Zil

Megnéztem, hogy milyen keresőszavakkal jutnak el a blogra a látogatók. Az eredmény: a Zil mindent visz! A másfélévesnyár összes permutációját vagy kétszeresen lenyomja!!!! :) De nem is ez a legdurvább, hanem az, hogy akik Zilre keresnek, jellemzően megnéznek más oldalt is a blogon. Amiből egyenesen következik, hogy aki Zilre keres, azt érdekli vagy ausztrália, vagy a szörf! :)

Itt a lista eleje (a viccesebbeket majd talán kiemelem egyszer)

The Zil takes it all!

Életmentős

A frothers.com napi szörfjelentése pont egy Bronte-i fotóval kezdődik. Csak azért találtam érdekesnek, mert pont azt a helyet mutatja, ahova kisodródtam, amikor a vízi mentők hoztak ki:

 

Vissza Balira

Visszajöttem Balira. Erről egy másik blogon olvashattok:
http://mikoolypapa.blogspot.com/

vége?

Na, mivel kicsit hirtelen változtak az események, kedden vettem egy repjegyet, és ma 3-kor megyek vissza Balira. Így nem sok értelme van az utolsó két napot leírom, aminek a lényege az, hogy voltam Uluwatun, ami életem egyik legszebb és legfélelmetesebb élménye volt. Majd lesz egy könyv belőle, abban legalább lesz egy kis extra. :) Meg akkor majd abba rakom bele az ilyen statisztikai szörnyen érdekes adatokat is. Best of képeket meg majd vagy csinálok, vagy nem. Persze az is lehet, hogy mégis megírom majd ide is.

Ennyi. Köszi az olvasást, ha a mostani túráról is írok véletlenül, akkor kirakom majd a linket.
Na, megyek vissza pakolni.

Ja nem, mégse. Az azért tényleg szar lenne, ha egy ilyen blog úgy érne véget, hogy nincs kép rólam, hogy végül is sikerült-e megtanulnom szörfözni. Itt egy kép a Hungarian Surf Open versenyről, Franciaországból:

 

Na, tényleg sziasztok!

Bali - kilencedik nap - Kuta, Padma, Balangan, Legian

Hát ez talán a leghosszabb eddigi bejegyzés lett, bocs :(
De vígasztaljon, hogy kb. annyi szép dolog történt velem egy nap alatt, mint normálisan két-három hónap alatt!

Ma a svédek ébresztettek, elfogyasztottuk a príma reggelit a hotelben, és én már pattantam is a motoromra, hogy körülnézzek, hova érdemes menni. Padma mellett döntöttem, ami jó döntésnek bizonyult: nem szörfözött senki, úgyhogy tök egyedül kezdhettem neki a session-nek (utána is maximum öten voltunk. Cső ugyan nem volt, de shortboarddal életem leghosszabb meneteit mentem, és már kifejezetetten a cutback-et gyakoroltam, éreztem a témát nagyon. Úgyhogy ezt most megint életem legjobb szörfözésének deklarálom. :)

Aztán hazafelé átszaggattam a sikátorokon, dugókon, járdán, kocsik között, mindenhol a robogómmal, a deszkával az oldalán. Nagyon gyorsan felvettem a ritmust: már idegesít, ha egy motoros nem megy elég gyorsan a kocsik között, ha több mint 5 centi van a két oldalon :) Ja, egyszer most már hozzá is értem egy parkoló motorhoz a szörftartó gumi részével. Lehet hogy egy kicsit vissza kéne vennem :)

És végül: most intéztem el a szállóban, hogy az előre lefoglalt 4 nap helyett csak 2 napot maradok, mert Peti felajánlotta, hogy nála lakhatok két napig, amivel 600.000 rúpiát spórolok, amit most hirtelen nem is tudom, hogy mire fogok elverni :) Ágy ugyan nincs, csak polifoam, de én szeretek azon aludni.

Summa summarum egyszerűen leírhatatlan, hogy végül minden mennyire fasza lett! Iszonyú jó hogy itt vagyok, ha tehetném, maradnék még, de talán jobb így, ideje továbbvinni az életemet, és ha tényleg így jól fejeződik be az utazás, akkor nagyon-nagyon sok energiával térek haza!

A nap folyamán történt további események (rekonstrukció):

Délután elmentünk Petiékkel Balanganra, egy kis falu melletti viszonylag elhagyatott partszakaszra, ahol egy közös szörföt is nyomtunk. Hihetetlen ez a hely! Úgy örülök, hogy végre kirakhatom ezeket a fotókat, mert ezek a legszebbek az utazásom során!! (egy részük Janó érdeme! :) ) Balangan egy kis homokos part sziklákkal körülvéve, a homokon 4-5 bambusz vázas ház, fűből szőtt falakkal.

