért hétvégén kimegyek, NYUGI!!! :)

Legyen akkor egy friss kép a napi kép:

Legyen még egy napi kép!
Ezt tegnap fotóztam az utcánkban - a Dévérkeszeg utcában lakunk, amivel párhuzamos a Delfin utca, és merőleges rá a Beach utca :))

Dee Why

2010-01-31T19:16:00.006+11:00

Ma felment a kis csapat a város egyik északi falujába, Dee Why-ra, ahol egy TÖKÉLETESET szörföztünk. Az alábbiak miatt volt tökéletes:
- Pont jó méretű hullámok - kb 2m, szép kövérek, egyenletes töréssel
- Könnyű kijutás a törésre - hát ezt nem tudom pontosan mitől függ egy beach break-en
- Pont jó hőmérsékletű víz - kb 23 fok, se nem fáztunk, se nem volt melegünk
- Pont jó napsütés - meleget adott, de nem égetett a vékony felhőfátyol miatt
- Kis sodrás - nagyon idegesítő, amikor folyamatosan evezni kell, hogy az ember ne sodródjon el a francba
- A hínárt a sodrás valahogy egy helyre a part sarkára gyűjtötte
- Voltak emberek, de mégsem volt tömeg - a beach hatalmas, eloszlik a sok ember
- És végül mind a kettőnknek kifejezetten jól ment a szörf - na ilyen még nem volt :)
Itt van egy kép ízelítőnek, a többit inkább albumba rakom fel (klikk ide):

Surfer Blood

2010-01-31T19:05:00.006+11:00

A Lángoló Gitárokat olvasgattam, és ott találtam ezt az együttest:

Azonnal fel is vidultam, hogy biztos valami eszeveszett elmebeteg Los Angeles-i surf nazi csapat lehet, akik a koncerten felgyújtják a színpadot, és összeverik a rajongókat. Úgyhogy gondoltam le is töltöm gyorsan ezt az albumot, de aztán megláttam a srácokat, és meggondoltam magam:
:)

Ja, és floridai a csapat, ahol nincsenek is hullámok. Tehát nem valószínű, hogy nagy szörf-ördögök lennének. Persze minden szabály alól van kivétel, ebben az esetben ezt Kelly Slater bizonyítja.

D'Oronak!

2010-01-31T00:45:00.001+11:00

Ezt az ajándékküldős szokást tőled tanultam, ideje meghálálni! :)

Surf Nazis Must Die

2010-01-30T19:08:00.004+11:00

Ha már a filmeknél tartunk... Ennek a filmnek a plakátját már kiraktam az előző blogra, de most véletlenül rátaláltam az előzetesére. Mint szinte minden amerikai trailernek, ennek is a csodálatos néhai Don LaFontaine a narrátora. Nem nagyon lehet szavakba önteni az élményt, úgyhogy inkább csak nézzétek meg a bemutatót. A számtalan érdekesség közül azért kettőt kiemelnék: 1. A főhős személye valami egészen rendkívüli 2. "Experience the passion of perverted romance!" - no comment :)

Filmek

2010-01-30T13:14:00.009+11:00

Teljesen offtopic, akit nem érdekelnek a filmek, az etimológia, vagy a The Rolling Stones, az ne olvassa tovább!

Belefutottam mostanában néhány igen szar filmbe, amitől sajnos én általában éktelen haragra gerjedek. Az, hogy valami barom ellop a drága életemből két órát, az nagyon nehezen megbocsátható (Invention of Lying - az első 20 perc fantasztikus, utána azonnali tarkólövést érdemel)

Úgyhogy elhatároztam, hogy ezentúl inkább biztosra megyek, és két legyet ütök egy csapásra. Légy 1: Kiváló filmeket nézek, Légy 2: behozom a lemaradásomat a filmtörténeti klasszikusok területén (ennél már csak a felszakadozik a felhőzet rosszabb). Mindezt úgy érem el, hogy megnézem szépen az IMDB TOP 250-es listáját, és ami felkelti az érdeklődésemet, azt letöltöm. Mivel ez közönségszavazatok alapján megy, így kicsi az esélye, hogy belefutok sok-oszkárdíjas, minősíthetetlenül szar alkotásokba (Szerelmes Shakespeare - 7 Oscar - 52 perc után kertmozi elhagyása úgy, hogy még négy fröcs támogatását és élveztük). Megnéztem még a AFI TOP 100 EVÖR! listáját is, onnan is töltögettem, meg van néhány olyan film rajt, amit csak rég meg akartam nézni. Így az alábbi filmeket gyűjtöttem össze (mivel jó részüket még nem láttam, kérlek tartózkodjatok az "én tudom, a csávó már a kezdetétől fogva halott" kommentektől). Szóval a lista:

