Valami véget ért...

Bár öregszem szépen lassan, mégis azt hittem, hogy ezzel a elutazós-szörfös-bevállalós dologgal még valahol ott vagyok a vakmerőségi listán, de kiderült, hogy nem, sehol sem vagyok. Úgy látszik, elrepültek fölöttem az évek, mert -betegen ugyan- de nem mentem a srácok után játszani a sziklákra a ma érkezett monszta-hullámokkal...



Na de mindegy, nem csüggedek, az élet megy tovább. Annak ellenére, hogy még mindég beteg vagyok, és itthon fekszem, a mai bejegyzésben lesz mindenféle jó: nagy hullámok, életmentés, vakmerő gyerekek, KÉT videjó, MINDEN! Olyan swell jött, hogy a megszokott helyeken (Bondi, Maroubra) lehetetlen szörfözni, a white water kb. 200m, nincs az az alkar meg tricepsz, ami azon átsegít! Bevallom férfiasan, hogy 2-3 nap fekvés után nem tudtam kihagyni, hogy a monszta hullámok megérkeztek Kugira is, ezért kimentem fotózni-videózni. És mivel ilyen swell valószínűleg már nem jön itt tartózkodásom alatt, így egy gyors hullámcsata is belefért, ami rendesen helyrerakta az adrenalin szintemet :) A szörföt nem vállaltam be... Most van pedig valószínűleg az uccsó alkalom, amikor kipróbálhattam volna a helyi beach-et, ugyanis itt csak akkor lehet szörfözni, ha a nagy hullámok miatt máshol már nem. Most értem vissza, és gyorsan ki is rakom a friss anyagot!
A képek nem sikerültek túl jól, de csináltam két videót. Akinek nincs ideje, az csak a másodikat nézze meg, az rövidebb, meg szerintem jobb is mint az első! Azért persze a képeket is kirakom majd. Na csocsi! Ja, és elnézést a túllőtt felvételekért, ekkora fényben sajnos nehéz jó képet csinálni...