4,5m

Ez a holnapra jósolt hullám magasság Cronullán, ahova megyünk holnap...
http://www.surf-forecast.com/breaks/CronullaPoint/forecasts/latest/six_day



András

Számos rokonom, és szinte rokon barátom is ezen azonosító alatt fut, join me in congratulating them! ;)
Meg persze Danit se felejtsük ki az ünnepeltek sorából ;)



Hiányzik a hideg!

KOMOLYAN! Meg a nyúlós, ködszitálós, sötét gedva, ami gondolom most kis hazánkban lehet esténként. Daniék mesélték a pincében iszogatást, és rájöttem hogy itt olyan hangulat nem lehet teremteni. A téli, fázós, sötétben piálást nem lehet mással helyettesíteni. Azt tudtam, hogy a síelés nagyon fog hiányozni, de hogy a késő ősz?!!! Ráadásul ilyen hamar?
Na mindegy, túlélem azért! :) Vettem új deszkát, holnap jönnek a 3 méteres hullámok, és megyünk Cronulla-ra (Krö'nála) az új kocsinkkal, úgyhogy végre látok valamit Ausztráliából ezen a kurva falun kívül :)



A gyaloglás vége

Megnéztem ezer kocsit, többet személyesen is, sok ideig tartott, de végül sikerült egy mellett lándzsát törni, úgyhogy van kocsink, juhúúúú! 1500 dóráról alkudtuk 1400-ra, erre külön büszke vagyok. Tehát forintban kb. 200 rongyért vettünk egy hajó méretű V6-os 3,8l-es Toyota Lexcent. Nem mond semmit? Pedig ugyanaz a kocsi, mint amit a Holden is gyárt Commodore néven. Na mindegy, itt van néhány fottó:




Ja, és aláírás közben:
Azért érdekes ez a kép, mert a kocsi az én nevemre került, így hivatalosan életemben kocsija egy Toyota Lexcen! :)) Félreértés ne essék, a kocsit hárman vettük Petivel és Perivel, csak valakinek kellett a nevére írni, én meg ugye szeretem a rizikót :D
Igazi pimp car, fekete üvegek, faja hifi erősítővel, távirányítóval (!) :) Bízzunk benne, hogy kibírja egy-két hónapig. Az első utunk Maroubrára vezetett, és óriási pocsolyát csinált a kocsi, ami nem tűnt jó jelnek, de az ismerős szerint csak a sok parkolástól megállt az esővíz benne, az jöhetett ki. Azóta nem ereszt, majd meglátjuk mi lesz.
Még egy vicces: Próbaút, Jerry vezet (Peri főnöke), mellette balra Peri, én hátul. Szépen halad a kocsi, egyszer csak perecz: OH MY GOD! mondja, és látom, hogy a szája elé fogja a kezét. Kérdezzük micsoda, mondja semmi-semmi. Próbálok kinézni balra, hogy a járdán láthatott e valamit, de hamarosan rájövök, hogy Peri miért nem mondta el hogy mit látott: egy kb. kinyújtott tenyér nagyságú szőrös pók mászott igen fürgén a baloldali ablakon lefelé - szerencsére kivül. (Nem akarok senkit terrorizálni a blogon, ezen a linken megnézheti a fajtát, ha nagyon szeretné.) Erre az érzésre találták ki a "megfagyott ereiben a vér" kifejezést. Na mindegy, túléltem a látványt, gondoltam szépen lemászott, elhagyta a kocsit, lépjünk tovább.
Aztán végül megvettük a kocsit, első utunk Maroubrara vezetett, én meg a kocsit vezettem. Hehe. Ahogy épp próbálom megszokni a balra-bemenni-a-körforgalomba, meg egyéb huncutságokat, észreveszem, hogy a kis huncut pókica átmászott alul a jobb oldalra, és most épp a fejemtől úgy 20 centire mászkál az üvegen. Igyekeztem nem összetörni a kocsit, így balra húzódva folyamatosan nyomtam a féket egészen addig, amíg azt nem láttam, hogy a pók hátát látom - lehet, hogy mégis bent van?? Na akkor erősebb féket nyomtam már :D De szerencsére kiderült, hogy csak a taxis-oldalsó-légelterelő belsején mászott, de még mindig kívül. Peri aztán egy kis hajkurászás után elkapta, és nagy erős csapásokkal megsemmisítette őtet. Persze agyonütés után is még jó nagy volt.
Na, hát aki retteg a pókoktól mint én, annak bocsánat az írásért, aki meg nem, attól is bocsánat, úgy elég unalmas lehetett a sztori :(
De mindenesetre ez egy igazi felejthetetlen ausztrál emlék lesz, egész biztos hogy soha nem felejtem el. Ilyen rettegést nagyon ritkán él csak át az ember (A G-Force-hoz tudnám hasonlítani a Brüsszeli Six Flags-ben - akik voltak ott, tudják miről beszélek :) ----Koppánynak----> )
Na csocsi, majd még jelentkezem. Ja, és megérkezett a Trónkövetelő is, majd memutatom azt is.



Életkép

Többször előfordult már, szerintem vicces: Petivel meg valami 3rd party-val beszélgetünk, angolul, nyilván. Aztán a vita közben kimegy a harmadik ember, a beszélgetés folytatódik. 5 perc múlva Peti: "Te, mi egymással miért angolul beszélgetünk?"
:)



Vitorlásos

Mivel tudom hogy nem egy, és nem két vitorlás nézi a blogot, kirakok egy teljes albumot a vitorlásokról, amiket a minap fotóztam Manly-be menet, a kompon. Itt van egy két kép ízelítőnek, a többit megtaláljátok az albumban.

