Zil

Megnéztem, hogy milyen keresőszavakkal jutnak el a blogra a látogatók. Az eredmény: a Zil mindent visz! A másfélévesnyár összes permutációját vagy kétszeresen lenyomja!!!! :) De nem is ez a legdurvább, hanem az, hogy akik Zilre keresnek, jellemzően megnéznek más oldalt is a blogon. Amiből egyenesen következik, hogy aki Zilre keres, azt érdekli vagy ausztrália, vagy a szörf! :)

Itt a lista eleje (a viccesebbeket majd talán kiemelem egyszer)

The Zil takes it all!

Életmentős

A frothers.com napi szörfjelentése pont egy Bronte-i fotóval kezdődik. Csak azért találtam érdekesnek, mert pont azt a helyet mutatja, ahova kisodródtam, amikor a vízi mentők hoztak ki:

 

Vissza Balira

Visszajöttem Balira. Erről egy másik blogon olvashattok:
http://mikoolypapa.blogspot.com/

vége?

Na, mivel kicsit hirtelen változtak az események, kedden vettem egy repjegyet, és ma 3-kor megyek vissza Balira. Így nem sok értelme van az utolsó két napot leírom, aminek a lényege az, hogy voltam Uluwatun, ami életem egyik legszebb és legfélelmetesebb élménye volt. Majd lesz egy könyv belőle, abban legalább lesz egy kis extra. :) Meg akkor majd abba rakom bele az ilyen statisztikai szörnyen érdekes adatokat is. Best of képeket meg majd vagy csinálok, vagy nem. Persze az is lehet, hogy mégis megírom majd ide is.

Ennyi. Köszi az olvasást, ha a mostani túráról is írok véletlenül, akkor kirakom majd a linket.
Na, megyek vissza pakolni.

Ja nem, mégse. Az azért tényleg szar lenne, ha egy ilyen blog úgy érne véget, hogy nincs kép rólam, hogy végül is sikerült-e megtanulnom szörfözni. Itt egy kép a Hungarian Surf Open versenyről, Franciaországból:

 

Na, tényleg sziasztok!

Bali - kilencedik nap - Kuta, Padma, Balangan, Legian

Hát ez talán a leghosszabb eddigi bejegyzés lett, bocs :(
De vígasztaljon, hogy kb. annyi szép dolog történt velem egy nap alatt, mint normálisan két-három hónap alatt!

Ma a svédek ébresztettek, elfogyasztottuk a príma reggelit a hotelben, és én már pattantam is a motoromra, hogy körülnézzek, hova érdemes menni. Padma mellett döntöttem, ami jó döntésnek bizonyult: nem szörfözött senki, úgyhogy tök egyedül kezdhettem neki a session-nek (utána is maximum öten voltunk. Cső ugyan nem volt, de shortboarddal életem leghosszabb meneteit mentem, és már kifejezetetten a cutback-et gyakoroltam, éreztem a témát nagyon. Úgyhogy ezt most megint életem legjobb szörfözésének deklarálom. :)

Aztán hazafelé átszaggattam a sikátorokon, dugókon, járdán, kocsik között, mindenhol a robogómmal, a deszkával az oldalán. Nagyon gyorsan felvettem a ritmust: már idegesít, ha egy motoros nem megy elég gyorsan a kocsik között, ha több mint 5 centi van a két oldalon :) Ja, egyszer most már hozzá is értem egy parkoló motorhoz a szörftartó gumi részével. Lehet hogy egy kicsit vissza kéne vennem :)

És végül: most intéztem el a szállóban, hogy az előre lefoglalt 4 nap helyett csak 2 napot maradok, mert Peti felajánlotta, hogy nála lakhatok két napig, amivel 600.000 rúpiát spórolok, amit most hirtelen nem is tudom, hogy mire fogok elverni :) Ágy ugyan nincs, csak polifoam, de én szeretek azon aludni.

Summa summarum egyszerűen leírhatatlan, hogy végül minden mennyire fasza lett! Iszonyú jó hogy itt vagyok, ha tehetném, maradnék még, de talán jobb így, ideje továbbvinni az életemet, és ha tényleg így jól fejeződik be az utazás, akkor nagyon-nagyon sok energiával térek haza!

