Bangkok, második nap

Előszó: Nem mindig volt jókedvem, úgyhogy a nyelvezetért előre is elnézést a mimózalelkűektől. Az írás meg egy kicsit szétesett, amilyen én is voltam akkoriban, napi 2-3 óra alvással. Jellemző az is, hogy ezt a bejegyzést kétszer írtam meg, a második alkalommal szimplán azért, mert nem emlékeztem, hogy egyszer már megírtam egy nappal azelőtt :)

Kinyitom a szemem, az ágyban fekszem a szállodai szobában. A szobának csak egy licht hofra van ablaka, onnan szűrődik be némi fény. Félálomban még az hittem, hogy hallucinálok, de nem: tényleg amióta felébredtem egy csávó üvöltését hallom. Hirtelen beugrik, hogy ma folytatódnak a tüntetések. Juhuuuuuu! :) Tegnap 2-300 ezer ember volt a taxis szerint, ma többet várnak. Megnézem az interneten, hol van Grand Palace, azt nekivágok a városnak. Kíváncsi vagyok mennyire súlyos a helyzet :)

Ahogy számítottam, Bangkokból elég volt egy nap, bár Joci tanácsainak hála, ez egész érdekesen telt, megnéztem ugyanis a Grand Palace-t (mindenkinek ajánlom), ahol a smaragd (jáde) Buddha is van,




meg hajókáztam egy csomót a folyón, aminek még a nevét sem tudom - ennyit a felkészültségemről. Csináltam sok-sok fényképet, meg videót, bár egyik sem hiteles - egyik sem rögzíti a szagokat. Nem tudom, hogy ez csak a tüntetések miatt van-e, de az egész putri városra jellemző a pisa- és a szemét szag állandó harca a domináns címért. A harc nem ért egyértelmű véget, de azt elérte, hogy nem ettem egy utcai árusnál se (amúgy se szeretem a thai kaját). Szégyen szemre európai kaját ettem csak. Mondjuk azért leszarom, szerencsére.

Vízparti luxusingatlanok:

Ötödik elem fíling:

Egy cigány telepet, egy kórházi elfekvőt, és a józsefvárosi kínai piacot beteszed egy turmixgépbe, összeturmixolod, majd megiszod, és ezután az egészet ráhányod egy szeméttelepre. Na ekkor kapod meg Bangkokot. Azaz azt a részét, ami nem a királyi palota, és nem az üzleti negyed. Ennyi.

De előjött az egyedül utazás hatalmas előnye: eljutottam olyan helyekre, ahova mással nem igazán tudtam volna. Pl. az egyik felüljáró melletti sikátorból kiindulva megtaláltam az "igazi" helyi lakosokat, akik általában földszinti, közvetlenül a sikátorba nyíló szobákban laknak, a földön ülnek vagy fekszenek, és nézik a tévét. A házak iszonyúan lepusztultak, és látszik, hogy amikor építették őket, akkor is szarok voltak, tiszta kommunista nagyváros. Nagyon kemény, nem is mertem lefotózni, örültem, hogy élve kikerültem onnét. Minden tele van ennek a szemüveges fasznak a képével, meg persze a pénzeken is ő van. Az albumban van róla kép, ide már lusta vagyok kirakni. Azt sem tudom amúgy, hogy kicsoda, és le is szarom. De nyilván a király, vagy valami ilyesmi.

Bangkoki lakóház (amit még le mertem fotózni):

Szintén nem keveredtem volna éjszaka a vörös ingesek tüntetésének közepére, ha nem egyedül vagyok. Azoknak, akik szatyorban élnek, és nem értik hogy miért nem: ezek közül a kedves emberek közül lőttek le néhány tucatot múlt szombaton a katonák, húszan bele is haltak a sérüléseikbe. Na, hát ezért nem. Mondjuk az is igaz, hogy ezek a kedves emberek nem a tévé székházat ostromolták meg, hanem a királyi palotát! :D

Tüntetők, szép házak:

Vörös ingesek nappal (itt azért helyreállt az adrenalin-szintem):

Vörös ingesek éjszaka:

Katonák nappal:

És éjszaka:

