EnumerációEz az írás a dec. 26-31 közötti queenslandi túránkról szól, és -bár igyekeztem tömör lenni- jó hosszúra sikeredett ez is, úgyhogy csak akkor fogj bele, ha érzed magadban a kraftot :) A videók még nincsenek kész természetesen, majd később jönnek.
1. napNa hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy 26-án volt a születésnapom, amit kedves kis ausztrál családom úgy tett emlékezetessé, hogy ajándékoztak nekem szép lapot kedves kívánságokkal, meg két utalványt, amivel vitorlázhatok majd az öbölben, meg egy D&G pólót, ami valószínűleg többet ér, mint az életem! :) Az az igazság, hogy nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá egyáltalán. Mint ahogy nem számítottam egyáltalán az Anciéktól kapott óriási felfújható tekire sem :)
Miután Peri hazajött a melóból, mi meg a bevásárlásból, telepakoltuk az egész kocsit, ami egy ekkora autónál nem kis teljesítmény, beugrottunk Zolihoz, beerőltettük az ő cuccait is, a deszkákat a tetőre az új mobil tetőcsomagtartómmal,
és irány észak(kelet)! A terv az volt, hogy első nap megállunk valahol közel, és strandolunk, de mivel ömlött az eső (első szopás), inkább úgy döntöttünk, hogy felmegyünk egész Byron Bay-ig, a legközelebb eső ismert szörf-paradicsomig.
View Larger Map2. napAz út eszetlen fárasztó volt, kicsit becsepegett az eső a tetőcsomagtartó miatt, és kiderült, hogy az autópálya észak felé nem autópálya, hanem útfelújításokkal tűzdelt autóút. És amikor éjszaka úgy 20m a látótávolság, és iszonyú álmos az ember, akkor bizony nem megy többel 40-nél. Ilyenkor persze kamionok előzgetik, ami nem segít sokat. Jellegzetes esemény: épp elszundítottam kicsit, a fejemre csöpögő eső dacára, amikor is arra ébredek, hogy Andrea, Peti, és Zoli is kiabál, hogy LOOKOUT, és középen kinézve észreveszem, hogy egy szétválasztó betonszarhoz közeledünk, amit épp a két kerék közé tervezünk venni. Aztán persze Peri elrántotta kormányt, és jót kacagtunk, hogy már az első 8 órában megvan az életközeli élményünk! :)
Aztán végül félig zombiként megérkeztünk Byron Bay-be, ahol az ausztrál kontinens legkeletibb pontján megnéztük a napfelkeltét, ami nem volt csúnya. Eszetlen jó képek készültek, de most még nincs időm feltenni a fotóalbumot, úgyhogy az majd holnap. Ennyi olvasás nem fogtok úgyse vágyni még több info-ra! :D
Alvás helyett Zolival természetesen nekivágtunk a hullámonak, Peri meg Peti meg aludtak a beach-en (alvás helyett!) :) Itt egy félszigeten törik meg a hullám, ami azt jelenti, hogy a csúcson kimegy az ember a törésre, és a hullámok elviszik kb. egy kilóméterre ahol a félsziget eléri a földet. Aztán séta vissza. A helyi menők a sziklák között vágtak neki az elég erős hullámzásnak, az egyik csaj kb. 2 méterre a sziklákon szétrobbanó hullámokig sodródott, de aztán megúszta. Csúnya látvány volt...
Szörfözés után irány megint észak, Gold Coast. Gold Coast egy sok kisvárosból összenőtt üdülő metropolisz végeláthatatlan tengerparttal. Talán leginkább Miami Beach-re, vagy Waikikire emlékeztet - minden épület lakóépület, vagy szálloda, üzleti alig van, és az összes utca tele van szórakoztató meg sport boltokkal. A sport itt természetesen a szörföt jelenti. Gold Coast központjában vettünk ki egy szállást egy medencés házban, a kilencediken. A központi települést amúgy szerényen Surfers Paradise-nak hívják (komolyan, ez a város neve, saját irányítószámmal), de persze a hangzatos név ellenére szörfözni nem igazán lehetett, amikor mi ott voltunk (második szopás) - bár nekem az a gyanúm, hogy azokon az ergya homokdűnéken máskor sem lehet. Mindezek ellenére nagyon kellemes csalódás volt a város, sok szép felhőkarcolóval, és nagyon jó hangulattal az utcákon. Kicsit úgy látszik öregszem, mert nem mentünk fel a legmagasabbikba megnézni a kilátást a 77-dikről, holott akkor még az volt a világ legmagasabb lakóépülete - tegnap óta már ugye a Burj Kalifa az, a maga 160 emeletével. :)
Este partiztunk egy szar-, és aztán egy jó helyen. Az utóbbiban a világhírű Dirty Laundry koncertezett, és nyomta a mai dance slágereket élőben. Nagyon jó ötlet, őrült jó hangulatot okoz, hogy a jól ismert számokat az ember élőben hallja. A végén sajna már annyira hangos volt, hogy fájt tőle a fülem, pedig azt hittem, elég edzett vagyok a témában.
