Beteg

Nem elég az, hogy a hullámok nem az igaziak, és én még szarabb vagyok a deszkán, de a víz úgy lehűlt, hogy úgy látszik megfáztam. Itthon fekszem neocitrannal, sok zsepivel meg filmsorozatokkal. Tegnap kezdődött, holnap meg dolgozom, úgyhogy nagy hatékonysággal kell gyógyulnom ma! :)
Nem örülök, mert nem szeretek beteg lenni. Meg rossz is. Na mindegy. Majd lesz jobb is.
Páá



Baba

Az meg már milyen kannibál baltásgyilkos lesz felnőttkorára, aki gyerekkorában ilyen babával játszik?!



Duck dive

Vigyázat, szörfös humor!!!


Lalyikusoknak:
Ez az a technika, amivel át lehet menni a nagy hullámok alatt, amikor az ember evez kifelé:



Brusy

Akinek van ideje, és szereti Brusy-t, olvassa ezt: Cikk.
Kevés benne az új info, de jó felidézni a filmeket :)



Takarítás

Na nem írok, mert még csomó dolgom van ma estig. Pl. most azt a feladatot kaptam, hogy takarítsam fel ezt a sok homokot, amit idefújt az a hülye homokvihar, ezzel a kis szemeteslapáttal meg a kefével:



Még egy kép a homokviharról

Egyik kedves olvasónk küldte be szerkesztőségünkbe az alábbi fotót, aminek tanúsága szerint nem mindenki volt olyan rest mint én szerdán! :)



Őrültekháza

A teraszunktól jobbra húsz méterrel óriási reflektorokkal csinálnak nappali világosságot, mert éjszakai útfelújítás(!!!) van, balra 20 méterre épp akkor, amikor kint álltam, igen hangos közúti baleset formájában találkozott két személygépjármű, a fejem fölött száz méterrel meg folyamatosan húznak el az utasszállító gépek - valamiért módosították az útvonalukat.
Nem tudom hogy ez a sose látott homokvihar, a közeli bozóttüzek, jégesők vagy földrengések miatt van, de ma mindenki megőrült. Asszem legjobb lesz, ha szépen maradok a seggemen, és megnézek néhány részt az IT Crowd-ból itt a lakás biztonságos melegében! :)



Ápdét! - Homokvihar

ÁPDÉT --> Az index a bloghoz képest jelentős késéssel ugyan, de kitett egy cikket az itteni, immár világhírű homokviharról :) A cikk érdekessége, hogy a kép ami kint van annak az étteremnek a teraszáról készült, ahol szombaton dolgoztam. :) v.ö.: gyors-bejelentkezes - a második kép ugyanaz, amint láthassátok. <-- ÁPDÉT

Ma reggel felkeltem ügyesen, hogy menjenk szörfözni, azonban nem tökéletesek a körülmények. Levegő helyett homok van kint a föld fölött, ami Dél-Ausztráliából érkezett ide a tegnapi viharral. Az emberek maszkkal az arcukon sétálnak. Állítólag ilyet még senki nem látott itt, úgyhogy ez valami nagy dolog... Persze én leszarom, csak hát szörfözni nem tudok kimenni:

Maroubra Beach tegnap:

Maroubra Beach most:

Kár, pedig úgy rákészültem :((. Remélem talán délutánra kitisztul, mert ugye ahogy Sulla mondta volt: Surfere necesse est, vivere non est necesse!

Akit nem csak a szörf érdekel, annak itt egy cikk videóval és kiváló képgalériával a ma reggelről a Sydney Morning Herald oldaláról (Még Coogee Beacch-ről is van fotó rajt).
Ízelítőnek: Sydney egy normális napon, és ma reggel (előbb kitaláltam az összahasonlítós fotókat Maroubráról, aztán találtam csak ezt meg! :)
Aki meg szereti a tekknót, az nézze meg az egyetlen homokvihart, ami jó:


Ja, és Peti meg Peri ma repül haza Melbourne-ből, reméljük a pilótát nem zavarja egy ilyen apróság...