A 2006-os pesti utcai zavargásokhoz képest (ahol csak azért voltam természetesen, mert arrafelé lakom, és máshogy nem tudtam volna hazajutni) valahogy egy furcsa bizsergést ad az, hogy a szemben álló pajzsok mögött nem rohamrendőrök vannak, hanem katonák. Igazából nagyon hasonlóan néznek ki, csak az utóbbiaknak gépfegyverük van, nem gumibotjuk, és azért jártak iskolába, hogy tudjanak embert ölni ügyesen, hatékonyan. Mondjuk ezek legalább nem kergettek végig a fél városon zárt alakzatban (három héttel később azért megtették, és lövöldöztek is, csak akkor én már ügyesen itthon voltam)

A tüntetés forgatagában elmerülés akkor lett különösen vicces, amikor áramszünet miatt koromsötét lett az utca (amúgy a közvilágítás kb. olyan erős itt a négysávos sugárutakon, mint Akarattyán a Csaba utcában).

Átéltem izgalmas perceket autópálya méretű felüljárók alatt a sötétben botorkálva is, vagy amikor a palotát fényképeztem éjszaka egy fél kerület méretű murvás területen elszórt szemét- és emberkupacok között, akik a szónokot hallgatták a kihelyezett hangfalakból. Na ekkor is áramszünet volt. Koppány, Joci, Norbi: Nem, akkor már nem hallgatták a szónokot, mert áram nélkül nem működtek a hangfalak. :P

Palota éjszaka:

Eszembe jutott néha, hogy "a véletlenek milyen fura összejátszása kellett ahhoz, hogy én itt kössek ki?" :) Amúgy a szónok jó fej volt, néha még jóízűen röhögött is, erre az egész tömeg, és persze én is :). Bár éjszakára azért berekedt. Annyira vicces volt hallgatni a beszédeket úgy, hogy még annyit sem értettem, hogy igen vagy nem. :) A vörös ingesek közül meg nem egy rám köszönt - biztos azt hitte, hogy én is támogatom őket, a nyilván messzi hazámból. Ja, és egy csávó konkrétan megkért, hogy hadd fotózkodhasson le velem (meg a napszemüvegemmel, gondolom :) - természetesen igent mondtam, nagyon örült :)

A palotáról már írtam, az üzleti negyed meg pont ugyanolyan, mint akármelyik "nyugati" társa: magasvasút, a szerelvényekben plazmatévével, plázák külön Quiksilver, Armani Exchange, stb. boltokkal, meki, toronyházak, ilyesmi. Ezért nem érdemes idejönni.

Van viszont még egy érdekes rész: a folyó mentén kb. nyomortelepek vannak, de ezeket néhol megszakítják a felhőkarcolók, amik jórészt lakóépületek. Ott állnak szépen a vízbe félig beomló putrik kellős közepén. Kemény.
A másik ilyen egyedi színfolt szintén a felhőkarcolókhoz kapcsolódik: két olyan épületet is láttam, ami legalább 30-40 emeletes (azaz otthon ekkora épület nincs is) de valamilyen okból (befektető kifeküdt pl.) az építkezés félbemaradt, ezért ott áll a betonszerkezet, amit a csövesek meg a helyi graffitysek vesznek birtokukba. Elképesztően cyberpunk fíling, ha érted, mire gondolok...

Cyberpunk:

Hazaérve a szállodába megmártóztam a medencében, ami a tetőn volt, és kifejezetten hangulatos egy létesítmény, majd tettem még egy kísérletet, hogy megtaláljam azt a negyedet, ahol a kulturáltabb túristák vannak, hátha megnézhetek egy tradicionális fingernail táncot, de mivel ez a tuk-tuk sofőr, és alkalmi tolmácsa (ők ketten voltak a pozitív csalódás ebben a városban) negyed órás párbeszéde alapján sem sikerült, inkább hazamentem aludni úgy 2 órát.

Tuk-tuk:

Kicsit kevés az alvás

Utószó: Éjjel kettő van, és 154 (!!!) képet töltöttem fel ebbe az albumba, és majdnem mindegyikhez van magyarázat is. Úgyhogy elég a hisztiből, és aki nem nézegeti meg a fotókat, az ne kerüljön a szemem elé! :)