Fenn a Spinakker,
Háttérben a tanker:
A három árboc egyikén csücsül valaki:
Itt érhető el az album
Amúgy tényleg, mekkora királyság már, hogy komppal is lehet itt közlekedni?!!!

Bónusz kép, igazi vadnyugati papírzacskóból sörivás:



100-dik, másodszorra

Na, akkor ez most már tényleg a századik bejegyzés, juhú!
Írok is egy kicsit, hogy legyen írva. Mondjuk a tegnapi napomat, mondjuk.
Reggel felkeltem, aztán elmentem szörfözni Maroubrára, ott szörföztem ügyesen, aztán elmentem autót nézni. Nincs róla kép (az interneten - én meg nem töltök fel, csak ha megvettük). Tényleg a hétvégén már mindenképp veszünk valami kocsit. Mindegy már mit, de utazni kell. Aztán mentem volna a Trónkövetelőért, de hívtak közben, hogy meló van a State Theater-ben, úgyhogy le kellett mondanom.
Szóval mentem melózni a State Theater-be, ahol egy nagyon gazdag és gyorsan fejlődő reklámcég (M&C Saatchi) karácsonyi partija volt, ami ennek megfelelően elég dekadens is volt. (Persze csak ausztrál mércével - magyar viszonylatban értelmezni sem lehet az olyan kitételeket, hogy éjfélig tart a buli, és egyszerre csak egy rövidet lehet rendelni).
Sokat nem akarok írkálni a dologról, de érdemes megemlíteni, hogy egy patinás nagy színházban került megrendezésre az est. Így néz ki az előtér:
Sajna több használható képet nem tudtam csinálni, mert dolgoznom kellett - pedig elég meggyőző látvány a színpad felől nézni a sok ülést meg páholyt, meg nagyon érdekes a backstage sok földalatti folyósója, meg a hihetetlen mennyiségű föntről leereszkedő díszlet, stb. Na mindegy, én láttam :)
Szóval pénz volt dögivel, ebben a századfordulós miliőben még trendibben hatott az eddigi legtrendibb rendezvény, amin részt vettem (persze csak pincérként, vendégként Miamiban jártam cifrább partykon is :) - A cég profiljából adódóan még az átlagosnál is nagyobb volt a bajszos - öltönyös - gatyáig kigombolt inges homeopátiások aránya. Amgy ez itt annyira elfogadott, hogy már fel sem tűnik senkinek. Nekem is épphogy csak feltűnt, pedig én azért messziről jöttem...
Szintén túlreprezentáltak voltak a topmodellek, és a divatdiktátorok. Előbbiek jellemzően éltek a sebészet és a polisztirol csodájával, és még néhány tényleg nagyon szép is akadt köztük (ami Ausztráliában ritkaság számba megy). A hazai Zimányi Lindákhoz és Body Sylvikhez hasonlóan róluk is üvöltött, hogy kilincset fogtak ugyan sokat, de azért van amit többet...
A divatatdiktátor kategóriába sorolom az ultra menő csávókat. Ezek két részre voltak oszthatók: Nagyon menőn kinéző, trendi hajú, iszonyú profin válogatott ruházatú arcok, illetve az eszetlen szarul és csúnyán kinéző arcok (itt kb. ugyanolyan menőnek számít mind a két csoport - persze nem Axl Rose menőségről van itt szó, hanem jobb esetlben Justin Timerlake- , vagy Lagerfeld-, rosszabb esetben nem-tudok-példát-hozni-mondjatok-már-valakit-aki-iszonyú-szarul-néz-ki-mégis-menő! menőségről. Itt a rózsaszín sportcipő fekete öltönyhöz a visszafogott öltözködés jele.
A zene a buzibárokhoz hasonlóan eszetlen jó volt - az elején, aztán persze nekem már monotonná vált. Persze én a WC-t rendeltetésszerűen használtam, nem a folyamatos kólaadag bevitelére, mint ahogy az a szomszéd fülkéből átszűrődött. De azért eszetlen jól hatott a Lagzi Lajcsit is megszégyenítő kövér basszus a tükrökkel és szobrokkal telepakolt termekben.
A kajára sem lehetett panasz, az előételek, amiket felszolgáltam: osztriga, korianderes királyrák, füge bölény-mozzarellával, illetve pácolt Kobe (Wagyu) marha szeletkék (ez utóbbi kettőt megkóstoltam, és eszetlen jók voltak) Ezek ugyan mezei Wagyu marhából készültek, de még így is a legdrágább ételek közé tartoznak. Aki még nem hallott a Kobe vagy a Wagyu marháról, az olvassa el ezt: A világ legdrágább hússzeletei (én nem tettem, nem is tudom mi a különbség a kettő között, annyira azért nem érdekel :D )
Szóval elég nagy parti volt, divatbemutatóval, kövekből kirakott ruhás nőkkel, meg jó hangulattal. Amúgy jellemző erre az országra, hogy ezek az emberek tök jó fejek voltak - kis hazánkban sosem vállalnék el pincéri melót egy ilyen rendezvényre...
Ja, és láttam élőben igazi "Ruházati Baleset"-et :D Nőci egybefüggő palást-szerű ruhája egyben esett le róla az entré során! :)
Más most nem jut eszembe a partiról. Adtak kaját becsülettel, aztán a tervezettnél másfél órával hamarabb hazamehettem, és lefeküdtem aludni, ügyesen.



Nem ír a köcsög!