Gyors bejelentkezés

A notebookom töltője (remélem csak az) beszart, úgyhogy most Peri gépén élősködöm, amíg nem találok megoldást a problémára [HP szervízet csak olyan 2 óráig keresgéltem a neten, és nem találtam :( ] úgyhogy most nem rakok fel sok fotót, mert ez így nagyon macera. Telefon töltőt is kellett vennem, amit ebben a ... városban nem könnyű. Végülis eredeti Nokia-t voltam kénytelen venni, képzelhetitek, mennyibe került.

Szóval a hétvége. Na az csodálatos volt (ezeket a boszzantó eseményeket kivéve). Szombaton szörföztem ügyesen Maroubrán, az volt az addigi legjobb napom, egész jól ment magamhoz képest. Kellett ez már mint egy falat kenyér, mert az elmúlt 3 alkalom nem hozott sok babért, viszont hozott deszkatörést, meg sok kűzdelmet, meg fejlődés helyett visszafejlődést, meg növekvő félelmet a nagy hullámokkal szemben. Na de ez most más volt. Úgy kanyarogtam mint a sikló a Balcsiban, és most kivételesen szándékosan, nem véletlenül! :)

Azután elmentem melózni, ahonnan késtem egy fél órát ahhoz képest, hogy egy fél órával előbb odaértem a helyre, amit a térkép mutatott - és amiről később kiderült hogy úgy 3km-re van a helyszíntől, ahova igazából kellett mennem. Ez az egy óra téblábolás, telefonlemerülés, senkit el nem érés, stb. próbára tette az idegeimet, talán még egy "azt a fűzfán fütyülőjét!" is elhagyta a számat. De csak egyszer. És azt is visszaszívtam!! ;) Na mindegy, megérkeztem a helyre, ami egy japó ifjú pár lagzija volt (Jessica és Eduardo - komoly) és tele volt minden nagyon-nagyon gazdag emberekkel. A hely nem szar, Sydney második leghíresebb látnivalója, és Sydney leghíresebb látnivalója között fekszik félúton. Valszeg egy előételt tudnék itt venni a heti béremből... Természetesen a fényképezőgépem is lemerült, de szerencsére csak azután, hogy 4 képet csináltam a helyszínről. Kár hogy csak ennyit, mert épp naplemente volt, le tudtam volna fotózni a fázisokat szépen egymás után :(
Na elég is volt ennyi a szombatról, nézzétek a képeket (azt kell elképzelni, hogy ezek a képek mind az étteremből készültek...)

Felhőkarcolók:
Öböl + felhőkarcolók:
Sydney 2. leghíresebb látnivalója:
És az első:

Vasárnap aztán megint szörföztem, és még jobban ment, mint szombaton!! Juhúúúúúú! :) Ma is akartam, csak inkább megcsináltam A Cár fenekét is, mert ott még volt 4 törés, ez alkalommal már a szépségre is figyeltem, nagyon jól is sikerült. De erről most nem rakok föl képeket szerencsétekre... Ma meg járkáltam a városban töltőkért, de ideges lettem, úgyhogy inkább csináltam egy csomó szép fotót a belvárosnak arról a részéről, ahol még nem voltam. Na majd ezeket is felrakom.

Csók!

Bónusz csendélet: Hazafelé a buszon. (Andreát idegesítem körömrágással, Peri meg csak szimplán orbánviktorkodik):



Marketing prezentáció-sztár lettem

Peri és Ándréjá marketing házifeladatra azt a feladat kapták, hogy csináljanak egy országimázs-kampányt Ausztráliának, majd ezt mutassák be az osztálynak. Ezt meg is tették, most a részletes kifejtést mellőzve rátérek az engem érintő részre: Volt egy olyan gondolat a kampányban, hogy Ausztrália azért jó, mert meleg van, és lehet szörfözni, és az öltönyt meg a gondokat otthon hagyni. Ezt nagyon szellemesen az én fotóimmal oldották meg! :) A szójáték lényege angolul nem tudóknak: suit=öltöny wetsuit=szörfruha. Íme:
Szóval megint sztár lettem, ennyi. Természetesen ÓRIÁSI siker lett, és nagy szakmai elismerést hozott az alkotóknak. :)
A szemfülesek persze észrevehetik, hogy wetsuit nem szerepel egyáltalán a képeken. Akik meg látták a pedamami-t, azoknak az is feltűnhet, hogy San Diego-ban készültek a szörfös képek :)



Anci plusz Bubu

Há itt a fán nől a rúzsa! Milyenhelyezmá?



Szörfös

Találtam egy Maroubra-i szörfös videót itt a Brasurf oldalon, ami néhány nappal később készült, mint amikor összetörtem A Cárt. Csak érzékeltetés képpen, hogy tényleg nem olyan kicsik a hullámok néha... Nézzétek meg TeCsőn, hogy van cső Maroubrán:



Szörf szerelés

Ma voltam Bondi-on szörfözni (Bindi, Bandi, Bondi - bocs), ami itt talán a leghíresebb beach. Ma nem volt méltó a nevére, mert ilyen szar hullámokat én még nem láttam azelőtt. Na mindegy, azért Zolival, a magyar sráccal próbálkoztunk egy ideig, több-kevesebb sikerrel (neki több, mert ő hat éve itt van - nekem meg nyilván kevesebb :)
Ha másra nem is, de arra jó volt a mai nap, hogy kiderüljön, a fúrás-faragás sikeres volt, nem tört ketté a lábam alatt A Cár :) - ezt mondjuk azért a holnapi Maroubra még cáfolhatja...
Na mindegy is, a sikeren felbuzdulva gondoltam megosztom a szörfösökkel a tapasztalataimat arról, hogy kb. mire lehet számítani egy sérülés kijavításakor egy átlagos poliuretán-üvegszál deszkánál (ugye, Bindi :). Egyelőre csak a "hogyan javítsuk ki jó minőségben a deszkát" kurzus készült el, a "hogyan javítsunk jól, és szépen, nem úgy mint egy óvodás rajza" tréninget még el kell végeznem, úgy tűnik. Na lássuk! (Aki nem akar szörföt szerelni, az most tényleg kapcsoljon el, mert belehal az unalomba!)

Az elején csak egy kis ütődés (ding) kijavításába fogtam bele, hogy ne tegyem tönkre a deszkát ha valami balul üt ki. Majd nekiestem a nagyobb sérüléseknek is, ezek már nehezebben is mentek (főleg a deszka órrán levő oldalsó törés)

0. A kellékek:
- műgyanta (én UV-set használtam, de lehet katalizátorosat is venni, ki melyiket szereti jobban. Nekem ez bejött, csak kell hozzá napsütés),
- üvegszál szövet,
- q-cell (magyarul nem tudom mi, ezzel lehet majd a nagyobb lyukakat feltölteni),
- ragasztószalag maszkolásra,
- ecset,
- szike,
- olló (a lakásban található legélesebb, és legnagyobb olló célszerű, nekem ez volt: ),
- csiszolópapír,
- edények keveréshez,
- pálcikák keveréshez,
- papír (vagy műanyag, vagy fém) lap, amivel le lehet húzni a felesleget a deszkáról,
- kesztyű,
- aceton a kéz és eszközök lemosásához (ha nincs, akkor szép színes lesz a kezed a kis újságpapírfecniktől, amik beborítják az egészet a sok gyantával szarozás után - tapasztalat ;),
- kenyérpirító (azzal lehet reggelire kenyeret pirítani, hogy ne legyünk éhesek szerelés közben)

Nyilván ezekből nekem egy csomó nem volt meg, csak amit a képen láttok, dehát szegény ember vízzel főz...

1. Essünk neki szikével. Nem könnyű az első vágás, de utána hamar belejön az ember :) Magyarul körbe kell vágni a sérülést, eltávolítani minden olyan üvegszálat, ami eltávolodott a belső habtól. Figyeljük a BÁMULATOS operatőri munkát, ez bizony bródkászt minőség!!


Itt egy kép egy későbbi, advanced vágásró:
2. Csiszoljuk le a vágást, majd a sérülést is, kb 10 centire minden irányban. (A gyanta ugyanis nem tapad meg a deszkán egyáltalán, hacsak nincs megcsiszolva előtte). Kb. 40-60-80-as, azaz durva csiszolópapírt szoktak erre ajánlani.

3. Sötétítsünk, ha UV-re keményedő a műgyanta
4. Ha nagy a sérülés, keverjünk q-cellt és gyantát össze - a kívánt sűrűségben, és azzal töltsük fel a lukat (ha a deszka szélén van, ami gyakran megesik, keverjünk masszívabb anyagot, hogy ne folyjon el) A lyukat nem kell teljesen feltölteni, maradjon néhány mm, hogy az első üvegszál réteg még alatta legyen a deszka felszínének.
Q-Cell:
A kép tetején látszik, hogy nincs teljesen egy szintben a q-cell és a felszín:
5. Rakjuk rá az üvegszálat, öntsük nyakon gyantával, majd jól egyengessük el a témát úgy, hogy ne maradjon sehol levegő a rendszerben. Ezek után jöhet mégegy réteg üvegszál, ez már nagyobb, bőven túllóghat a sérülés terjedelmén, majd megint gyanta, egyengetés. Jöhet még egy harmadik réteg is, de én azt nem raktam. Na mindezt szépen el kell simizni, hogy ne legyen göröngyös, mint A Cár.
A nyakonöntésről nincs kép, akkor már mindenem ragadt, pedig nagyon jól néz ám ki!
Még több üvegszál:
6. És már ki is lehet rakni napozni (ha katalizátoros, akkor magától elkezd kötni, úgyhogy azzal iparkodni kell, nehogy menet közben hozzákösse a deszkát a kezünkhöz). A napon megköt amúgy 10-15 perc alatt.

7. Nekem az első száradáskor még nagyon látszott az üvegszál mintázata, úgyhogy száradás után szépen ecsettel lekentem az egészet mégegyszer gyantával, és akkor szép síma lett.

8. Ha már kókemény a cucc, akkor jöhetnek a csiszolópapírok szépen sorban egyre finomabbak. Én ezeket nem vittem túlzásba, azért is néz ki úgy A Cár, ahogy :)

9. Voila!



Amúgy aki tényleg szerelni akar, az nézzen meg legalább 20 videót a tecsőn vagy akárhol, mert ebből nyilván nem lehetett érteni lógingagungát se!
Kis segítség:
Első link
Második link

Az összes többi fotó nagyobb felbontásban itt.
Na csumpi!

Bónusz kép azoknak, akik nem akarnak szörföt szerelni, mégis végig bírták olvasni:
Ezt sütöttem ma, és meg is ettem halrudacskákkal, nagyon finom volt, köszi! :))



Szörfös

Úgy tűnik, hogy egy olyan laza 6 óra alatt sikerült meggyógyítanom A Cárt. A Cár a deszkám neve. Amúgy sem bonyolult megtalálni a kapcsolat, de Verusnak nyilván azonnal beugrik... :)
Majd meglátjuk, hogy kettétörik-e alattam az első hullámon, vagy bírja rendesen. Felrakom majd holnap a képsorozat a folyamatró, de addig is egy képet felrakok, hogy legyen az is.
Így néz ki egy poliuretán-üvegszál deszka, amikor az ember szétvágja egy szikével:

Azt hiszem, Joc, ez a te kérdésedet is megválaszolja! :) Amúgy van a középvonalnál egy fa merevítő, ami végigfut az egész deszkán (a képen is látszik, pont addig tart a közelebbi bevágás), de abból elég sokat kell felhasználni, hogy egy hajóravaló kijöjjön belőle :)



Szörfös

Most esek neki a deszka szétvágásának, úgyhogy drukkoljatok, hogy utána megfoltozni is sikerüljön, nem úgy mint legutóbb a videókamerámat! :)))



A farm, ahol élünk

A cím kétféleképpen megtévesztő:
1. Nem farm
2. Nem élünk ott

A bejegyzés a belvárosi lakásról szól, ahol az első egy hetemet töltöttem, előtte Peti és Peri viszont több időt is ott töltöttek. A két főbérlő, Marco és Tomoko volt, akikről már korábban említést tettem. A lakás elhelyezkedése csodálatos: a város szívében, felhőkarcolók között, az Elizabeth Street-en (azaz, ahogy a japók mondják: Erizabeth Stleet). Inet minden 5 percre van gyalog. Pl. az iskola, a park, a minden. Az operaház fél óra gyalog. (ezeket már írtam amúgy)

View Larger Map

Szép volt, örültem, hogy egyszer egy kicsit lakhatok egy metropolisz magasházában, check.
De azért Coogee jobb :)

Na igazából a képek magukért beszélnek ebben az albumban.