CITIZEN KANE
12 Angry Men[1957]
Futurama (4 feature films) - Az elsőt már elhozták nekem Bindiék Nyunyiból
Goodfellas[1990]
It's A Wonderful Life
North by Northwest
One Flew Over the Cuckoo's Nest.1975
Psycho[1960]
Sunset.Blvd.1950
The.Good.The.Bad.And.The.Ugly
Up! 2009
Blade Runner
Do the right thing 1989
To Kill a Mockingbird 1962
Infamous 2006
The Deer Hunter 1978
In Bruges 2008

Nem is tudom, miért raktam ide ezt a listát. Hmm. Mindegy, megtehetem, mert ez az ÉN blogom, és ÉN parancsolok! :)) Mindenesetre arra jó lesz, ha valamelyikőtök -szokás szerint- elmegy a kölcsönzőbe, de esélye sincs kitalálni, hogy mit nézzen meg, akkor csak előkapja ezt a listát, és kiválaszt egy filmet. Nem fog csalódni, ezek mind nagyon jó filmek. Ha mégis csalódik, akkor ő a hülye! :) Igen, azért mert ÉN azt mondtam.

Most néztem meg a Száll a kakukk fészkére-t (One Flew Over the Cuckoo's Nest), amiből nem derül ki, hogy miért ez a címe, pedig arram mindig kiváncsi voltam, hogy ilyen címet a véletlenek milyen fura összejátszása adhat. A könyvből viszont kiderül, amit persze nem olvastam :), csak a wikipediát, de a magyarázat spoiler, úgyhogy csak fehérrel írom ide, hogy aki látta, megnézhesse: Egy régi mondókából ered, ahol a madarak közül egy északra, egy délre repül, a harmadik meg a kakkukk fészke fölött (??) - ez arra utal, hogy két főszereplő meghal, a harmadik meg (a skizofrén indián, aki a könyvben a narrátor) megszökik. ÚRISTEN de unalmas ez így leírva. Mindegy, ez a válasz, engem meg érdekelt. Korábban. :) . A film tényleg jó (3 filmből az egyik, ami az 5 fontos oszkárt egyszerre megnyerte, azóta csak a Bárányok hallgatnak-nak sikerült), de én azért túlzásnak tartom az "amerikai filmművészet legfontosabb filmje" titulust.
Viszont még egy dolog kiderült számomra, amit sose tudtam: Van egy mondás - "A rolling stone gathers no moss" (kb.: a guruló kövön nem nő moha). Nem tudom, hogy van-e ilyenre még egy példa a történelemben, de ez az ókori római mondás az idők során megváltoztatta a jelentését - épp az ellenkezőjére! Régen ugyanis negatív jelentése volt, azaz hogy aki nem marad a seggén soha, nem vállal felelősséget, stb., az nem ér el sokmindent. Aztán ez a jelentés átfordult, és kapott egy pozitív jelentést, azaz hogy az állandóan mozgó, új dolgokra nyitott emberek nem rozsdásodnak be, nem vesztik el kreativitásukat. Na innen már világos, hogy egy (dacára a szar zenének) világhírű rockbanda hogy kaphat olyan idióta nevet, hogy The Rolling Stones.
Ja, és a mondás szó szerint igaz, a Myth Busters kísérlete igazolta :)

Remélem örültök, hogy a blog átalakult, és egy zanzásított enciklopédia lett belőle. Következő bejegyzésünkben a párosujjú patásokról olvashattok újabb érdekes adatokat!

Norbira való tekintettel kiegészítem az írást: Ha úgy gondoljátok, hogy a felsorolt filmek közül valamelyik mégis rossz, akkor nyugodtan tartsátok meg a véleményeteket, mert L.E.S.Z.A.R.O.M.!!!! :)))

La Perouse

2010-01-29T14:33:00.006+11:00

Na máma elmentünk La Perouse-ra. Az egy viszonylag elhagyott kis tengerpart. Szép és tetszetős. A neve portugálul azt jelenti, hogy Peri-szerű. :)

Imígyen néz ki:

Ez a sziget van szembe, itt forgatták a Mission Impossible II néhány jelenetét:

Búvárkodtunk kicsit. Persze nem palackkal ám! Meg napoztunk is. Aztán meg hazajöttünk. Most ebédeltünk. Peri meg épp sütit süt a sütőben! :))) Persze csak valami előre elkészített, fagyasztott dolgot, NYUGI! :)

Pihenek egy kicsit, aztán lemegyek szörfözni, ami nem lesz nagy élmény, mert nem igazán van hullám, de azért azt nem engedhetem meg magamnak, hogy három egymásutáni nap ne szörfözzek, mert bekattanok...

