Bali - harmadik nap

Úgy látszik, mégiscsak folytatódik a szopás: természetesen megint álmodtam valami szépet, majd felébredtem úgy fél hét felé. Gondoltam, levágom a szakállam, így hát levágtam. :) Aztán bekapcsoltam a fényképezőmet az emeleten, de láttam, hogy nincs már rajta hely. Levittem reggelihez, hogy majd ott törölgetek róla, akkor már csak fura hangot adott, de nem kapcsolt be. Azaz kifingott. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! Az első olyan nap, amikor láthattam is volna valamit Baliból. Hát most komolyan!!!! De legalább azt is észrevettem, hogy bár vannak európai csajok a szigeten, kizárólag a pasijukkal jöttek. Gyakorlatilag családokat nem is látok, csak turbékoló párokat. Fasza!

Érdekes, hogy mindig van lejjebb. Azért határozottan bízom a pozitív fordulatban – főleg, hogy minden nap úgy tűnik, hogy már csak jobb lehet.

3/2

Na meg is jött a javulás: Átköltöztem a sziget nyugati oldalára, Kutára. A szobám ugyan nem valami fasza a Fat Yogi nevezetű szállodában, de életemben az egyik legszebb, feszített víztükrű, mélykék, két méter mély medencéjét találtam a kertben, ahol a madarak csivitelnek, a gyíkok szaladgálnak a falon, ér big mac-et és sört fogyasztani a medence szélén, ezeket ki is próbáltam az újonnan szerzett barátaimmal :) Zara-val és Jonathan-nal, Svédországból, ill. Finnországból, respectively.

Fat Yogi:

A medanszié:


Zara és Jonathan:

Tündérrózsa a kerti tavacskában:

Jó fejek a svédek, most hívtak épp a szobám telefonján, hogy menjek már át egy sörre, aztán megyünk együtt Seminyan-ba vacsizni (az az egyik szomszédos település), meg párézni. ennyi.

Ja, a csodákat ennyi! :D előtte voltam már szörfözni, a törés ugyan nem tökéletes, mert bezár gyakran, de a hullámok leírhatatlanok!!! 10mp-ig semmi, tök lapos mint az olaj, aztá egyszerre jön egy 2m-es tökéletes hulllám, aztán megint semmi vagy 10mp-ig! AWESOME! Ja, és olyan üregesek, mint a Széchenyi fa Akarattyán!!! Ilyen szép hullámokat sose láttam még, még Hawaiion se! Ja, és nem azért mondom, meg nem is számít talán hivatalosan csőnek, de mentem egy olyat, hogy a hátamon éreztem, ahogy folyamatosan csapódik rá a lip. Tehát kis túlzással tekinthető csőnek is. Bocs. :P

Ez sajnos nem én vagyok, de Kután készült a kép:

Ja, és a felívelésnek még nincs vége: most addig ütöttem a fényképezőgépet, amíg meg nem javult!!!! (egész nap elég sokat ütöttem, úgyhogy most már nem igazán hittem benn, de azért mind a 8 irányból erőteljesen ütögettem egy-egy bekapcsolás erejéig, és végül bejött a tervem :) )

A víz olyan meleg, hogy kibírhatatlan! Komolyan! TÚL MELEG A VÍZ! Sic! :) Sosem hittem volna, hogy ez lesz a bajom, de egy óránál nem tudok többet szörfözni napközben, mert püspöklila fejjel kapkodom a levegőt, mint egy dagadt 60 éves német túrista. Szerencsére naplementekor már hűvösebb van, és mivel nyugati fekvésű a beach, el lehet képzelni a látványt :) Na megyek, mert innom kell a svédekkel!