Ja, nem. Igaza van Koppánynak, ergya vagyok nagyon :S
Lenne egy csomó mindent írnom, csak lusta vagyok, meg inkább hasznos dolgokat csinálok :)
Pl. most jöttem haza egy elég dekadens reklámcéges karácsonyi partiról, ahol penszérkedtem, ha lesz erőm, megírom majd.
Bindi, az egyik board bizony A Cár, a másik Caroline-é, ami hónapok óta ott porosodik...
Ma kellett volna elmennem a Trónkövetelőért, de közbejött meló. Majd holnap elmegyek érte, aztán lefotózom mint a állat.
Detti: Funnel web spider-t még nem láttam a fürdőszobámban, de a youtube szerint elég sokan láttak itt Sydney-ben, úgyhogy ami késik, nem múlik. Ha érdekel a téma, nézd meg wikipedia-n, vagy youtube-on, kivéve ha akarsz még aludni a héten... :)



Pókos

Lehet, hogy unjátok már a pókat, vagy en bloc az összes állatos bejegyzést, de én még nem, és ez az ami számít! :)
A következő példányt a medence szélén találtunk. Amiért érdekes: ez a legnagyobb pók amit láttam EVÖR, nagyon viccesen néz ki, ilyen tuti nincs kis hazánkban, és ráadásul valahogy nem is félelmetes!! Szerintem ez azért van, mert nem gyorsan szalad, hanem lassan, esetlenül. Odaraktunk egy telefont is, hogy látszódjanak a méretek:

Bindi, szerinted félelmetes? Csak mert nem is lehet megkülönböztetni a botsáskáktól, amikkel te gyakorlatilag haveri viszonyban vagy...
Na itt van róla egy videó is, hogy lássátok, milyen lomha!

De elég is a csúnyaságokból, nézzétek meg milyen szépen virágzik a plumeria a szomszéd ház előtt!


Ma amúgy kicsit pihenek, aztán a héten leginkább szörf lesz, mert most ugye nincs építkezés. Meg persze keresem továbbra is a megfelelő kocsit. Na cső!
Bónusz kép: Peri kannásborral:



Bizonyíték, nem ígéret!

Na nincs sok időm, mert nemsokára aludni kell, de azért írok néhány szót:
Andreával voltunk tegnap Bronte-n:
És hála neki, elkészültek az első szörfös fotók!!
Mivel ő nem beszél magyar, így leírhatom, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, mert hát a fotók nem Moholy-Nagy-osak - hogy mást ne mondjak elég csak a "digital zoom" kifejezést megemlítenem ;) meg a hullámok sem voltak azért túl nagyok. De azért örök hála neki, mert volt hozzá türelme! Szörföst fotózni ugyanis nagyon unalmas, mert sokat kell várni, amíg a szörfösök csak várnak a hullámra a line-up-on, így:
Aztán meg ha véletlenül sikerül is egy hullámot elkapni, akkor is nehéz jó pillanatban fotózni. Még ez lett a legjobb, azaz talán az egyetlen, amit ki merek rakni :)
Van még néhány, de azok még ezeknél is gyengébbek :) Na mindegy, az legalább látszik, hogy nem a levegőbe beszélek, tényleg nem szórakozásból vagyok itt, hanem szörfözni! :)
A képekről látszik, hogy ez nem a szokásos beach-break (homokpad) hanem reef-break (szikla vagy korall). Ennek több jó és kevésbé jó következménye van:
- Munkás: a hullámok sokkal formásabbak, és mindig ugyanott törnek, kiszámíthatóbbak. A sziklákon növények nőnek, és mivel nincs homok, a víz kristálytiszta, így minden látható a víz alatt. Lélegzetelállító látvány a hullám elöl leúszni a sziklákhoz, hogy aztán végignézze az ember, ahogy elgördül a feje fölött a víztömeg. Kell vennem egy vízálló kemerát! KELL! Ráadásul ha az ember áll a deszkán, akkor látja az egész tenger feneket, mert a hullám felszíne általában sima. Na hát ezt meg sem próbálom szavakkal leírni.
- Lábfék: amikor az ember látja a sziklákat a lába alatt, és nem tudja eldönteni, hogy az, ami fölött éppen készül elmenni, 20 centivel van a víz alatt, vagy csak 5-tel, az mindenesetre életközeli (a fin-ek, azaz az uszonyok a deszkán kb. 15 centisek). Na ezt nem is folytatom, hátha VALAKI érzékeny a témára :D
Itt egy fotó amúgy arról, ahogy valaki más szörfözik ugyanazon a helyen (nem volt pofám nyúlni a fotót, de érdemes megnézni, ez egy szép fotó, nagy hullámmal)
Más: ma kb. 30 fok volt. A parton. Na én viszont a legtávolabbi faluban voltam, ahol kb. 40 fokos szél fújt. Ennél melegebbet csak Nevadában tapasztaltam! El sem tudjátok képzelni, milyen kibírhatatlan! Főleg most, hogy nálatok még légkondi sem kell, hogy 2 fok legyen! :D
Amúgy kocsit nézni voltam abban a porfészekben, itt a link a kocsiról, ha nem viszik el, akkor megvesszük mondjuk holnap. Jappán autó, na most mondd meg! :) Nem BMW! Dehát ez van, ezt kell szeretni! 3600ccm, kétszer annyi, mint Kis Miki motorja. Na ha lesz belőle valami, majd írok. Addig is cső!



They took my job!!