Na pá

Too much rain over Paradise

2010-01-28T09:21:00.003+11:00

Most beszéltem Rigler Mikivel, aki a Hilldependent túrákat szervezi, és azt mondta, hogy azért mennek áprilisban Balira, mert márciusban még monszun van, és az esők bemossák a dzsuvát a vízbe, amitől az embernek nincs kedve bemenni! Ennek nem örülök nagyon. :( Azt is mondta, hogy a profi helyeken viszont úgyis sziklás a part, úgyhogy ott nincs ilyen probléma! Én úgyis oda terveztem menni, majd meglátjuk, hogy menni fog-e, vagy két hetet a szobámban töltök szépirodalom olvasgatással! :)

Ausztrál Tom 3. - What a beautiful kürtős kalács!

2010-01-26T14:43:00.002+11:00

Tanuljatok ausztrálul!

Australia Day

2010-01-26T14:32:00.003+11:00

Ma van Ausztrália Napja, úgyhogy az emberek azt csinálják, mint minden más ünnepen: kint vannak a parton, tolják a lacikonyhát, és délre már atom részegek. Közben falu-szerte megy a bazseva, önjelölt művészek adják elő tudásukat. Ezt csak onnan tudom, hogy idáig elhallatszik, természetesen eszem ágában sincs kimenni az utcára! :D Majd délután, ha enyhül a tömeg, lemegyek szörfözni. Amint látjátok a mai nap nem valami eseménydús...
Na keresek egy napi fotót. Meg is van! Azt nagyon bírom az ausztrálokban, hogy az állami reklámok is tudnak viccesek lenni:

Ennek a reklámnak van egy párja is: egy csaj grimaszol és mutatja a kisujját, alatta a szöveg: Speeding? No one thinks big of you. Szellemes.

Big Day Out

2010-01-25T16:01:00.008+11:00

Ez a bejegyzés a fenti fesztiválról fog szólni, csak gyorsan le kell írnom, hogy megint életem legjobb szörfözésén vagyok túl! Juhuuu! :) Végre egyszer a hullámok is elég nagyok voltak (de nem túl nagyok), meg én is jó voltam. Szaggattam mint a pavaszt! Na, csak ennyi.

Szóval Big Day Out. Ez egy fesztivál, olyan mint a sziget: csomó fellépő sok helyszínen (a szidni olimipai parkban, elég menő), rengeteg bodegával, meg mobil vidámparkkal, és természetesen sok-sok emberrel (belőlük szerencsére nem láttam sokat). Az egyetlen, de annál jelentősebb különbség, hogy ez egy napig tart, ezért értelemszerűen úgy éjfél tájban vége (de béna!!). Előtte néhány nap kipakolás, utána néhány nap elpakolás.

Fancy kamion:
Én pont a csúcspontra (este 8) érkeztem, ahol gyors eligazítás, meg a feladatok kiosztása (kb 2 óra szöszölés...) után elindultunk a helyünkre, hogy csináljuk a dolgunk. Ekkor volt este 10.
Mivel a "main stage video" csapatba osztottak, a stadion-ban felállított főszinpad backstage volt a célpont. Az ilyenekért amúgy érdemes néha alkalmi munkát vállalni :) Ott őrjöng millió ember a színpad előtt, mi meg hátulról látjuk, hogy mi mindennek kell együttműködnie egy ilyen buli levezényléséhez. Óriási! Mivel még ment az előadás, várakoztunk egy kicsit hogy levonuljon a Muse, és beszálljanak a kocsiba - tőlünk 5 méterre (vigyázat, a kopasz eltakarja a rózsaszín farmeres gyereket! :)

A kép készítése után kiderült, hogy ha akárki meglátta volna, hogy fotózok, azonnal kirúgnak, pedig még el se kezdtem dolgozni :) Ezért is nem készült újabb, jobb fotó...
Na, ha itt megállnék a Muse-os sztorival, akkor az "indokolatlan menőzés", ill. a "többnek látszani akarás" bűnébe esnék, amit mindenképp el akarok kerülni, így folytatom: FOGGALMAM sincs, hogy mi az a Muse, úgyhogy nem mondhatnám, hogy eszetlen nagy élmény volt őket látni ahogy beszállnak egy kocsiba. Állítólag valami angol sztárcsapat amúgy, tehát nyilvánvalóan néhány eszetlen girhes sírós-picsogós görbelábú zselézabáló buzernyák. A zenéjük számomra semmilyen volt, de akik az ilyet szeretik, azoknak biztos jó, egyébként nem ők lettek volna a fő műsorszám. Magyarul: az lett volna igazán nagy élmény, ha olyanokat látok, akikről már hallottam :) Viszont a tüzijáték elég szép volt, mert a színpad mögül - azaz 10 méterre tőlünk - lőtték fel a patronokat. Szerintem megszegtek minden biztonsági szabályt, olyan közel volt...