A nap folyamán történt további események (rekonstrukció):

Délután elmentünk Petiékkel Balanganra, egy kis falu melletti viszonylag elhagyatott partszakaszra, ahol egy közös szörföt is nyomtunk. Hihetetlen ez a hely! Úgy örülök, hogy végre kirakhatom ezeket a fotókat, mert ezek a legszebbek az utazásom során!! (egy részük Janó érdeme! :) ) Balangan egy kis homokos part sziklákkal körülvéve, a homokon 4-5 bambusz vázas ház, fűből szőtt falakkal.

Na az egyik ilyen aljába raktuk le a cuccainkat fűből készült kosarakba. Fényképező, iratok, stb., minden! Ide annyira nem jön senki, csak a szörfösök, hogy elég ennyi security. :) 

Gyorsan megtanultam, hogy miért mindig a szörftartóba kell rakni a deszkát, amikor a falnak támasztva eldőlt :(( Komolyabb baja szerencsére nem lett, úgyhogy neki is vághattunk az óceánnak.

Balangan második nagy kincse, hogy a kunyhóból kilépve a homokon csak olyan 5 métert kell megtenni, majd lehet is kievezni a töréshez, ami szintén nagyon közel van.

(Visszafele néha nehézkesebb, amikor apályban ugyanitt már gyalog kell kijönni a korallokon...). A törés egyszerűen tökéletes: gyönyörű hosszú balos, eszetlenül gyors, és üreges - nem igazán van idő figurázni. Ha az ember elkapja a hullámot, akkor beleáll izomból, és irgalmatlan tempóban elkezd szaggatni – általában jó hosszan. Őrültjó!!! :) Azt hiszem kimondhatjuk, hogy ez a kedvenc törésem! :) (ráadásul úgy, hogy azóta voltam már Uluwatun is!!)

Ami meglepetéssel tud szolgálni, hogy a korallon a törésnél olyan sekély tud lenni a víz, hogy amikor az ember duck-dive-ol (azaz lenyomja a deszkát a víz alá, hogy bebújjon a hullám alá), akkor néha az hozzáér a korallhoz. Ez elég kellemetlen tud lenni a deszkának is, meg a szörfösnek is, mivel így nem tud elég mélyre menni, és akkor ugye a hullám nyer...

Másik meglepő tapasztalat, amikor az ember csak ül a deszkáján a víz közepén, várja a másfél-két méteres hullámokat, teljesen belemerülve a figyelésbe, és akkor hirtelen az egyik lába hozzáér a korallhoz... Eléggé ráparáztam tőle először! De persze nem kell a rinya, ettől olyan tökéletesek a hullámok!

Mégegy őrült jó dolog: olyan is volt, hogy amikor nem jött a hullám, és sima volt a víz, akkor láttam azokat a sárga-fekete-fehér vitorlás vagy milyen halakat úszkálni a lábaim körül, mindenféle színes korallokkal a háttérben! Búvárszemüveg sem kellett (később azért persze kivittem egyet, és menetek között búvárkodtam kicsit :) )

Na, találtam is egy képet a halacskáról: 
Há némá'! Há a tehénke megeszi a motoromat!

LucaJanó is megérkezett
Kellemes hely
Luca Balanganon :)
No comment

Szörf után gondoltam egyet, és rájöttem, hogy nincs szükségem a város adta kényelemre! Meg arra is, hogy napi 5 dollárt még ki tudok azért fizetni, hogy a Paradicsomban lakjak. Eldöntöttem hát, hogy itt fogom tölteni a hátralevő napjaimat, ami nyilvánvalóan nagyon nagyon szuper döntésnek bizonyult. Foglaltam is gyorsan szállást (kézzel-lábbal, mert az angolt nem annyira bírják itt), aztán visszamentünk a városba. Ja, és van még néhány fotó itt (a balangani képek nagy része a következő bejegyzésekben kerül majd ki, ezek csak ízelítők)

Az esti eseményeket nehéz kicsit összegyűjteni, mert elég durva volt a parti. Először Kután egy svéd csávó kocsmájában voltunk, ahol élőzene ment vak kongással, és elektromos gitár helyett elektromos hegedűssel.

