Hát ez a kocsi meghirdetés eléggé nagy hatással volt rám. Az utóbbi napokban már nagyon éreztem, hogy a vége felé járok az utazásnak, de ez most különösen erős hullámban jelentkezik. Két és fél hét van hátra indulásig, a naptáramban már szinte minden napra van valamilyen lezáró jellegű tennivaló. Föl-alá járkálok a lakásban, összeszorult a gyomrom. Olyan, mintha holnap utaznék. Nem tudom, honnan jön ez az érzés, hogy a hazaérés para-e, vagy csak simán az utazás drukkja, vagy csak a szívemhez nőtt a környék, de majd kiderül.
Eddig még nem éreztem olyat, hogy talán hiányozni fog ez a hely, de lehet hogy egy kicsit mégis.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Ez csak egy dolgot jelent Mikikém:
VálaszTörlésMár nagyon jönnél Haza! :)
Hát lehet benne valami! :)
VálaszTörlésHa megmondom egy szóban, hogy mi fog a legjobban hiányozni miután hazajösz, akkor mondhatom neked pár nap után, hogy NALÁTOD? :)
VálaszTörlésAz az egy szó a következő: a SZÍNEK.
És ezt értsd úgy, ahogy akarod.
Meglátod
Nalátod :)
Mire én hazaérek, már március vége lesz, és az egész ország fuldokolni fog a nyíló virágok illatfelhőjében! Itt viszont mindennek van egy sárgás alapszíne, amitől tompa lesz minden. igaz, a kettő között lesz egy Bali...
VálaszTörlésDe ha mégis nalátod lesz, én be fogom ismerni, nyugi! :)
...be fogja ismerni, muhahaha! Én azért egy kicsit izgulok... :)
VálaszTörlésEzt kinek mondtad? Az imaginary friend-ednek? :P
VálaszTörlésHaggyátokmáááatépelődést inkább szeressük egymást gyerekek!
VálaszTörlésMiklós, Béke veled, ne féjjé te,
András
Kaja!
VálaszTörlés