Ezek után bementünk a színpad alá, hogy a video berendezéseket szétszedjük, kábeleket feltekerjük, és dobozokba rakjuk (tudjátok, nagy fekeke dobozok, amiket gurítani lehet, minden koncerten ilyenek vannak) Egy-egy nagyobb kábel amúgy vagy 20 kiló is lehetett, izzadtunk rendesen. Tényleg, a nagyszínpad alatti sötétben vajon miért nem féltem a pókoktól? Hmm.

Nagyszínpad alatti video-vezérlő részleg:
Ezek után már csak be kellett pakolni a cuccokat a kamionokba (egy rámpán felrohanni velük - 200 kilós doboz esetén már nem is olyan könnyű móka). Így telt az első másfél óra, aztán átmentünk egy másik helyszínre, hogy a Groove Armada cuccait is elpakoljuk.

Áááá lusta vagyok írni, inkább csak felsorolom érdekesebb dolgokat:
- SYMA-csarnok méretű helyen bokáig áll a szemét, tényleg, szó szerint. Erre a szemétszőnyegre parkol be a 6-8 csőrös kamion, amik a csarnok méreteivel összevetve matchbox-nak néznek ki.
- Természetesen a targoncások a menők itt is, mint Makón! :) Persze az egyszemélyes mobil-darusok itt még menőbbek. a kosárban állnak, és onnan irányítják magát a járművet is. Nagyon sci-fi, kár hogy nincs róla fotó
- Vasláncokat húzgálni, hogy 20m magasan függő óriási konzolokat leengedjen az ember: MENŐ. Mindég akartam vasláncokkal operálni, mert az még a nagy vastag kötelek húzásánál is dokkmunkásabb! :)
- Megtanultam rendesen kábelt feltekerni úgy, hogy ne legyen benne spirál, amikor kitekered. Ideje volt...
- Mindenki szanaszét van tetoválva. Ez a csapat bizonyos szempontból tényleg a legalja: a jelentkezésnél nem kérdeztek szinte semmit, csak hogy mennyire vagy erős alkatú :) - Amúgy nagyon jó fejek. Ja, és nem csak férfiak dolgoznak, hanem nők is. Na, ez még egy érdekes dolog, nőként ilyet csinálni! Ők is szét vannak varrva természetesen... Itt egy fotó arról, ahogy a válogatott csapat várja az eligazítást:

- 7 órát kaja meg pihenés nélkül éjszaka ledolgozni úgy, hogy előtte egész nap fent voltam, és majdnem három órát szörföztem - igen fárasztó!
- Két ember halt meg aznap: az egyik túladagolta magát azon a helyen, ahol másodjára dolgoztam (ott ment az elektronikus zene, amikor megérkeztem éppen Calvin Harris - ezt a videjóját játszották sokat, biztos ismeritek). A másik halál, az igazi Darwin-díjas (Aki nem tudná, mi az: A Darwin-díjat Charles Darwin, az evolúciós elmélet atyja szellemében azoknak ítélik oda az interneten, akik saját életük feláldozásával megvédik emberi génkészletünket. A díjnyertes személyek rendkívül idióta módszerekkel igyekszenek kiküszöbölni saját magukat, hogy ezáltal hozzájáruljanak az emberi faj hosszútávú túlélési esélyeinek javításához). Szóval a csávó be akart mászni a kerítésen, de felnyársalták a tüskék, úgyhogy meghalt! Hát micsoda barom állat az ilyen?!! :D Van ennél értelmetlenebb halál? Anyukája biztos büszke lehet rá... Külön érdekesség, hogy amikor odafelé mentem, ezt a fotót készítettem (gondoltam is, hogy milyen leleményes - meg persze bátor is - az illető, aki ezt csinálta, mert tele volt minden biztonságiakkal a kerítés mentén):

Találós kérdés: vajon a srác ezt a mobil-kerítés darabot használta, hogy kinyírhassa magát? És vajon az előtt, vagy az után, hogy én lefotóztam?

Most nem jut eszembe más, meg már unom is kicsit, úgyhogy abbahagyom.
Csocsi!

Most jött meg Peri, és mondta, hogy a közértnél, ahol minden nap vásárolunk, elütöttek egy csajt, meghalt. :( Elég aprítós napokat élünk...

Végre!

2010-01-23T10:48:00.003+11:00

Jobban vagyok, úgyhogy megeszem a rántottámat gyorsan, és megyünk is a partra. Elviselhetetlen meleg van. Az ember egész nap izzad, mint a mexikóiak a western filmekben :) Ja, és a nap mégcsak nem is süt. Nem tudom mi lenne akkor, ha még a nap is sütne. Szóval borzasztó a helyzet! Megyek is Maroubrára...

Sydney, este 22:15, 28,6C, a frizura még mindig tart

2010-01-22T22:16:00.001+11:00

Holnap 39C. Gondoltam megírom.