Na az egyik ilyen aljába raktuk le a cuccainkat fűből készült kosarakba. Fényképező, iratok, stb., minden! Ide annyira nem jön senki, csak a szörfösök, hogy elég ennyi security. :) 

Gyorsan megtanultam, hogy miért mindig a szörftartóba kell rakni a deszkát, amikor a falnak támasztva eldőlt :(( Komolyabb baja szerencsére nem lett, úgyhogy neki is vághattunk az óceánnak.

Balangan második nagy kincse, hogy a kunyhóból kilépve a homokon csak olyan 5 métert kell megtenni, majd lehet is kievezni a töréshez, ami szintén nagyon közel van.

(Visszafele néha nehézkesebb, amikor apályban ugyanitt már gyalog kell kijönni a korallokon...). A törés egyszerűen tökéletes: gyönyörű hosszú balos, eszetlenül gyors, és üreges - nem igazán van idő figurázni. Ha az ember elkapja a hullámot, akkor beleáll izomból, és irgalmatlan tempóban elkezd szaggatni – általában jó hosszan. Őrültjó!!! :) Azt hiszem kimondhatjuk, hogy ez a kedvenc törésem! :) (ráadásul úgy, hogy azóta voltam már Uluwatun is!!)

Ami meglepetéssel tud szolgálni, hogy a korallon a törésnél olyan sekély tud lenni a víz, hogy amikor az ember duck-dive-ol (azaz lenyomja a deszkát a víz alá, hogy bebújjon a hullám alá), akkor néha az hozzáér a korallhoz. Ez elég kellemetlen tud lenni a deszkának is, meg a szörfösnek is, mivel így nem tud elég mélyre menni, és akkor ugye a hullám nyer...

Másik meglepő tapasztalat, amikor az ember csak ül a deszkáján a víz közepén, várja a másfél-két méteres hullámokat, teljesen belemerülve a figyelésbe, és akkor hirtelen az egyik lába hozzáér a korallhoz... Eléggé ráparáztam tőle először! De persze nem kell a rinya, ettől olyan tökéletesek a hullámok!

Mégegy őrült jó dolog: olyan is volt, hogy amikor nem jött a hullám, és sima volt a víz, akkor láttam azokat a sárga-fekete-fehér vitorlás vagy milyen halakat úszkálni a lábaim körül, mindenféle színes korallokkal a háttérben! Búvárszemüveg sem kellett (később azért persze kivittem egyet, és menetek között búvárkodtam kicsit :) )

Na, találtam is egy képet a halacskáról: 
Há némá'! Há a tehénke megeszi a motoromat!

LucaJanó is megérkezett
Kellemes hely
Luca Balanganon :)
No comment

Szörf után gondoltam egyet, és rájöttem, hogy nincs szükségem a város adta kényelemre! Meg arra is, hogy napi 5 dollárt még ki tudok azért fizetni, hogy a Paradicsomban lakjak. Eldöntöttem hát, hogy itt fogom tölteni a hátralevő napjaimat, ami nyilvánvalóan nagyon nagyon szuper döntésnek bizonyult. Foglaltam is gyorsan szállást (kézzel-lábbal, mert az angolt nem annyira bírják itt), aztán visszamentünk a városba. Ja, és van még néhány fotó itt (a balangani képek nagy része a következő bejegyzésekben kerül majd ki, ezek csak ízelítők)

Az esti eseményeket nehéz kicsit összegyűjteni, mert elég durva volt a parti. Először Kután egy svéd csávó kocsmájában voltunk, ahol élőzene ment vak kongással, és elektromos gitár helyett elektromos hegedűssel.

Eszetlen jó zenét nyomtak, főleg a gitár/hegedű szólók tették emlékezetessé a zenét. Aztán elmentünk egy helyre Legianban, ittunk valamit, de nem tetszett, úgyhogy vissza Kutára (ez mind taxival ment), aztán Kután megint buliztunk, énekeltem Paradise Cityt,

meg ittunk Long Island-et, aztán átmentünk valami nagy dizsibe Kutára, és aztán jött a Zseniális ötlet a frissen szerzett új barátoktól: menjünk Legiánra, de nem is akárhova, ugyanarra a helyre, ami szar volt 2 órája, de most már állítólag jó. Hát tényleg jó lett :) Kicsit elvesztettem a fonalat, de összesen azt hiszem 7 (!!) különböző helyen voltunk, négyszer tettük meg a távolságot a két város között, sokat vitáztunk sófőrökkel, azt nem tudom, milyen nyelven, aztán valamilyen Equadori lánnyal ismerkedtem meg közelebbről, aki feltűnően szép volt. Pontosan nem tisztázott okok miatt valamiért aztán mégsem aludt a La Hotel Walonban, de úgy sejtem, nem rajtam múlt! :)) Ettől függetlenül eszetlen jó buli volt, nagyon-nagyon jól mulattunk. Kár, hogy egy csomó csomó dologra nem emlékszem. Még jó, hogy ennyit leírtam! :)

Bali - nyolcadik (?) nap - Kuta

Hát igazán csodálatosan jókedvem van ma (9-dik nap)!