3. nap
Másnap reggel Zolival kocsiba ültünk, és elindultunk szörfözni. Mert attól hogy a városban nincs jó szörf, még talán ez a leghíresebb szörfterület Ausztráliában. Elmentünk Cooloongata-ba, ami egy kisváros, és szintén még Gold Coast része, és annyit kell tudni róla, hogy az idei év világbajnoka, és második helyezettje is ebből a faluból való :) Durva.
Úgyhogy szörföztünk egyet a Snapper Rocks-on, ami a szörf világbajnokság első, márciusi futamának a helyszíne. Végre egy igazi point break!!! Azaz olyan törés, ahol a hullámok valami fix dolgon (mondjuk szikla), ezért mindig ugyanúgy törnek, kiszámíthatóan, szépen, egyenesen! Igazi élmény volt! Aztán ebéd, délután meg Burleigh Heads volt a célpont, ahol eszetlen nagy hullámok voltak (2,5-3 méteresek), és volt olyan alkalom, amikor úgy döntöttem, hogy most aztán ideje kimennem, de a hullámok nem nagyon engedtek :) De jól is tették, mert aztán sikerült elkapnom egy igazán nagy hullámot, és az aztán igazi andrenalin rush. Örültjó érzés egy ekkora monstrummal száguldani! Persze nagyon félelmetes is. Tökéletes glassy hullámok voltak, azaz nem volt szél, és a hullámok olyan simák voltak mint az ablaküveg. Az eső rendületlenül ömlött, de minket egyáltalán nem zavart, mert Queensland-ben nagyon meleg a levegő is, meg a víz is. Egy szál gatya elég a szörfözéshez, és sose fáztunk, ami nagy könnyebség.
Mivel az eső csak nem akart elállni, elhatároztuk, hogy felmegyünk Sunshine Coast-ra, hátha ott nem esik. :) Szóval meglátogattuk Brisbane-t, ahol Tamáska töltött el egy hosszabb időt,
aztán irány tovább Noosa Heads. Persze itt sem voltak hullámok (sokadik szopás), amitől már kezdett egy kicsit paprikás lenni a hangulatom.
Most veszem észre, hogy egy nap valahol elveszett, mert Gold Coaston 2 éjszakát voltunk. Na mindegy, szörföztünk, ettünk, ittunk, várostnéztünk, aztán elteltek a napok :) Visszatérve: Noosa Heads-et végül otthagytuk, bármilyen menőn is hangzik a városka neve, és elmentünk Sunshine Beach-re, hogy ott majd szörfözünk legalább, a többiek meg strandolnak. Itt elég ergyának tűnt a helyzet, de aztán amikor bementünk, kiderült, hogy bár a hullámok nem túl jók, legalább óriásiak. Itt találkoztam életem legnagyobb hullámával, kb. 3,5-4 méteres lehetett, és annyira nyomasztó volt, hogy leúsztam vagy 2 méter mélyre, és még így is fostam, hogy mi lesz ha az elkap.
Addig-addig szörföztünk, amíg a nap lement, és amikor kocogtunk visszafelé a többiekhez (mert itt is iszonyúan sodor ám a víz), a vizes FÖVENYEN :) megláttuk a Hold tükörképét. Na hát ez az igazi szörf: paradicsomi hangulatot, száz fok, már lement a nap, a parton csak mi vagyunk, meg a pálmafák! AWESOME!
Egy idő után persze kijjebb jöttünk, mert 7 óra ugye az etetés ideje, és nem akartunk összefutni a jó öreg rajfilmhősökkel: Cápalival és Cápetivel.
Amikor már tényleg korom sötét lett, akkor Petivel még vagy egy órát harcoltunk a hullámokkal a kis vízben, meg bodysurf-öztünk, egyszerűen nem lehetett abbahagyni.
Aztán mégis abbahagytuk :) és irány az Sunshine Beach SLSC (Surf Lifesaving Club), és vacsoráztunk egy jót, meg ittunk, meg álltuk a hétvégi szépruhába öltözött helyi elit kiváncsi pillantásait. Ekkor jött a hatalmas ötlet, hogy aludjuk a parton holdfénynél.