The beginning of the end

2010-01-22T14:50:00.004+11:00

Petiék leléptek. Sőt, ha minden igaz, már Frankfurtban várakoznak - egy laza öt óráig, aztán irány Sztálinváros, és a -ha jól értesültem- most nem is annyira KGST tél! Két napja tartottunk egy kis vacsorával egybekötött iszogatást is, hogy elbúcsúztassuk őket, de azok a fotók Andrea gépén vannak, úgyhogy most nem rakom ki őket. Viszont kirakom a szívszaggató búcsú pillanatait:

Búcsú a lakástól

Búcsú a háztól

Búcsú a túlsúlytól (hálózsák, hajszárító, ilyenek :))))

Peri Melbournben, Australian Open-en, Andrea dolgozik, úgyhogy kirepültek a fiókák, üres a ház! :)

A héten öt (!!) reptéri fuvar volt
1. Petiék vissza nyaralásból,
2. Petiék haza,
3. Andrea Melbournbe (ezt Peti átvette tőlem),
4. Peri Melbournbe,
5. Andrea Melbourne-ből

A hatodik lenne Peri Melbourne-ből, de szombat este én dolgozom. Pedig már lassan nyithatnék egy taxiszolgálatot :)

Bónuszkép: Sean Connery itthagyta a Bond-kocsiját (még régen)

Szavazás

2010-01-22T14:45:00.003+11:00

Krumplipucolás
Szabályosan, újságpapíron, vízbe téve a krumplit, hogy ne barnuljon meg
Közben romantikus vígjáték nézése

10-es skálán mennyire buzi? :D

Ausztrál Tom 2. + Watsons Bay-i kirándulás

2010-01-21T12:01:00.005+11:00

Itt a második epizód, Watsons Bay-ből. Itt es voltunk, azt ettük a halat. Épp ot. Kb. :)

Tényleg, ha már itt tartunk, kirakok egy galériát Watsons Bay-ről! :) Itt van ízelítő es:

Az Üvegtigris 2

2010-01-21T01:46:00.001+11:00

SZAR!

Valami véget ért...

2010-01-20T19:30:00.009+11:00

Bár öregszem szépen lassan, mégis azt hittem, hogy ezzel a elutazós-szörfös-bevállalós dologgal még valahol ott vagyok a vakmerőségi listán, de kiderült, hogy nem, sehol sem vagyok. Úgy látszik, elrepültek fölöttem az évek, mert -betegen ugyan- de nem mentem a srácok után játszani a sziklákra a ma érkezett monszta-hullámokkal...

Na de mindegy, nem csüggedek, az élet megy tovább. Annak ellenére, hogy még mindég beteg vagyok, és itthon fekszem, a mai bejegyzésben lesz mindenféle jó: nagy hullámok, életmentés, vakmerő gyerekek, KÉT videjó, MINDEN! Olyan swell jött, hogy a megszokott helyeken (Bondi, Maroubra) lehetetlen szörfözni, a white water kb. 200m, nincs az az alkar meg tricepsz, ami azon átsegít! Bevallom férfiasan, hogy 2-3 nap fekvés után nem tudtam kihagyni, hogy a monszta hullámok megérkeztek Kugira is, ezért kimentem fotózni-videózni. És mivel ilyen swell valószínűleg már nem jön itt tartózkodásom alatt, így egy gyors hullámcsata is belefért, ami rendesen helyrerakta az adrenalin szintemet :) A szörföt nem vállaltam be... Most van pedig valószínűleg az uccsó alkalom, amikor kipróbálhattam volna a helyi beach-et, ugyanis itt csak akkor lehet szörfözni, ha a nagy hullámok miatt máshol már nem. Most értem vissza, és gyorsan ki is rakom a friss anyagot!
A képek nem sikerültek túl jól, de csináltam két videót. Akinek nincs ideje, az csak a másodikat nézze meg, az rövidebb, meg szerintem jobb is mint az első! Azért persze a képeket is kirakom majd. Na csocsi! Ja, és elnézést a túllőtt felvételekért, ekkora fényben sajnos nehéz jó képet csinálni...

Bubunak, dZékének és Bindinek

2010-01-20T15:03:00.002+11:00

Deja vu? :)

Hát eléggé idegesít

2010-01-19T13:17:00.002+11:00

hogy ma megjött a csodálatos swell (szójátékkal élve: swell swell), én meg itthon fekszem az ágyban, ahelyett, hogy vívnám kint az élet-halál harcot! :) :( Na mindegy, így legalább behozhatom magam egy kicsit a tervezett bejegyzések terén. De most épp nincs kedvem, talán néhány óra múlva. Csumi!