Eszetlen jó zenét nyomtak, főleg a gitár/hegedű szólók tették emlékezetessé a zenét. Aztán elmentünk egy helyre Legianban, ittunk valamit, de nem tetszett, úgyhogy vissza Kutára (ez mind taxival ment), aztán Kután megint buliztunk, énekeltem Paradise Cityt,

meg ittunk Long Island-et, aztán átmentünk valami nagy dizsibe Kutára, és aztán jött a Zseniális ötlet a frissen szerzett új barátoktól: menjünk Legiánra, de nem is akárhova, ugyanarra a helyre, ami szar volt 2 órája, de most már állítólag jó. Hát tényleg jó lett :) Kicsit elvesztettem a fonalat, de összesen azt hiszem 7 (!!) különböző helyen voltunk, négyszer tettük meg a távolságot a két város között, sokat vitáztunk sófőrökkel, azt nem tudom, milyen nyelven, aztán valamilyen Equadori lánnyal ismerkedtem meg közelebbről, aki feltűnően szép volt. Pontosan nem tisztázott okok miatt valamiért aztán mégsem aludt a La Hotel Walonban, de úgy sejtem, nem rajtam múlt! :)) Ettől függetlenül eszetlen jó buli volt, nagyon-nagyon jól mulattunk. Kár, hogy egy csomó csomó dologra nem emlékszem. Még jó, hogy ennyit leírtam! :)

Bali - nyolcadik (?) nap - Kuta

Hát igazán csodálatosan jókedvem van ma (9-dik nap)!

Az egész tegap kezdődött (8-dik nap): Voltam szörfözni 2-szer vagy 3-szor, de a délelőttiek nem voltak valami jók. Aztán kimentem naplementében is, de szintén nagyon bezárós volt az egész part, úgyhogy csüggedtem kicsit (amúgy se volt jó az egész nap, Felkai Petiéket nem értem el, meg a svédeket sem, a szörf se ment jól). Na szóval zártak be a hullámok, de szép üregesen, úgyhogy egyszer aztán mégiscsak benéztem, lesz, ami lesz alapon, és észrevettem, hogyha rámzár a hullám, akkor sem halok meg. Kezdtem fáradni kicsit ugyan, de eldöntöttem hogy most, vagy soha, csövezni kell. Úgyhogy szépen akkurátusan belementem minden olyan hullámba, amiről láttam hogy az orrom előtt zár be, és próbáltam bebújni. És aztá néhány próbálkozás után sikerült is, igaz csak úgy 2-3 tizedmásodpercre, de láttam belülről a csövet!!!!!!

JUHUUUUUUUUUUU!!! Ez volt az egyetlen terv,amit kitűztem magam elé a 7 hónap utazásra. Nem tudom, hogy mennyire számít ez érvényesnek, hiszen ki nem tudtam jönni a csőből, de leszarom, mert éreztem a fejemen, ahogy csapkod a víz, láttam a csövet belülről, innentől kezdve mindenki bekaphassa!!! :-D Ja és persze mindezt naplementében. Eszetlen nyugis látvány naplementében, 30 fokos (!!) vízben nézni, ahogy evezésnél a kezem belemerül az olajosan síma lilásan tükröződő vízbe. Na ezért érdemes idejönni. Még egyszer sem fáztam. És persze nem is fogok.

Kb így néz ki a beach:

Utána találkoztam Felkai Petivel, aki itt tanul egyetemen indonézül (és még ösztöndíjat is kap érte!!! :D ) meg LucaJanóval, akik utazgatnak keresztbe-kasul Ázsián egy évig. Ők nagyon vágják az itteni szitut, úgyhogy gyorsan el is mentünk egy brazil étterembe, ahol ettem igazi brazil kaját. Egy tál babot, mellé egy tányér zöldséget meg húst, meg fűrészport. Na mindegy, jót ettünk, jót beszélgettünk, volt miről: még sose találkoztunk :) Aztán megbeszéltük, hogy ma délután megyünk szörfözni, és Janó megmutatja majd az egyik secret spot-ját, amit kemény 150.000-ért mutattak meg neki a helyiek. Állítólag ott senki nincs. (Ez azért jó, mert mindenhol máshol tömeg van). Azt is megbeszéltük, hogy másnap megyünk Ulura. Ami ugye Ázsia leghíresebb hulláma, úgyhogy már ideje lesz, mert a holnapi az utolsó előtti teljes napom :(((((((

Aztán este tévénézés, mert még kábeltévém is van, egy csomó angol nyelvű adóval, bizony. Ha jól látom, azt elfelejtettem leírni, hogy átköltöztem egy burzsujabb szállodába, mert a Fat Yogi-ból kipateroltak, mert nem foglaltam előre. Ez 200.000 rúpia (20 AUD, 3800 Ft :) ), de azért elég menő. Olyannyira, hogy szentelek is neki egy külön albumot, itt: Külön Album a Hotel La Walonnak.