Kilátás a teraszró:

A háznak saját jazuccija is vót:


Bónusz kép: elmebeteg a háztetőn (igazából nyilván a teraszon, csak úgy nem hasonlít egyik musical-re sem)



Pompás nap

Na, hát a tegnapi nap igazán pompásra sikeredett:
Reggel felkeltem, és megcsináltam a "házi" :D rám eső részét (a nagy részét amúgy Petike csinálta), ezzel megszűntetve a lelkiismeret-furdalást, amit a napok óta magam előtt tologatott feladat okozott.
Majd felhívtam az Alseasons-t (a pincér ügynökség), hogy adjanak melót, ők meg gyorsan regisztráltak is három eseményre a közeljövőben, az egyik ezek közül valami ausztrál foci döntő. Ott fogok a páholyban örömet okozni a dagadt milliomosoknak! :)
Ezután lementünk a partra, mert csodálatos napsütés, és meleg volt (most is az van), és frizbiztünk sokat, majd kimelegedvén ráeszméltünk, hogy a 17-18 fokos vízben simán fürdünk otthon is a Balcsiban szörfruha nélkül, úgyhogy vívtunk is egy óriási csatát a hullámokkal. A képeken nem igazán látszik, de nem véletlenül van kirakva a jól ismert Dangerous Shorebreak tábla a partra! :) Ezek után elmentünk bevásárolni, majd otthon főztünk egy, hmmm, "húsgombócokat sajttal bekevert paradicsomszósszal és makarónitésztával"-t. Igen, ez a neve, most már biztos.
Vannak fotók is, úgyhogy azokat is felteszem, ügyesen ebbe az albumba!

Peti hullámmal:

Peri óceánnal:

Na ezt érdemes közelről megnézni! :)

HÁNÉMÁ!! ASZISZI GÓLYA! AZT DÉLEN NINCS IS GÓLYA!!


Na írjatok ti is, mert én meg nem tudok semmit otthonról, mert lusták vagytok írni, én meg nem tudok semmit, mert lusták vagytok. Írni.



Boldog szülinapot, Nyunyi!

400 esztendeje, hogy hollandusok megalapították Nyunyit. Ennek tökre örülhetünk mi, akik nagyon szeretjük nyunyit! Ma lesz repülőhollandi-verseny, meg mindenféle tök jó dolog. Ettike, friss amerikaiként közvetíthetnél majd nekünk! :)

Irónikus, hogy 8 éve pont ezen a napon rombolták le az ikertornyokat. Kár, mindig szerettem volna látni őket :( 382 év után újjászületett a város, csak sajnos nem igazán a jó irányba: a Land Of The Free már a múlté, tiszta diktatúra feeling van már egész ámerikában :(.

Ennek végülis semmi köze a másfél éves nyárhoz, úgyhogy abba is hagyom.



Coogee

Na sziasztok!
Sok igény érkezett arról, hogy a környék, ahol lakunk, na azt mutassam be. Tegnapelőtt végigsétáltam itt a faluban, és kattintgattam kedvetekre. A fotókat meg felraktam ügyesen egy albumba (klikk). A képernyő jobb oldalán levő kis térképen követhetitek a sétát - persze csak úgy nagyjából.

Nézegessétek a fotókat, olvasgassátok a szellemesebbnél szellemesebb képaláírásokat, és örüljetek, hogy abszolút péntek van (nálatok még csak 3 órája) Ja, és ha valakinek kéne ebből vagy valamelyik korábbiból nagy felbontású, szóljon.