Ausztrál Tom

2010-01-19T11:22:00.009+11:00

Ez Ausztrál Tom első ausztrál nyelvleckéje. Ő az "egyetlen ausztrál, aki magyarul tanul" Szerintem nagyon viccesen beszél, és ha kiváncsi vagy az igazi ausztrál akcentusra, itt megtanulhatod :) Van még amúgy vagy 15 új rész, mert a srác folyamatosan gyártja őket. Minden rész más helyszínen van, főleg Sydney-ben, úgyhogy láthatjátok hogy milyen környéken élek mostanában, ha már az én ergya videóimból ez nem igazán derül ki :) A legtöbb helyszínen én is voltam, pl. a 3. részben levő komppal szoktam én is Manly-be menni, a második részben levő mólón kajáltunk periékkel, stb.
A legjobb: Bendegúz és Boglárka!! :D

Jaaaaaj! :) Most mondta a Peti, hogy ismeri is a srácot! :D Találkozott itt is vele, és egy magyar ismerősének az edzője. Kicsi a világ :)

Most megnéztem még néhány részt, és ezeket a videókat szépen ki is fogom pakolni a blogra, mert tényleg tök jól bemutatja a dolgokat, meg vicces is.

Baszki megint beteg vagyok!

2010-01-18T15:33:00.006+11:00

De így legalább nem kellett sokat gondolkoznom a mai bejegyzés címén! :)
Úgy néz ki, hogy tegnapelőtt kaphattam egy kis napszúrást, az legyengített, úgyhogy tegnap megfáztam. Gyanús is volt már tegnap este fél 10-kor, hogy nincs melegem fürdőgatyában, papucsban a szabadban...

Ígyhát mára sok írnivalóm nincs. Ittam hat (6) teát, és megnéztem a Capote-t. Ha valaki szereti az érdekes, emberi témájú drámákat, még akkor is, ha elég lassúak, akkor az nézze meg mindenképp. Meg az is, aki szereti a gyönyörű fényképezést (mármint operatőri munkát), tényleg lenyűgöző a képi világ! Tudom, buzi-e vagyok.

Az operatőrről jut eszembe, hogy ezt még nem is írtam meg! A csávó, aki Bondi-on filmezte, ahogy szörfözünk, azaz az operatőr felesége opera énekes!!! :D Micsoda harmonikus pár! :)

Mégis találtam egy sztorit az emlékeim között! Leírom, hogy el ne felejtsem:
Csabi (from Bőny) mesélte, hogy a maláj csaj szobatársuk, aki amúgy rettenetesen idegesítő, feljelentette őt. Ki is jöttek a zsaruk a lakásra, a Csabit keresve, nevezetesen, hogy feljelentés érkezett, hogy Csabi a nemi szervét javasolta az illető hölgynek valamely vita keretében. Kérdeztem is, hogy ezért jöttek-e ki a rendőrök, és kiderült, hogy nem: Az igazi indok az volt, hogy az indiai srác kimosta a cipőjét, és a mosógépben minden ruha piros lett (gondoltam, hogy azért ez még nem elég indok) Nem bizony! A probléma ott jelentkezett, hogy amikor a másik magyar srác az építkezésre vett egy láncfűrészt, megpróbálták összeszerelni, aztán otthagyták az asztalon. Ezt meglátva csavaros eszű japónkban összeállt a kép: nemcsak hogy őt meg akarják a magyarok gyilkolni, és feldarabolni egy láncfűrésszel, hanem valakit már meg is öltek, azért csupa vér a fürdőszoba!!!! :))))) Komolyan, a legjobb forgatókönyvíró, ugye! Persze gyorsan rendezték a félreértést, és Csabiék problémája is egycsapásra megoldódott: a csajt néhány napos határidővel kirúgta a főbérlő.
Csabi persze hüppögött a főbérlőnek, hogy ez nagyon rosszul esett neki, és nem tudja hogy fogja kiheverni. (Nagyon vicces srác, kár hogy nem láttam az alakítását!) A főbérlő persze igérgetett fűt-fát (szép lányok lesznek a következő lakók - a frissen kirúgott maláj ribi helyére), de eddig semmi sem valósult meg.

Dejó, hogy nem felejtettem el ezt a sztorit!
A mai kép szóljon is hát Csabiról :) Mit kép?! Videó!!!! Csabi (lévén gáz- és vízvezetékszerelő is) megkapta a feladatot, hogy egy csövet zárjon le, hogy le lehessen vágni róla a csapot. Ez azt hiszem a harmadik alkalom volt az építkezésen, mind a három hasonló eredménnyel végződött! :))

17/01/2010

2010-01-17T22:11:00.004+11:00

Gyorsjelentés. Ma reggeli közben/után megnéztük a 17 Again c. filmet, ami a megdöbbentően lerágottcsont cím- és témaválasztást meghazudtolóan szórakoztató volt. (Ha olvasnám, és nem írnám ezt a mondatot, akkor azért kinyílna a bicska a zsebemben! :D ) Aztán elmentünk Bra-ra szörfözni, és most volt először, hogy a lábam talán jobban elfáradt mint a kezem. Nem magyarázom el, hogy ez miért jó hír, de az. Meg San Diego óta először sikerült megint nem odafigyelnem a vádli bekrémezésére, úgyhogy pecsenyévé égett a vádlim. Az nem jó. Ami jó, hogy holnap is megyek szörfözni, ennek nagyon örülök. Aztán meg most alszom mindjárt. Hát ennyi; mondtam, hogy nem sok minden történt ma...