Az egész tegap kezdődött (8-dik nap): Voltam szörfözni 2-szer vagy 3-szor, de a délelőttiek nem voltak valami jók. Aztán kimentem naplementében is, de szintén nagyon bezárós volt az egész part, úgyhogy csüggedtem kicsit (amúgy se volt jó az egész nap, Felkai Petiéket nem értem el, meg a svédeket sem, a szörf se ment jól). Na szóval zártak be a hullámok, de szép üregesen, úgyhogy egyszer aztán mégiscsak benéztem, lesz, ami lesz alapon, és észrevettem, hogyha rámzár a hullám, akkor sem halok meg. Kezdtem fáradni kicsit ugyan, de eldöntöttem hogy most, vagy soha, csövezni kell. Úgyhogy szépen akkurátusan belementem minden olyan hullámba, amiről láttam hogy az orrom előtt zár be, és próbáltam bebújni. És aztá néhány próbálkozás után sikerült is, igaz csak úgy 2-3 tizedmásodpercre, de láttam belülről a csövet!!!!!!

JUHUUUUUUUUUUU!!! Ez volt az egyetlen terv,amit kitűztem magam elé a 7 hónap utazásra. Nem tudom, hogy mennyire számít ez érvényesnek, hiszen ki nem tudtam jönni a csőből, de leszarom, mert éreztem a fejemen, ahogy csapkod a víz, láttam a csövet belülről, innentől kezdve mindenki bekaphassa!!! :-D Ja és persze mindezt naplementében. Eszetlen nyugis látvány naplementében, 30 fokos (!!) vízben nézni, ahogy evezésnél a kezem belemerül az olajosan síma lilásan tükröződő vízbe. Na ezért érdemes idejönni. Még egyszer sem fáztam. És persze nem is fogok.

Kb így néz ki a beach:

Utána találkoztam Felkai Petivel, aki itt tanul egyetemen indonézül (és még ösztöndíjat is kap érte!!! :D ) meg LucaJanóval, akik utazgatnak keresztbe-kasul Ázsián egy évig. Ők nagyon vágják az itteni szitut, úgyhogy gyorsan el is mentünk egy brazil étterembe, ahol ettem igazi brazil kaját. Egy tál babot, mellé egy tányér zöldséget meg húst, meg fűrészport. Na mindegy, jót ettünk, jót beszélgettünk, volt miről: még sose találkoztunk :) Aztán megbeszéltük, hogy ma délután megyünk szörfözni, és Janó megmutatja majd az egyik secret spot-ját, amit kemény 150.000-ért mutattak meg neki a helyiek. Állítólag ott senki nincs. (Ez azért jó, mert mindenhol máshol tömeg van). Azt is megbeszéltük, hogy másnap megyünk Ulura. Ami ugye Ázsia leghíresebb hulláma, úgyhogy már ideje lesz, mert a holnapi az utolsó előtti teljes napom :(((((((

Aztán este tévénézés, mert még kábeltévém is van, egy csomó angol nyelvű adóval, bizony. Ha jól látom, azt elfelejtettem leírni, hogy átköltöztem egy burzsujabb szállodába, mert a Fat Yogi-ból kipateroltak, mert nem foglaltam előre. Ez 200.000 rúpia (20 AUD, 3800 Ft :) ), de azért elég menő. Olyannyira, hogy szentelek is neki egy külön albumot, itt: Külön Album a Hotel La Walonnak.

Azért egy képet csak kirakok kedvcsinálónak:

Bali - hetedik nap - Kuta

Reggel szörf, délben szörf, este szörf. A második volt a legjobb, Padmán, megint életem legjobb menetét toltam: kb 50m-es, legalább 4-5-ször mentem fel –le, az utolsó gyakorlatilag frontside cutback volt. Ez az első trükk, amit meg tudok csinálni :) Este már persze nem ment olyan jól.
A beach visszafogott bejárata:

Azért tudtam amúgy Padmán szörfözni kétszer is, mert béreltem robogót szörftartóval! Juhuuu 5 napra 200.000 rúpia volt, azaz kevesebb mint 4.000 forint :) Erre még jött biztosítás, ennek a fele. Jól alkudtam, büszke voltam magamra. 350 ezer rúpiáról indult a faszi. Nagyon kemény egy ázsiai városban egy szörfdeszkával az oldaladon motorozni, de már kezdem megszokni. Megyek a többiek után szembe az egyirányú utcába, ügyesen, meg olyan sikátorokba, amikben néhol még két robogó sem fér el egymás mellett! :)