Azért egy képet csak kirakok kedvcsinálónak:

Bali - hetedik nap - Kuta

Reggel szörf, délben szörf, este szörf. A második volt a legjobb, Padmán, megint életem legjobb menetét toltam: kb 50m-es, legalább 4-5-ször mentem fel –le, az utolsó gyakorlatilag frontside cutback volt. Ez az első trükk, amit meg tudok csinálni :) Este már persze nem ment olyan jól.
A beach visszafogott bejárata:

Azért tudtam amúgy Padmán szörfözni kétszer is, mert béreltem robogót szörftartóval! Juhuuu 5 napra 200.000 rúpia volt, azaz kevesebb mint 4.000 forint :) Erre még jött biztosítás, ennek a fele. Jól alkudtam, büszke voltam magamra. 350 ezer rúpiáról indult a faszi. Nagyon kemény egy ázsiai városban egy szörfdeszkával az oldaladon motorozni, de már kezdem megszokni. Megyek a többiek után szembe az egyirányú utcába, ügyesen, meg olyan sikátorokba, amikben néhol még két robogó sem fér el egymás mellett! :)

A robogóhoz kaptam király bukósisakot is. Baleset esetén nem sokat ér, de nagyon divatos darab:

Napközben voltam a svédekkel egy bevásárlóközpontban, beültünk egy szép helyre, aminek az volt a neve, hogy Celsius. Aztán nem volt már izgi, ezért inkább leléptem, és elmentem szörfözni. Meg vettem két napszemüt, mind a kettő EREDETI Ray Ban, és összesen fizettem értük 1700 forintot. Ebből az egyik volt 170. :)
Jaj tényleg még nem is mondtam, hogy minden reggel hogy néz ki: amikor fel tudok kelni (6 és 9 között valahol), lemegyek szörfözni, amíg még nem éget szénné a nap, aztán haza, csobbanás a medencében, és vagy tusolás, és reggeli a teraszon, vagy már eleve a medence mellé hozzák a reggelit, hogy ott egyem meg még frissibe. Hát ez kérem keleti kényelem! :)
Reggeliző hely:

Holnap hajnalban érkezik a másik blog: LucaJanó :) meg Felkai Peti. Remélem elmegyünk valami zsír helyre, mert a helyi beach azért nem az igazi.

Ja, és ugye elhatároztam, hogy naponta legalább kétszer szörfözök (ez kb. be is jött) meg egy masszázsra is elmegyek naponta. Na természetesen nem voltam egy masszázson se, de most pótolom, be vagyok írva este 8-ra egy „traditional Balinese massage”-ra. Kiváncsi vagyok, mit fognak kezdeni a hátamon levő tíz centis, kör alakú horzsolással :) Amúgy nem is bírom jól a masszázst, mindig ugrabugrálok, ha valaki százévente megpróbálkozik vele. Ráadásul egy óra! Nem fogom magam halálra unni?? Mondjuk egy Csend Napja után már nem félek semmi ilyesmitől :) De persze azért izgulok kicsit. Azért annyira nem. (De egy kicsit azért igen :) )

Holnap el kell hagynom a szállodát (Fat Yogi, nem is írtam még sokat róla), úgyhogy ha Petiék találnak valami jót, akkor oda megyek, ha nem, akkor megyek a szomszédba, ahova a svédek is mentek, miután itt már nem volt több hely. Utálok pakolni, szerintem el is sumákolom az esti összepakolást :) Meg utálom kifizetni az öt napi szállásomat is. Ami EGYMILLIÓÓÓÓÓ rúpia. Az kb. 190 AUD :)

Később

Na, túléltem :) Néha volt csak nehezen viselhető, teljesen profi volt, virágkosár volt az arcomba, ment a bali bazseva közben, minden. Jól ellazított, de azért ennél nagyobb zúzásra számítottam, meg hogy elmúlik minden bajom tőle. Valószínűleg az elvárásaim voltak mások, lehet hogy egy sport masszőrhöz kéne járnom, heti háromszor. Azért jó volt ez, megérte a 10 dollárt :) Megyek majd megint. (Persze nem mentem - a szerk.)
Nem tartom magam ultra konzervatívnak, de az egyszerhasználatos fekete bugyi még nekem is sok volt:

Hazafele olyan dugó volt a sikátorunkban, hogy az autók egymással szemben álltak, mind a két oldalról több is. Vidám látvány ez egy olyan utcában, ahol egy autó meg egy motoros csak bizonyos helyeken fér el egymás mellett :)