A hétvégét meg hasznosan töltsétek, spendeljétek a quality timeot a szeretteitekkel! :)

Bónusz kép: Peri, a Baristák gyöngye!



9/9/9

Juhuuuu!!! Ma van évezredünkben utolsó előtti alkalommal, hogy csupán egy számjegy felhasználásával le tudjuk írni az aznapi dátumot. Mily' szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen fantasztikus korba születtünk! :)
Örvendjünk együtt! :)

(csak nehogy valaki a másik irányból olvassa a lehajtott notebook-monitort, és rosszul olvassa a számot, mert akkor a Nibiru, természetesen! :)))



Szörfös

Petivel átugrottunk Maroubrára - ő a boogie boardjával, én a deszkámmal. Most csináltunk fotókat is, amiket megtekinthettek itt. A probléma először ott jelentkezett, amikor észrevettem, hogy a hullámok nagyobbak a múltkoriaknál is (amikor a leash-em elszakadt), és megint megtapasztaltam, hogy a kijutás talán most egyáltalán nem fog menni.
Aztán végül is sikerült - bár lehet, hogy jobban jártam volna, ha nem sikerül. A végeredmény: Egy kuma kanyi hullámot nem kaptam el 2,5 óra szörfözés (próbálkozás) alatt!!! Azaz egyet elkaptam, de annyira félelmetes volt, hogy leugrottam róla induláskor :))) Hiába a sok év műugrás, úgy látszik 2m egy hullámnál nekem még túl sok :(( Próbálkoztam szorgalmasan, de nem igazán ment. A lineup-on csücsülve láttam egy 3 méteres hullámot is!! Ekkorát még sose láttam a lineup-ról. Nagyon durván néz ki egy ilyen onnét. Kb. 50m-re ment el tőlem, de jól beszartam így is. Na mindegy, a sok próbálkozásnak meg is lett az eredménye: megint betörtem az orrát a deszkának. Nem tudom hányadik alkalommal, de egy biztos, most törtem életemben saját deszkát!!! JUHUUUU!!!! :))
Elég nagy erővel vághatta oda a hullám, mert a keresztirányú repedés is erősebb lett kicsit :S Ezt már jóval nehezebb lesz megjavítani. Na mindegy, menni fog, ügyes gyerök vagyok e!
Úgyhogy ma megnéztem vagy 20 szörf-javítós videót a youtube-on, hogy megjavíthassam magam - arra nyilván nincs keret hogy megcsináltassam, meg igazából mindig is imádtam a technika órákat! :)

A legviccesebb jelenet azonban nem a vízben zajlott, hanem a levegőben. Apák napja volt épp ugyanis aznap, úgyhogy -gondolom a város- felíratta az égre, hogy "Hívd fel anyut is!" Hát nem ééééédes! :) Fel is hívtam anyut :)
Na ennyit erről mára, pááááá!
Bónusz kép a végére :)



Első nap pincérként

Na, hát ez is eljött, ülök a buszon, várom hogy odaérjek a találkahelyre, ahol két új kollégával fogok találkozni. Tanulmányozom a fényképezőmet, azon vannak ugyanis az adatok, hogy hol, mikor, mit, kivel...
Kis keresgélés, meg a lefényképezett monitor segítségével... ...meg is találom őket.

Az egyik, Caroline, huszonéves brit csaj, kedves, amúgy semmi érdekes.

A másik: Jane felső harmincas bróker, egy nagyon leszakadt Nissant vezet, amit most kapott kölcsön, mert az ő kocsija lerobbant.

Szóval bróker. Volt eddig, csak jött a válság, és neki nincs munkája, úgyhogy velünk cipeli a tányérokat. Na pl. ezért is gondoltam, hogy jót fog tenni, ha tanulok valami normális szakmát is :) A harmadik ember: Miköőly. Tanácsadó az egyik legnagyobb rendszerintegrátornál, csak kellett neki egy kis pihi. Róla nem tudtam fotót csinálni.