A mai kép: Szökőkút a Kings Cross-on. A szemfülesebbeknek deja vu érzésük lehet. Annyit segítek, hogy egy pont ugyanilyen szökőkút már szerepelt egy korábbi blogomban...

I had the ride of my life

2010-01-16T18:34:00.006+11:00

Kicsit Dirty Dancing-esen énekelve így írható le a mai szörfözés. Azaz nem is az egész, csak egy menet, ami tényleg olyan volt, mint amit látok akkor, amikor elképzelem, hogy szeretnék szörfözni. Majdnem teljesen a hullámra hasalva, majd visszakanyarodva, serpentine-ozva mint Axl. :) Több szót nem érdemel, de mindenesetre megint eszembe juttatta, hogy miért is vagyok itt...
Szóval ma mást nem is csináltam: reggel felkeltem 8-kor (!!) magamtól (!!) - ez is eléggé jól lefesti, hogy MENNYIRE falusi életet élek! :) Azaz: Nem járok bulizni, nem járok a városba, sehova. Csak szörfözöm, meg melózom néha, hogy ne haljak éhen. Épp így terveztem. Kellett néhány hónap, mire ez kialakult (napra pontosan 5, ha a mai dátumot nézem), de az a lényeg, hogy sikerült. Szóval felkeltem 8-kor, csináltam reggelit, aztán Andreával elmentünk Bra-ra. Ő részt vett egy privát szörf órán Stuwe-val, én meg szörfözgettem ügyesen. A csávó elég jónak tűnt, úgyhogy Bali előtt szerintem én is veszek tőle néhány órát, a túlélés érdekében. Andrea megint csinált fotókat, de megint nagy képzelőerő kell hozzá, hogy az ember elhiggye, hogy szörfözést lát. És persze csak akkor tudott lefotózni, amikor már kiértem a kisvízbe, ahol a hullámok is kicsit, úgyhogy az igazi szörfös fotók még mindig váratnak magukra. De persze köszönet neki a áldozatért (kevés unalmasabb dolog lehet mint szörföst fotózni...) Azért iderakok néhányat, mert mégis milyen dolog ez már!

Kisvíz 1.
Kisvíz 2.
Ha valakinek jó szeme van, ezen a pacán még azt is kiszűrheti, ahogy a bottom turn elején bedőlés közben megsimizem a hullám.
Bónusz kép: Ecce Homo! :)

15/01/2010

2010-01-15T17:29:00.005+11:00

Ma 5:45-ig lustálkodhattam a kocsinak hála, és szép kényelmesen elautózgattam Mosman-be melózni. Hol vannak már az 5:40-kor induló 373-as buszok farmerben, kabátban! :) A Harbour Bridge 8 sávjából most csak kettő ment kifelé, és 6 (!) befelé. Már a Golden Gate-en megfigyeltem, hogy milyen trükkös ez a dinamikusan állítható sáv-irány, de itt direkt erre egy labirintus-szerű úthálózat szolgál, ami a hídra fel-, és lehajtást intézi, napszaknak megfelelően; különbözőképp világító záróvonalakkal, mozgatható beton forgalom-terelőkkel. Lenyűgöző! Sydney közlekedése szerintem amúgy szar és idegesítő, de ez az egy nagyon tetszik.
Amikor megérkeztem, kiderült, hogy a 10 raklap OK, csak nem csempe, hanem mészkő lapok Franciaországból. 20.000km 20.000 dóráért - csóró környéken járunk. Szóval egyenként kellett a lapokat hordani, mint a 20 kilós hímestojást. Ráadásul voltak közöttük 2m x 40 centis darabok, amihez három ember kellett. Amúgy nem volt gáz, letudtuk pont délután háromra, bevittem a srácokat a belvárosba, hazajöttem, csináltam kaját, majd beültem egy forró kád vízbe. :)
A mai munkanap termése a következő gyűjtés is: Kiss Csabi bőnyi (tudjátok:, Bőny, Gönyű leágazás az M1-esen!) kolléga ismertetett meg a "mititíté" kifejezéssel. Egy napotok van rajt gondolkodni, hogy mit jelenthet, és hogy mikor kiabálják (ez fontos részlet) ezt a bőnyiek. A helyes megfejtő nem kap semmit!
Nem hiszem, hogy a nap hátralevő részében lesz bármi említésre méltó (mondjuk az eddigiek sem voltak azok), úgyhogy nincs más hátra, mint a napi kép, még egy szörfös mikulás (Palm Beach felé félúton):

Nem én mondtam!

2010-01-15T16:43:00.002+11:00

Hanem a Bede Márton:
Melegben telelni = MENŐ
:)

Accenture + cápii

2010-01-14T21:54:00.003+11:00

Na ha már itt tartunk, akkor még egy témába vágó reklám :)

Kicsi dejavu érzésem van ettől a reklámtól. Volt már egy ilyen reklámja a cégnek, csak akkor még más volt a neve. Márkusz mutatta, azt sem tudtam még akkor, hogy mi az hogy tanácsadó cég...

Sőt, hármat!

2010-01-14T20:55:00.003+11:00

Ez már nem először fordul el, úgyhogy biztos vagyok az igazamban: amikor szar az idő (mint pl. ma), akkor a Sydney reptérre vezető légifolyósókat módosítják, gondolom biztonsági okokból. Kérdezhetnétek, hogy én ezt honnan a CSUDÁBÓL veszem?! Hát onnan, hogy az (egyik) módosított folyósó épp a házunk felett húzódik, amire abból következtetek, hogy amióta a számítógép előtt ülök, a hatodik sugárhajtású gép húzott el a fejem fölött úgy 100 méterrel az imént. Na, hallom is, jön a hetetdik!
Egy újabb érdekes adat!!

Accenture + szörf

2010-01-14T20:32:00.006+11:00

Na, ma olyan jó dolgotok van, hogy két bejegyzést is kaptok!
Ezt a képet SzaSa küldte nekünk (még az is lehet, hogy munkaidőben?) de csakis abból a célból, hogy egy köztudottan szörf-centrikus médiumban promotálja Nagy Szerető Családunkat! :)

Crowne Plaza Hotel

2010-01-14T17:13:00.005+11:00

Ennek a bejegyzésnek is az lett volna a címe, hogy "ma", de rájöttem, hogy valahogy meg kell őket különböztetnem. Szóval ma. Ma pompás nap volt. Reggel felkeltem, a szemerkélő esőben elmentem a helyi nagy szállodába, a Crowne Plaza Coogee-ba, állásinterjúra. Kb. 10-szer jelentkeztem ide, mert gyalog 5 percre van a lakásunktól, menő hely, meg nyunyiban is ez a kedvenc szállodánk. Szóval felöltöztem szépen, megjelentem az interjún, lehengereltem őket ahogy kell. Már csak az kérdéses hogy a student visa, meg a hozzá tartozó max heti 20 óra munka mennyire gáz. De mindegy, király voltam, az a lényeg. Pedig rendes interjú volt, fél óra, külön csajszival, aki jegyzetelt a srác mellett, szituációs kérdésekkel, meg egyéb debilségekkel (hol látom magam 5 év múlva - erre természetesen van egy triviális válasz...) Mondanom sem kell, hogy nem reklámoztam nekik, hogy két hónap mínusz egy nap múlva indul a gépem Bangkokba... Az eredmény jövő hétre várható.

A szép épület ablakából interjú közben kikacsintgatva egyértelmű volt, hogy a rossz idő elég szép hullámokat hozott, úgyhogy hazaérve telefon Zolinak, irány Bondi! Mindketten ujjongtunk, hogy végre igazán fos idő van, és esik az eső, mert ilyenkor szinte senki nem szörfözik. Igazi weekend-warrior szörfösök, pfejj! Állítom hogy a legtöbbjüket jobban érdekli az időjárás, mint a szörf minősége. Szánalmas. Szóval elég jót szörföztünk, bár nekem ez már kicsit túl nagy volt, úgyhogy én elég jól paráztam is, meg estem akkorákat, hogy nem tudtam merre van a föl meg a le. Olyan esésem is volt, hogy leesve a deszkáról akaratomon kívül bodysurf-öztem kifelé a kb 2,5 méteres hullámmal kb 50 (!!) métert. Ez olyan 10 másodpercet jelent, amit magatehetetlenül, a vizen pattogva, iszonyú sebességgel kifelé haladva töltöttem. Aztán valahogy sikerült megállnom, és leúsznom, hogy elmenjen a szörny fölöttem.

Most meg épp hívott Csabi, hogy Mosman-ben, az építkezésen van meló, ha nem is tartósan, de egy napra :) 10 raklap csempe - aki fogott már csempés dobozt, tudja miről beszélek. Aki meg nem, hát... Mindegy, 150 dórá az 150 dórá.

Szóval minden csodás, esik az eső, fáj mindenem, és holnap 5-kor kelek, mégis...

Na milyen képet rakjak ki, milyen kééépeeeet? Legyen mondjuk ez:

EREDETI csabai szalámi ;) - az itt kapható kb. 5 különféle "magyar" szalámi egyike.