Váltottam pénzt is, a csávó egész ügyesen próbált átverni egy laza 200.000-rel. Megszámoltam, majd rinyált, hogy nincs váltópénze, én meg nézzem meg, hogy nekem van-e. Amíg én keresgéltem, a 8-ból elvett 2-t (nem nagy különbség :D ) aztán odarakta, hogy köszi. Én meg gyanítottam, hogy valami nem frankó, újból megszámoltam, és kiderült, hogy egy 25% hiányzik. Akkor még nyavalygott egy kicsit, de csak kiizzadta a pénzt. Utána meg persze ragaszkodott hogy fogjunk kezet, hogy minden oké, friend!
Érdekes módon Indonéziában a kézfogás nem a barátság, hanem az „átvertelek, de észrevetted” jele! :)

Mivel ma Kután voltam, ezért a korábbi Kuta album végén találhatjátok a friss fotókat. EXTRA! találtok vicces videót is a fotók között!

Ma két bónuszkép is van:
1. Itt a meki előtt nem bringatároló van:

2. Szörfből sosem elég:

10.000

Újabb érdekes adat!

2010.11.19. Ekkor regisztrálta a blog a tízezredik látogatást! Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat nézik majd az oldalt, amit azért csináltam, hogy ne felejtsek el mindent, ahogy szoktam.

Bali - hatodik nap - Ubud

Ubud. Bali leginkább ismert kiránduló célpontja, mindenki szerint nagyon szép és zöld, meg templomok (Flughafen).

Én robogóval, Jonatan és Zara Harleyval. Ez utóbbi hússzor (!) annyiba került, mint az előbbi.

Röviden összefoglalva csoda, hogy túléltük, tekintve az ázsiai autós- és motoros közlekedési morált. Amúgy ha az ember megfigyeli a káoszt, könnyen észreveheti, hogy pont emiatt eszetlenül jól vezet mindenki. Vagy csak eszetlenül. Ja tényleg, Nyenyu pont itt törte össze magát, heteket volt kórházban, és állítólag a jó szerencsének köszönheti, hogy nem vágták le a lábát (!!) Akit érdekelnek a részletek, olvassa el saját maga :) az Ahogyérzed-en.

Teljesen normális látvány errefelé:

Szóval az odaút érdekes volt nagyon. Minden faluban egy iparág volt jellemző. Ezt úgy kell érteni, hogy bementünk a faluba (áthaladtunk) és végig az út szélén ki voltak rakva a portékák - minden faluban más. Az első faluban végig kerámia volt az út szélén, a következőben fából készültek a dolgok, a harmadikban szobrokat készítettek kőből. És minden faluban csak a rá jellemző termékek szegélyezték az utat. Nagyon érdekes, én mondom:

Fa bútorok:

Kerámia:

Kőszobrok:

Láttunk sok rízsteraszt, ami szuperjó, mert azt akartam látni.

Aztán megérkeztünk Ubudba, ahol néhány templomon kívül egyéb szépségét nem nagyon láttam.

Volt még egy piac, ami az ősi retek-utcai piacra emlékeztetett - gondolom van, akinek tetszik, de szerintem csak putri. Nem is tetszett egyáltalán. Legalább vettem sarong-ot (ez a szoknya, amit itt minden férfi hord), meg csináltunk egy tök jó fotót a szemét-elhelyezési szokásokról.

Majmok is voltak, de azokat már leszartuk, le se lassítottunk. Ettünk nagyon szép helyen, rizsteraszok között. Ami persze annyiba került, mint két másik nap teljes kajapénze:

Hát kábé ennyi :) Fotók azért vannak szépen, nézzétek meg itt. Hajnalban meg be volt dugulva az orrom, fülem, meg rosszakat is álmodtam, úgyhogy elsumákoltam a hajnali szörföt :((

Baszki most néztem rá a naptárra: egy hét múlva otthon leszek. De durva. Nem várom különösebben! :)

Zara gyerekként

Zara gyerekkori hobbijait még nem írtam le, úgyhogy most megteszem: A sarkkörön lakott (Svédországban), és volt hogy minusz 52 (!!!) fokban ment gyalog meglátogatni a nagyit. De ez nem az amit most leírok: szóval a szórakozás: a néhány hónapos sötétség alatt belerúgni a lámpaoszlopba, ezzel 10 perc komplett sötétséget hozni az egész falura (minden lámpa kikapcsolt). Ennek advanced verziója: 3 gyerek egymásra áll, és fent a lámpa fényérzékelőjét eltakarva talán ha jól emlékszem órákra is sötétbe lehetett burkolni a falut. Ez segített az ultimate hobbinak: lopni. A kertekből epret, meg répát, meg minden szart. Meg persze mindenki ellopta mindenki fakutyáját, amivel nem tudom amúgy mit csináltak, gondolom terhet szállítottak. Aztán másnap mindenki anyukája csodálkozott, hogy valaki más fakutyája van otthon, a saját meg nincs. Ééédes.