Hát sajna, ilyen ez a melós élet, egyik napról a másikra közölte Laci Bá, hogy most kevés a munka, és keddtől már ne menjünk. Lesz még később, nyugi, de lehet hogy csak karácsony után :(( Gyorsan mondtam is neki, hogy most van időm, úgyhogy gyorsan összedobhatok neki egy honlapot :) meglátjuk mi lesz belőle. Mindenesetre a világ nem dőlt össze, de a pénzügyi tervemet sajna nagyon megbolygatja ez kiesés (akár 1 hét, akár 1 hónap - reméljük több semmiképp se).
Most már értem, hogy a válság következtében kirúgott amerikaiak (februárban asszem több mint 600.000) min mehettek keresztül. Tényleg nagyon nehéz lehet azt elfogadni, hogy talán ugrott a Bali szörftúra! Tudom, hogy együttéreztek tik is velem!
Viccet félretéve, ez tényleg szar, de majd megoldom ügyessen, szombaton már megyek is a Sydney Universityre penszérkedni.
Na, hogy oldjam a borús hangulat, itt egy videjó a South Parkból, ami megmutatja, hogy reagáltak a kis falu lakói, amikor a jövőből jött idegenek túl alacsony munkabérükkel kiszorították őket a piacról:



100.

Elérkeztünk a századik bejegyzéshez, WOOHOOOOO! :)
Még egyetlen blogom sem érte el ezt a szép kort, persze egy utazásom sem tartott 3-4 hétnél tovább...
Ide írhatnék valami velősset, vagy statisztikássat, de nincs kedvem, most jöttem vissza a strandról, meg egész nap melóztam, úgyhogy fáradt vagyok! De végre volt egy kis időm semmittevésre, és ezt találtam:

A királyné új ruhája
Aki még nem látta, és Sztálinvárosi, annak kötelező darab (és persze szatyorban él, hogy egy Sydney-i expat-től kell hallania a hírt). Erre vártam az elmúlt cca húsz évben (vigyázat, modoros-veszély!!), és most végre teljesült az álmom. Persze nyilván ilyenkor pont nem vagyok otthon :(
Ma este mindenki sétáljon ki szépen a Duna partra, és csodáljátok meg helyettem is, és mondjátok el, hogy élőben tényleg annyira jól néz ki-e a japán és magyar zászló a két hídfőn! Ugyanis mire én hazamegyek, már eltűnnek a zászlók :(
Na csók!



(Tizen)hat tonna!

A mai nap nagyon zúzda volt (majd leírom holnap), kellemesen el is fáradtam, aludtam 3 órát délután, most meg megyek "igazából" aludni! :)
Holnap érkezik még 6 tonna homok is a házhoz, amit majd valakinek le kell hordania. Vajon ki lesz az?? Még szerencse, hogy nem zsákokban jön, hanem ömlesztve, úgyhogy még be is kell zsákolni. De legalább ha minden adag 30 kiló, akkor csak 150 kör lesz! JUHUUUUU!! :)
Ha nehéz motivációt találnod a munkádban, akkor kérlek látogass el ide újból! :)



Villám Maroubrán

Ma sajna nincs időm felrakni egy normális post-ot, de kirakok ide egy videót. Egy helyi szörfös készítette, kb. fél-egy órával azután, hogy én befejeztem a szörfözést hétfőn:

Én is gondolkodtam hogy csináljak videót, de Coogee-ra visszaérve már nem volt olyan faja a látvány.
(balra láttok egy sziklás részt, na amellett olyan 50m-re szoktam én szörfözni.



Igazán pompás nap ez a mai!

Főkeetem reggel, hajnalban. Na az rossz volt. Aztán a szokásos módon elmentem melózni Mosman-be, és pakoltam is szorgalmasan úgy 2-3 órát. Aztán Frank szólt, hogy fotóznivaló van, a szomszéd medencéjében van egy hüllő, az eb meg nem akarja kiengedni! :)
Annyira jófej a gyíkuci, meg persze a kutyuli-mutyuli is! Hát nem ééééédeeees? :)
Aztán jött a szokásos reggeli-ebéd, ezt is elfogyasztottam ügyessen, majd kiderült, hogy valakinek ki kell mennie Palm Beach-re, a másik helyszínre megcsinálni egy olyan félórás, elég könnyű melóra. Ez azért érdekes, mert az út oda 1 óra, meg vissza is (tehát két óra fizetett autókázás):

View Larger Map
Természetesen jelentkeztem, hogy elmegyek Csabival, nyilván. Mint a neve is mutatja, Palm Beach nem szar hely, a ház amit építünk (azaz én még nem, csak a többiek :) most ér kb. 600M forintnak megfelelő dórát, de mire kész lesz, 1,5MD lesz az értéke. Ilyen a kilátás a ház teraszáról:
Asszem ki is rakom Facséra a következő képaláírással: "Az új munkahelyem" :)
(Ki is rakok még egy csomó képet a mai napról, a bejegyzés végén megtaláljátok a linket) Na ott ügyesen megcsináltuk a melót, majd lesétáltunk a partra, hogy lehűtsük a lábunkat az óceánban :)
Emígy robban a hullám a sziklát ot:
Hazafelé aztán elmentünk még sok beach mellett, az egyiken láttam -itt ausztráliában először- szép öblös csöves hullámot. Lenyűgöző látványt nyújtott számomra ;)
Közben telcsin lebeszéltem egy találkozót valakivel Manly-be holnapra, hogy megnézzem az eladásra kínált deszkáját. Aztán visszaértünk Mosman-be, ott dolgoztunk még egy kemény negyed órát, aztán irány haza kocsival (Csabi Bondi-ban lakik, úgyhogy egy jó darabon elvisz).
Itthon Peri várt egy egész tepsi sültcsirkével, amiből elég sokat be is termeltem azonnal, majd még kajáltam egy kicsit, és össze is estem volna, ha nincs Petike motivation speech-e, amivel gyakorlatilag elzavart szörfözni :) Természetesen a szörfözésről nincsenek fotók még mindig, mert csak egy pólót viszek ilyenkor csak magammal.
Szóval elindultam Maroubrára, de már Coogee beach-en gyanús volt a dolog: azon a parton, ahol nem lehet szörfözni, 2-300 méterre a nyílt vízen kialakult egy törés, ahol konkrét csövet láttam! Gondoltam, hogy ezek szerint nem hazudott az előrejelzés a 2-2,5m-es hullámokról. Így egy kicsit vegyes érzelmekkel szálltam fel a buszra Maroubra irányába, ahol a várakozásoknak megfelelően akkora hullámok voltak, amiket még nem láttam ott. De hát ha már ott voltam, akkor irány a víz! A látvány Ady-s volt: fekete tenger, fekete ég, fekete ruhás szörfösök :) ez olyan félelemmel töltött el, hogy -dZé szavaival élve- najó, ez kicsit vulgáris lenne ide :D Na mindegy, parás. Aztán persze a lineup-ra kijutás eszetlen kűzdelem volt. Olyan hullámok törtek pont az orrom előtt (azaz rám), hogy a fenékig le kellett úsznom, hogy ne vigyenek magukkal. A deszka ilyenkor kint marad a felszínen, azt viszi is a víz, aztán igyekszik letépni a lábam. Aztán amikor kiderül, hogy a póráz az erősebb, akkor a deszka kirepül a vízből. Egyik alkalommal konkrétan kilőtt a vízből, és elkezdett pörögni a levegőben, úgy esett le az orrom elé. Ilyet láttam már sokat videón, de élőben azért parásabb. Gondoltam is, hogy hagyom a francba, és inkább elszaladok, úgyis kezdett már villámlani, meg csomagoltak a vizimentők es. De aztán mégis bebróbálkoztam, és meglepő módon sikerült egy-két komolyabbat is mennem. Mondjuk pont kettőt. Két óra alatt! :D De ez tényleg nagy szám - nekem. Egy hónappal ezelőtt még tuti nem ment volna! Persze estem olyanokat is, amitől azért beparáztam. Amikor az ember leesik a hullám elé, az meg felkapja, és aztán egy szép kör megtétele után odavágja, az életközeli élmény! :) Na mindegy, nem untatlak titeket a szörfös témával tovább. Más nem is nagyon történt, csak beindult a vihar, a felhők konkrétan hullám alakúak voltak :) villámlott sokat, én meg elindultam hazafelé. Aztán megkérkeztem haza.
Csak ennyit akartam mondani, hogy miért volt olyan jó nap ez a mai.
(Ja, és még az is hihetetlen jó volt ma, hogy oda is és vissza is azonnal jött a 353-as busz, ami a köztudottan legmegbízhatatlanabb városi tömegközlekedésnek helyt adó Sydney-ben is kimagaslóan megbízhatatlan. Ha akkor megyek ki a megállóba, amikor kéne jönnie, akkor átlagosan 20 percet várok rá. Ez persze nektek nem mond sokat, de nekem ez rontja a legtöbbet a szörfözési élményemen. DE ma nem ez volt! :)

Bónusz kép - Ha szörfös nincs is, itt egy újabb Melós Miki kép a gyűjteménybe! :)
Na itt van az album, nézzétek meg a napomat!



Növényes

Összegyűjtöttem a növényes fotókat, hogy a kertészek is kapjanak valami szépet, de kicsit csalódás az anyag, azt hittem sokkal több fotót készítettem. Na mindegy, azért szemezgessetek, hátha van amit nem láttatok még. Ezt is frissíteni fogom majd az új képekkel. Klikk!
Ausztrál növények album.



Tragédia!

Vasárnap reggel van, felkelteltem korán ügyessen, és mi van? Na mi? Pancake! Semmi hullám sehol! Maroubra, Bronte, Bondi, Manly mind-mind lapos, mint a Keira Knightley! Pedig kivételesen jelezte több ember is hogy jönne a partra, nem kellett volna egyedül mennem.
Hát teljesen el vagyok kámpicsorodva, nem tudom mitévő legyek. :(
De mivel ilyen szépen kommenteltetek, kirakok valami bejegyzést, mondjuk sok szép növényt. Vagy mást. Mingyá eldöntöm. Hátha addig valahonnan nőnek hullámok.
Ja, meg nyilván még 16.000km-re otthonról is vannak megszerelni váró számítógépek. Most épp Csabié a melóból. Szóval úgy látszik lesz mivel lekötnöm magam...



Orvosilag

Na a bal kezemen két ujjam tök jól működik napközben, amikor használom. A többi is. Ám az előbb említett kettő amikor nem használom, elkezd fájni ha megmozdítom. Ez akkor a legrosszabb, amikor felkelek, mert akkor ugye elég sokáig nem mozog, ekkor alig bírom kinyújtani.
Kérdés orvosilag:
1. Ez mi ez?
2. Micsinálok vele egy perc alatt, hogy azonnal megszűnjön?

Köszönettel veszem a sok okosságot előre is!



South Park

Nem várt fordulat a South Parkban, hogy az utóbbi négy (9-12), igen közepesen sikerült évad után a 13-dik ismét a sorozat régi elmebetegségét, és spontán poénjait hozza. Szinte minden részt végig lehet röhögni! Nagy kő esett le a szívemről, mert már kezdtem temetni kedvenc sorozatomat. Természetesen mindenkinek nézni KELL! (aki bírja a trágárkodást persze), mert aki nem nézi, az bizony szatyorban él! :)
A reklám helye (a helyesírási hiba nem az én billentyűzetemből származik): South Park 13. az MTV november 20-tól péntekenként 22:55-től, ismétlés vasárnap, a Comedy Centralon december 4-től pénteken 22:00-kor



Hehe

Jéghegy ide, jéghegy oda, nálunk 40 fok lesz hétfőn! Nálatok? :)
Ráadásul hazaértem, ez a péntek is eltelt, kezdődik a hétvége, JUHUUUUU!!!
Mi, hogy nálatok még csak most kezdődik a péntek?? Óóóó!
:)



Legalja

Ma megébredtem 4:30-kor úgy, hogy az óra 5-re volt beállítva. És nem aludtam vissza. És épp most főzök ebédre tésztát.
No comment...