A robogóhoz kaptam király bukósisakot is. Baleset esetén nem sokat ér, de nagyon divatos darab:

Napközben voltam a svédekkel egy bevásárlóközpontban, beültünk egy szép helyre, aminek az volt a neve, hogy Celsius. Aztán nem volt már izgi, ezért inkább leléptem, és elmentem szörfözni. Meg vettem két napszemüt, mind a kettő EREDETI Ray Ban, és összesen fizettem értük 1700 forintot. Ebből az egyik volt 170. :)
Jaj tényleg még nem is mondtam, hogy minden reggel hogy néz ki: amikor fel tudok kelni (6 és 9 között valahol), lemegyek szörfözni, amíg még nem éget szénné a nap, aztán haza, csobbanás a medencében, és vagy tusolás, és reggeli a teraszon, vagy már eleve a medence mellé hozzák a reggelit, hogy ott egyem meg még frissibe. Hát ez kérem keleti kényelem! :)
Reggeliző hely:

Holnap hajnalban érkezik a másik blog: LucaJanó :) meg Felkai Peti. Remélem elmegyünk valami zsír helyre, mert a helyi beach azért nem az igazi.

Ja, és ugye elhatároztam, hogy naponta legalább kétszer szörfözök (ez kb. be is jött) meg egy masszázsra is elmegyek naponta. Na természetesen nem voltam egy masszázson se, de most pótolom, be vagyok írva este 8-ra egy „traditional Balinese massage”-ra. Kiváncsi vagyok, mit fognak kezdeni a hátamon levő tíz centis, kör alakú horzsolással :) Amúgy nem is bírom jól a masszázst, mindig ugrabugrálok, ha valaki százévente megpróbálkozik vele. Ráadásul egy óra! Nem fogom magam halálra unni?? Mondjuk egy Csend Napja után már nem félek semmi ilyesmitől :) De persze azért izgulok kicsit. Azért annyira nem. (De egy kicsit azért igen :) )

Holnap el kell hagynom a szállodát (Fat Yogi, nem is írtam még sokat róla), úgyhogy ha Petiék találnak valami jót, akkor oda megyek, ha nem, akkor megyek a szomszédba, ahova a svédek is mentek, miután itt már nem volt több hely. Utálok pakolni, szerintem el is sumákolom az esti összepakolást :) Meg utálom kifizetni az öt napi szállásomat is. Ami EGYMILLIÓÓÓÓÓ rúpia. Az kb. 190 AUD :)

Később

Na, túléltem :) Néha volt csak nehezen viselhető, teljesen profi volt, virágkosár volt az arcomba, ment a bali bazseva közben, minden. Jól ellazított, de azért ennél nagyobb zúzásra számítottam, meg hogy elmúlik minden bajom tőle. Valószínűleg az elvárásaim voltak mások, lehet hogy egy sport masszőrhöz kéne járnom, heti háromszor. Azért jó volt ez, megérte a 10 dollárt :) Megyek majd megint. (Persze nem mentem - a szerk.)
Nem tartom magam ultra konzervatívnak, de az egyszerhasználatos fekete bugyi még nekem is sok volt:

Hazafele olyan dugó volt a sikátorunkban, hogy az autók egymással szemben álltak, mind a két oldalról több is. Vidám látvány ez egy olyan utcában, ahol egy autó meg egy motoros csak bizonyos helyeken fér el egymás mellett :)

Váltottam pénzt is, a csávó egész ügyesen próbált átverni egy laza 200.000-rel. Megszámoltam, majd rinyált, hogy nincs váltópénze, én meg nézzem meg, hogy nekem van-e. Amíg én keresgéltem, a 8-ból elvett 2-t (nem nagy különbség :D ) aztán odarakta, hogy köszi. Én meg gyanítottam, hogy valami nem frankó, újból megszámoltam, és kiderült, hogy egy 25% hiányzik. Akkor még nyavalygott egy kicsit, de csak kiizzadta a pénzt. Utána meg persze ragaszkodott hogy fogjunk kezet, hogy minden oké, friend!
Érdekes módon Indonéziában a kézfogás nem a barátság, hanem az „átvertelek, de észrevetted” jele! :)

Mivel ma Kután voltam, ezért a korábbi Kuta album végén találhatjátok a friss fotókat. EXTRA! találtok vicces videót is a fotók között!

Ma két bónuszkép is van:
1. Itt a meki előtt nem bringatároló van:

2. Szörfből sosem elég: