Szörfös

Most minden jó.
Tudtam, hogy egyszer el fogok egy ilyet is kapni, de nem hittem volna, hogy két hét kihagyás, meg kialakulóban levő szorongás, meg nem akarás után kapásból. Ez a nap amúgy is gyönyörű. Végre nem esik az eső, meleg van, tűz a nap, olyan szép hullámok vannak, amiken még sose szörföztem (Kábé olyan szépek, mint amiket Bindi mutatott Hossegorrol - csak nekem van két hónapnyi sokkal retkebb tapasztalatom, amivel össze tudom hasonlítani, és így értékelni is :) Mindig lehet látni, hogy hol fog törni a hullám, mert a nap pont úgy süt, hogy a törés előtti hullámok csillognak. Ha lentről nézed őket. Ugyanis ha abban a helyzetben vagy, mint amiben én most, akkor szó szerint belelátsz az azúrkék (és glassy - azaz sima, csillogós) hullámfalba. Ez a gyönyörű kép kell is, mert egyébként elég nyugtalanító érzés lenne az a függőleges fal, ami épp itt épül fel mellettem-mögöttem karnyújtásnyira. Szép lassan eléri a 2-2,5 méteres magasságot, és előttem egy kicsivel elkezd görbülni a teteje szépen lefele. :) Ebből cső ugyan nem lesz, de azért megrendítő látvány: 2-3 másodperc múlva már nem fogom tudni hol van a fönt meg a lent, csak nagy fehér forrásban fogok pörögni. Üvölteni kéne - vagy a félelemtől, vagy a gyönyörtől (Boldogságtól ordítani - 1998, ideje lenne már megnéznem) De egy ilyen pillanatban a biztos zúzda is egyszerűen csak viccesnek tűnik.
Ezért az egy pillanatért megérte idejönni! És még sok ilyen lesz, szerencsére :)
Most minden jó.