Ma

Ma sok érdekes nem történt. Meló volt, tűző nap, most meg megint álmos vagyok. Valamelyik orvos (tényleg, boldog névnapot, Marcica!!! :) vagy gyógyszerész mondja meg, hogy miért vagyok álmos mindég!! Alszom minden nap vagy 7 órát, aztán délután már olyan kókadt vagyok, hogy csak aludni van kedvem. Még szörfözni se mentem ma. Meg tegnap se :( Úgyhogy mondjátok a mádzsikot!
Na néhány fotót csak felrakok!
Ez a csónak letáborozott az öbölben úgy fél napra, nem akart arrébb menni. Csabi azt mondja, hogy ez tuti Brooky, a barátnője hajója, aki épp őrá vár, hogy befejezze a sittrámolást, aztán mennek tovább. De én ezt nem hiszem, mert ez nem egy katonai konténerszállító, Brooky meg katona.
A teraszról figyeltük az eseményeket:
Közelebbről:
Vitorlásos tökrejó:
Nagy katamarán (ezt már a kompról fotóztam):
A komp, amivel járok haza, épp most kötött ki:
Fotóztam megint tigrispókot, ezúttal sokkal jobban sikerült:
A friss betonba meg beírtam ügyesen a nevem:
Kérdeztem a többieket, hogy melyik embert hívják Matt-nek. Azt mondták, a tulajt. Úgy látszik neki is tetszett az ötlet :D



Állatos

Ma nagyon fáradt vagyok, pedig nem is volt annyira durva napom. Csináltam ebédet, most meg lefekszem aludni :)
Mindezt csak béna ürügyként írtam, hogy miért nem készül ma rendes bejegyzés. Viszont! Tudom, hogy sok az állatbarát az olvasók között, így kirakok náhány fotót, amit ma készítettem Mosman-ben, azaz abban a városrészben, ahol dolgozom.
Német inzultus: (Otthon jó sok pénzbe kerül egy ilyen, itt meg az utcán lehetne fogni akár kézzel is, olyan barátságosak.)

A térképen Ukrajna területére rajzolt láb:
Koppány, remélem örülsz! :)

A százlábúra sajna nem találtam szójátékot :(

Mivel már sok állatos kép összegyűlt, így azokat ebbe a külön albumba töltöttem fel, az állatbarátok örömére. Látogassátok rendszeresen, bővülni fog a képgaléria! De egyelőre kénytelenek lesztek megelégedni a mai fotókkal. Amúgy láttam két hatalmas zöld-piros papagájt is az utcában, de azokat nem tudtam lefotózni :(

Na csumpi!

Ja, és nagy örömünkre kíváló könyvelemzőnk, és nagyszerű kortárs költőnk, Könyvtáros Tezsvér újra blogol, kövessétek figyelemmel! (itt van jobbra a többi pajtás között). Meg itt is, butábbaknak. :)

Bónuszkép - Ilyen szép reggel az utca:



Boldog névnapot, Joci!



Szörfös

Milyen volt az első napod shortboarddal, Miköőly? - Kérdezhetné a kedves olvasó. Erre én azt válaszolnám:
Ha azt nézem, hogy nemcsak hogy már első alkalommal (ha nem számítjuk a 2007-es próbálkozást Hawaii-on) felálltam a shortboardra, de még volt két jó menetem is, az egyik kifejezetten hosszú, és pörgős, akkor azt mondom WOOHOOOO!!!!! :) Apropó - erről megint nem készült fotó - Te, ez kezd gyanús lenni!! :)
Ha azt nézem, hogy alig bírok járni, és mindenhol sebek vannak rajtam, akkor azt mondom: vegyes. Nem szívesen rinyálok, de konkrétan be kellett vennem egy Algoflexet úgy megzúztam a lábam. Zsuzsi, ez a jó gyóccer erre?
Szóval ez a nagy hír mára: shortboardoztam! Úgyhogy A Cár Atyuska már nyugtalanul alszik, érzi hogy nemsokára puccs következik, egyre erősebb a trónkövetelő. Magyarul 1-2 héten belül veszek egy shortboardot. (Aki nem tudja mi a különbség a longboard és a shortboard között, annak legyen elég, hogy sokkal nehezebb hullámokat elkapni ez utóbbival, meg rajt maradni is) A kérdéses bérelt darab egy 6'4-es deszka volt 4 finnel, mindegyik pengeéles, úgyhogy jól össze is kaszabolt.
Íme:
Az eseményre Manly-n került sor, ami a központból fél óra komppal, és ami mint utóbb kiderült, az Ausztrál szörf bölcsője, és ide tényleg mindenki a szörfért jön. Főleg most, amikor a Manly Festival of Surfing rendezvény van: versenyek, rendezvények, játékok, szörfös lakókocsi kiállítás, ilyesmi. De annyira sokat nem érdemes beszélni a témáról, inkább felrakom Picasa-ra, azt majd kommentelek ot.
Ide kattintva nézhetitek meg a képeket.

Bónusz kép: A boltban vettem waxot a deszkára, és teljesen érthetetlen módon nem vettem észre, hogy ez most még nem használható, mert ez meleg vízre van, most meg még csak 19 fok körüli a víz!! Talán valami elterelhette a figyelmemet, de vajon mi lehetett az???



Nagy szerszámok II.

Hát igen, ez eléggé melós blog kezd lenni, de hát mit lehet tenni, melózok mint a állat 24/7! Éppen ezért folytatom a melós bejegyzéseket, és most megmutatom az eddigi legnagyobb szerszámot, amit láttam itt:

Nem tudom mi a pontos neve, de valami fúrógép, amivel két méteres lyukat tudunk fúrni a földbe:
Videjó a műveletről:
Sajnos a videón nincs rajta az a jelenet, amikor megakad a fúró, és az összes körülötte álló ember repül érintő-irányba :) Ekkor ugyanis már én is közöttük voltam...

Na hát ennyi mostanra, de most megyek a Manly Festival of Surfing-re, onat lehet hogy lesz majd valami változatosabb anyag.

Csók!



Bindinek

Asszem hívhatod is dZékét, hogy van-e nála egy gyilkos-szerzámnak minősülő nylon-zacsi...
Két érdekesség még hozzá:
1. a pók annak a konténernek az oldalán táborozott, amit egész nap pakoltunk (nem kis bátorság kellett, hogy ilyen közel merészkedjek hozzá
2. A szép színes potrohon kívül érdemes még észrevenni, hogy párosával vannak a lábai, mintha csak négy lenne neki

Tényleg, Joci, ez is megy? :D



Sztálinvárosi helyzetjelentés

ÁdiBácsi küldte ezt a képet, tekintsétek meg!
Ez a kép egyértelműen bizonyítja, hogy otthon már ősz van!
Köszi ÁdiBácsi a képes beszámolót!



A Zil plató - UPDATED

Dr. Anita küldött egy képet, miszerint tényleg van platós Zil, íme:
Na ilyen hátam lesz. Kék.
Köszönjük Dr. Anita, hogy élen jársz a többiek előtt a blog színesítésében! :)

A mai nap eszetlen durva volt. Megint sziklákat pakoltam egész nap, a számításaim szerint úgy 6 tonnát(!)
De Zoli a heggesztő igyekszik tartani bennem a lelket:
"Miki, hazamész, nem fognak megismerni. Olyan hátad lesz mint a Zil plató bazmeg!"
:)))

Zil:



Kűggyé má fotót magadról!

Az meg már milyen, hogy én itt töltöm a fiatalságomat a gép előtt, ínhüvelyemet nem kímélve, te, Kedves Olvasó, meg ingyé letöltöd a sztorikat, azt nem töltesz fel semmit. Egy normális torrent site-ról már bannelve lennél for good! Fektetem bele az energyt, leírok minden unalmas részlet, hogy mi történik velem, aztán én meg nem tudok semmit hogy mi zajlik otthon, ki alakult már át zombivá, vagy növesztett hajtásokat.
Szóval, ha ezt olvasod, szerzői jogi törvényekben leírtak szerint köteles vagy fotót küldeni magadról, meg akár még bármi másról is, ami engem érdekelhet. Meg sztorit is lehet hozzá két sorban rittyenteni ám!
Nemérdekelanyomorod, kűdd a fotókat! (ha az "ez nem nekem szól, biztos csak a haverjainak" gondolat bármely formája felmerül a kis buksidban, akkor nagyon nagyon tévedsz!)
üdvözlettel,
Miköőly K.A.Ú.

NE LAPÍTS, FIGYELLEK MOST IS!!!



Zsombi kis lépésekben előreviszi a világot!

Tegyetek ti is így, sakko jobb is lesz!
http://www.zsombi.com/2009/10/visszajelzes-napja-global-feedback-day.html



Miki nagy szerszáma

Na, nincs időm, aludnom kell, de itt van egy fotó a mai napról, remélem tetszik :)

Ez egy vizesvágó. Ha valaki nem tudná mire való: kb. egy fűrész, csak ezzel sziklát lehet vágni, nem fát, vagy vasat. Mivel a víz hűti és mossa ki a reszeléket, ezért nagyon tiszta munka, láthatjátok ti is, ha megnézitek a gatyámat meg a cipőmet.



Sydney Party Animals

Na elmentünk bulizni, ezúttal úgy igazából. Kezdem az elején.
Az úgy volt, hogy egész héten dolgoztam mint az igavonó barom, és voltam szörfözni is háromszor vagy négyszer, úgyhogy eléggé kifáradtam a hét végére. De nem csak hétközben keltem hajnalban, hanem most kivételesen szombaton is, csak azért, hogy kimenjek szörfözni ;) A szörf után már keztdem elég nyomorultul érezni magam a nemalvástól, úgyhogy megebédeltem, elmentem Andeával a kínai piacra, és vettem egy kapucnis pulcsit 15 dóráért hogy ne fázzak ha jövök haza a partról. A piacról meg kapásból indultam is Bankstown-ba, mert szombat éjjel is dolgoztam, ugye.

Itt már vagy harmadszor voltam, úgyhogy egyszerű dolgom volt, már kb. mindent tudtam fejből. Nem egy bonyolult dolog ez, azt kell mondjam. Meg arra is rájöttem, hogy van érzékem a témához. Valószínűleg mert mindenkivel kedves, illedelmes és időnként vicces vagyok. Úgyhogy általában komálnak a partikon a vendégek, és a nevemen szólítanak (esetleg átüvöltik a tömegen a nevemet, ha már eléggé feloldódtak) A Halloween már itt érződött, Heath Ledger - Joker sminkben, meg mindenféle egyéb jelmezekben láttam vendégeket megjelenni Robert 21-dik születésnapján.

Hazafelé az egyik kolléga elhozott kocsival félútig szerencsére, ezalatt négyszer aludtam el a kocsiban, csak arra ébredtem fel, amikor a rendőrnő megállított, hogy úgy mentünk át a sárgán, hogy az már váltott át pirosba. Mondanom sem kell, hogy éjszaka Sydney belvárosában a decibellel hajtott kocsik között ez a szürke kopott daewoo volt a legnagyobb veszedelem, el kellett hárítani. Aztán jött a busz, amin szintén elaludtam néhányszor, és kb. egyre már haza is értem, iszonyú durva hét volt.

Periék ekkor már hosszasan előkészültek az esti bulira, és mivel Halloween volt, én is úgy döntöttem, hogy megpróbálom a maradék összes energiámat beleölni egy tusolásba és taxiba beszállásba, aztán meg majd csak lesz valahogy! A taxi-ig sem jutottunk el egykönnyen, mert Perit meg akarta verni egy felháborodott ittas csaj, akit lefényképezett, ahogy totál készen táboroztak a fűben. :) Na taxi, irány a Three Monkeys,

ahova Peri meg én bementünk, Peti meg kint maradt, mert úgy döntött, hogy "eleget ivott már", ezért nincs szüksége bemenni. Ezt a bogarat szerintem a bejáratnál álló hegyomlás biztonsági ültethette el a fejében :)

Ekkor csatlakozott hozzánk Caroline is, az osztálytársunk, mert ő akkor fejezte be pont a munkáját a belvárosban. Úgyhogy immár négyen átmentünk a Cheers Hotel-be (itt valami debil adózási törvény miatt minden kocsmát hotel-nek hívnak -és tényleg hotelként is üzemel- erről akartam bejegyzést írni, de aztán mégsem írtam)


Erről a helyről azt kell tudni, hogy csak japók vannak az egész helyen (tényleg néhány kivétellel). Körbenézel, és amerre a szem ellát, csak ázsiai arcok, kb. mint az Orczy Plaza :) Hát ezt nem volt könnyű megszokni, de azt még kevésbé, hogy itt szó sincs ázsiai szubkultúráról, ami érdekes lehetne esetleg! Az összes japó wannabe feka volt, akik úgy próbáltak meg elképesztő feka mozdulatokkal táncolni a hip-hop-ra, mintha egyenes ági leszármazottjai lennének Snoop Dogg-nak. De nem. És kiderült, hogy nem csak vezetni nem tudnak, hanem mozogni se igazán. Szóval egy elég szürreális környezetben buliztunk úgy egy-másfél órát. Egyébként a végére a zenék is megjavultak, és előkerültek az igazi japó menőcsávók, akik már nem a nigga majmolást nyomták, hanem valami egészen egyedi utánozhatatlan rángatózást, ami a sokadik sör után már kifejezetten menőnek tetszett! :) Meg persze utánzohatatlan a mindenféle zenére tízen, húszan eggyüt kántálás, mintha valami Kusturica filmben lóbálnák a kalasnyikovokat... Egy idő után aztán ez sem volt elég szórakoztató, úgyhogy elindultunk hazafelé.

Mi hárman az Oxford street felé mentünk haza, úgyhogy természetesen kihagyhatatlan volt, hogy benézzünk ott az egyik legendás bárba. Erről az utcáról azt kell tudni, hogy elsőre csak csak egy normális forgalmas útnak néz ki, de az utcában kb. egy kilóméteren keresztül csak buzibárok vannak egymás után szépen sorban (meg persze jelmez-, és egyéb ilyen-olyan boltok, hogy mást ne mondjak). Ez azért vicces, mert az utca amúgy is úgy néz ki minden este, mintha jelmezbál lenne. Próbálok valami fotót keresni. Na, meg is van, hehe. Ilyeneket minden nap látunk a buszról hazafelé menet:

Szóval köztudottan a buzibárokban vannak a legjobb zenék, és a legjobb bulik, úgyhogy ideje volt ezt személyesen is kipróbálni a Colombian Hotel-ben (amúgy a honlapjuk is a legjobb, klikk a képre):

Hát, nem mondom, hogy komfortosan éreztem magamat az elején a sok homeopátiás között, meg egy kicsit szokatlan volt úgy bulizni, hogy kigyúrt kopasz bajszos emberek bikinifelsőben táncoltak méterekre tőlünk :))), de aztán a végére (meg egy L.I. jegestea segítségével) tényleg beigazolódott, hogy itt jó a zene, és hangulat is hatalmas. Ide tényleg mindenki bulizni jár, nincs meg a vagy-nőzünk-vagy-bunyózunk fíling, mint a Pokolban. Volt egy-két csávó, aki ismerkedni szeretett volna, de nem volt kellemetlen félreértés belőle, mert ezek a népségek valami félelmetes sebességgel levágják valahonnan, hogy nem vagy buzi. Nem is értem, komolyan. X-akta. Nemúgy a hetero lányok, akik mind azt hitték, hogy mi is odavalósiak vagyunk, így teljesen felszabadultan bókolhattak kifelé menet, hogy milyen helyes vagyok :D Természetesen jólesik a dicsérő szó, még ha közben full buzinak néznek is! :D

Aztán már reggel 5 felé irány a buszmegálló, egy kb. egy óra várakozás a buszra, ami végül nem állt meg! Ekkor azt hiszem az összes általam ismert trágár kifejezést sikerült besűrítenem egy mondatba. Kétszer. Na mindegy van taxi is a világon, úgyhogy 20 perc múlva már az ágyban feküdtem.

Szóval nem volt rossz buli (főleg magyar viszonylatban) de azért nagyon hálás vagyok, hogy a kötelező "Sydney-ben bulizunk Halloweenkor, és ázsiai meg buzibárba is elmegyünk" kört letudtam, és most megint nem kell mennem bulizni remélhetőleg hónapokig :)