Így hármasban elindulunk az első színhelyre: Golf klub Eastlakes-ben. Erről nincs fotó sajna, de nem is olyan érdekes, mindenki látott már golfpályát: zöld-sárga felváltva, néha kék, és dagadt milliárdos köcsögök sétálgatnak hülye ruhákban. Az esemény: görög keresztelő, 120 népség. Jane azt hitte görög vagyok, a nevem görög eredetű, és győzelmet jelent, úgyhogy nagy baj nem lehet :) Megérkezünk, a supervisor elmodja mit-hogy, konyhába be-ki, kenyereket kitenni, süteményeket, borokat, stb. Minden rendben megy, felveszem a rendeléseket (hallott már valaki lemon-lime-and-bitter nevű üccsiről? Itt nagyon népszerű, elég gusztustalan) Na mindegy, viszont amikor a háromemeletes torta asztalát visszük arrébb, rálépek a terítőre, így MAJDNEM borul minden. Aztán mégse :) Három asztalom van, az egyiknél, az öregeknél nagyon nagy a sikerem :) Kipakolunk-bepakolunk, sürgünk forgunk, lement az első 4 óra.

Ezután beülünk a kocsiba, és irány a másik helyszín, Észak-Szidni. Na ott még sose voltam, úgyhogy örülök, hogy arra megyünk. Azért es olyan szerencsés ez, mert északot és délt az öböl választja el, amin keresztül ível a második legnevezetesebb Sydney landmark: a Harbour-bridge:

A hídról továbbá lehet látni az Operaházat is. Nem olyan szép, mint az Ybl-féle, de azért eredeti, meg NAGYON nagy (bocs a képminőségért. kocsiból kevés fénnyel...):

Közben beesteledik, és megérkezünk a célpontra, ami a Szent Ignácz Katoligus Gimnázium. Egy kicsit otthon is érzem magam, mert ugye én es hasonló intézménybe jártam. Szóval tök olyan, minta Piaristák mikszáth-téri épülete, annyi különbséggel, hogy itt a főépület úgy néz ki, mint az Operaház (az Ybl-féle :),
a kilátás meg már a focipályáról ilyen:

A gimnázium parkja akkora kb., mint a Gellért-hegy, és a domb lábánál egy folyó folyik el.
Az épületből nem fotózok már, nincs rá időm. A feladat hasonló az előzőhöz: kajákat kivinni-bevinni, leszedni az asztalokat, eligazítani a vendégeket. A rendezvény az iskola Ausztrál-foci csapatának évzárója, nagyon profi videókkal, meg beszédekkel. A srácok meg tényleg nagyon jól neveltek (thanks, brah, thanks buddy, let me help ya). Az összes üres időben meg sót meg borsot töltögettünk só-, ill. borstartókba, vagy két órán keresztül. Nagyon faja meló :))

Ezek után az egyik kolléga hazafuvaroz, ügyesen, és azonnal beájulok az ágyba.

Hát ennyit az első munkanapról. 9,5 óra állás, és még mindig élek, úgyhogy nagyon zsír. Az emberek kedvesek (naná, kaját viszek nekik!), egész jól is ment a meló, úgyhogy elégedett vagyok. Az éhenhalást elnapolom egy-két héttel.



ÚJ / NEW

Mindig csak konzervet kaptok, ezt restellve töltök fel néhány képet, amik kb. 3 perce készültek, hogy egy kicsit közvetlenebb legyen az érzet...

1. Balról jobbra: Andrea a szlovák lakótárs, és Claudia, Nicholas barátnője svájcbó

2. A lányok egyedi főzéstechnikája:

3. A főzés egyre nehezebben megy. Középen Nicholas, osztálytársunk:

4. Na én es itt vagyok, remélem látszik a bőrszíneken, hogy ki szörfözik ;)

5. És ami megteremti a kapcsolatot köztetek és köztem: Telihold akkor van itt is, amikor otthon is. Úgyhogy ha ma este felnéztek a holdra, PONT azt fogjátok látni, amit én láttam ma a teraszunkról! :)

Hogy jobban el lehessen képzelni a schrafent, a zene ami szól a konyhában:
Sírós Papagáj: Emberek-e vagyunk, vagy táncosok-e, vajon? :)