Az EsteSátorozni és tűzet rakni tilos volt a tábla szerint, úgyhogy inkább nem akasztottuk össze a bajszunkat a ranger-rel, és csak a hálózsákunkat vittük ki a partra. Gyönyörű este volt, a Hold előtt a felhőket fútta a szél, a hullámok fehér tajtéka fehéren izzot az éjszaka végtelen sötétjébe! ;)
Vaku nélkül:
Vakuval:
Mindenki elaludt, nekem viszont valahogy az ideális körülmények ellenére sem sikerült. Nem is tudom miért, valami olyan baljós volt, vagy csak a telihold miatt, mindenesetre amikor egyszer mégis elszenderedtem, akkor arra eszméltem a félálomból, hogy valami vörös fény világítja meg a homokot. Ekkor már a Holdat eltakarták a felhők, úgyhogy jó sötét volt, alig láttam valamit. Odapislantottam a partra, és láttam, hogy valami tűz ég, de nem normális pirosas-sárgás színben, hanem elmebeteg ciklámen színben. Aztán látom, hogy két csávó rohan felénk üvöltve, valami olyasmit, hogy FIRE FIRE RANGER, stb. Félálomban még először arra gondoltam, hogy valami kigyulladt, és az idióták figyelmeztetni akarnak minket, mert nem vágják, hogy a tűz és köztünk levő 30 méternyi homokon elég jó szigetelő. Aztán arra gondoltam (ekkor telt le az első másodperc) hogy valami barmok tüzet raktak, és most szopatnak minket, hogy jön a ranger (mert ugye azt is tilos a beach-en). Az egész olyan volt, mintha David Lynch akarna ábrázolni egy rémálmot. Aztán (két másodperc) felpörögtek az események, mert az egyik csávó nem vette észre Petit, és belerúgva elesett, mégpedig pontosan Andreára, aki szegény erre ébredt. Ekkor Andrea úgy gondolta, hogy na, az lesz a legokosabb, ha pánikrohamot kapok, és sírással vegyes sikoltó üvöltésben a világ tudtára hozom annak jelenlegi rendezetlenségével szemben fennálló ellenérzésemet! (sose hittem volna, hogy ebből a végére mondat lesz). Szóval a csávók üvöltöttek, Andrea üvöltött, és én is észrevettem, hogy fekvő helyzetből azonnal álló helyzetben teremtem, és én is üvöltök torkom szakadtából a csávó pofájába. Ha jól emlékszem a WHO ARE YOU mondatot ismételgettem elég sokszor, olyan hangerővel, ami még tőlem is durva. A "ha jól emlékszem" itt szó szerint értendő, mert tényleg alig tudom felidézni ezt az eseményt, gondolom az agyam védekezési reflexsze miatt. Na mindenesetre ettől (meg talán méginkább Andrea földöntúri síró üvöltésétől) a csávó szintén pánikot kapott, aztán elkezdett menekülni, a haverjával együtt, de nem abba az irányba ahonnan jöttek, hanem a másikba. Még kiabált visszafele valamit, de az nem olyan lényeges.
Andrea síró kiabálása ekkor átváltott egyszerű folyamatos remegésbe, csak akkor élénkült fel újból, amikor alakokat láttunk homályosan futni a parton, meg aztán várakozni (Valószínűleg vissza akartak menni oda, ahonnan jöttek, de ők is be voltak szarva, mert mi többen voltunk, és jogosan azt remélhették, hogy verés lesz, ha elmennek mégegyszer ott, ahol mi vagyunk).
Fél óra múlva inkább úgy döntöttünk, hogy nem kell a stressz az este további részére, úgyhogy beültünk a kocsiba (mert nem mindenki ivott olyan sok sört), és gondoltuk keresünk valami helyet aludni. A lelkünket egy kicsit megnyugtatta, hogy ismét eleredt az eső, úgyhogy amúgy is fel kellett volna kelnünk :)
A városban egyetlenegy szabad hely sem volt, úgyhogy végül elmentünk Brisbane-be (150km), és ott szálltunk meg. A következő napokban még sokat beszélgettünk arról, hogy kik lehettek ezek a faszok, és miért csinálták ezt, de igazából sose tudjuk meg. Legvalószínűbb az, hogy meg akartak minket viccelni, csak aztán balul sült el, és ők ugyanannyira beszartak, mint mi.
Következő nap :)Néhány óra alvás után elindultunk délnek, hogy még egyet szörfözünk, aztán irány haza (1000km) Ekkor azonban Peti jelezte, hogy inkább találjunk egy kórházat, mert ahol a csávó belerúgott az még mindig fáj neki, és nem úgy ahogy kéne fájnia egy ütődésnek. Mi van, ha valami belső para van? Ígyhát irány a kórház, a Gold Coast Hospital,
és Petinek kezdődött is a jó néhány órán át tartó kórházi kálváriája, amit ő majd megoszt veletek, ha akar! :) Mi ezt az időt addig Cooloongata-n töltöttük szörfözéssel, illetve strandolással. Immár második vagy harmadik alkalommal a túrán több óráig nem esett az eső, úgyhogy igazán jó kis strandolás volt, annak dacára, hogy Peti kórházban volt :) Aztán visszamentünk Petiért, akiről épp akkor derült ki, hogy nem fogják bent tartani, és nem kell repülővel hazajönnie, hanem jöhet velünk haza, nincs para.
Ígyhát elindultunk hazafelé, természetesen esőben, és hősiesen lenyomtuk a hátralevő úgy 800km-t. A végén már nagyon zombi voltam, mert a 800-ból úgy 450-et én vezettem, előtte viszont nem igazán aludtam a leírt események miatt. De aztán ügyesen hazaértünk, és megállapítottuk, hogy a konstans szopás ellenére egy igen jó túrán, és sok-sok életközeli élményen vagyunk túl!
FIN
EpilógusBizonyára nagyon sok mindent kihagytam, ha valaki olyan olvassa a blogot, aki részt vett a túrán, nyugodtan kommentelje a kimaradt részeket!
Bejegyzések