Daráló

Hát sajna most ez van, nincs idő blogolni. Majd.
Pénteken megyünk Hossegorba szörf táborba. Majd az is lesz. Majd. Persze!

Bali - Uluwatu fentről

Dreamland után irány Uluwatu!
Az alábbi road movie csak két perces, de még így is csak azoknak ajánlott, akik kortárs kínai könnyűzene-rajongók! :)



A sziget délnyugati csücske híres naplementéjéről,

ősi templomáról,

a majom seregről,

a Kecak (tűztánc) előadásról,

na meg persze Ázsia leghíresebb hullámjáról (ez utóbbit majd csak a magyar srácokkal látogatom meg, most nem volt rá idő)

Szóval irány a hegytető, az ott kapott sarong-okkal takarva el rövidgatyánkat megindulunk az erdőbe. Gay kifejezett utasítása ellenére Zara a fején felejti Jonatan Ray Ban napszemüvegét, és ahogy a sofőr jósolta, egy majom az első 2 percben lekapja a fejéről és elszalad vele. Miután a majom megkapja a szokásos váltságdíjat érte (azaz a helyi árusoktól vehető kaját), visszaadja a napszemüveget. De a képzés sajnos nem lehetett tökéletes, mert a napszemü sok darabban kerül vissza.

Utáltam a majmokat mindig is. A mi teóriánk egyértelműen az, hogy a helyiek tanítják ezeket a kurva majmokat a lopásra, hogy a sok túrista tőlük vegyen kaját. Amúgy félelmetes, hogy ez mennyire működik: amit a majomnak feldobnak egy kis kaját, az azzal a mozdulattal, ahogy elkapja a kaját, dobja el a lopott holmit. Őrület. Én is vettem eledelt, hogy odaadjam nekik, aztán amikor a mellényzsebemből kirántotta a majom a maradék kaját tartalmazó zacskót, akkor felhúztam magam, és elkezdtem cukkolni, mire ő heves fújtatással, és hatalmas hegyes fogainak mutogatásával válaszolt.
A vicsorgás már sajna nincs rajta a videón :(

[[ez a videó jelenleg fos. sajnos.]]

De ettől nem szartam be, csak amikor Gay mondta, hogy nononono! akkor kapcsoltam, hogy nem kéne. Azt hittem valami vallási dolog, de nem, azt mondta hogy nagyon veszélyesek, meg betegséget terjesztenek.

Közben fotóztunk sokat, mert a kilátás lélegzetelállító a sziklák tetejéről. És persze itteni szokás szerint nincs sok védmű, úgyhogy a szikla legszélére ki lehet állni, a többszáz méteres függőleges szakadékba benézni.

Annyira félelmetes, hogy még most is összerázkódom, amikor írom. Persze majmok mindenhol voltak tömegével ott is. Amikor már a táskámat akarta kinyitni egy másik kis rohadék, én meg agresszívan léptem föl, akkor már utánam is kapott, majdnem megmart, de szerencsére elugrottam, így csak az ingemet találta el. Akkor azt mondtam, hogy elég is a majmozásból, meg a kilátás fotózásából, irány a helyszín, ahol a tűztáncot ajdák elő. A tűztánc király, aki látta a Baraka-t, annak ismerős a 70 férfi körben ülve, kántálva, kezükkel kalimpálva. Csak itt még közben valami táncjátékot is előadtak a díszesen felöltözött helyiek.

Itt van két videó azoknak, akiket érdekel:





Közben lement a nap, szép volt, jó volt, irány haza.

Otthon az igazi mexikóinál kajáltunk, mint a dekadens rómaiak, kanapén fetrengve :) És még cigizni is lehetett, kár hogy már nem cigizem :(
Aztán kifingás, alvás. Fél egykor a kurva japán csajokra ébredtem, amint föl-alá randalíroznak röhögcsélve. A japánok nagyon hülyék.
Nézzetek még képeket itt.

Bali - Nusa Dua, Dreamland

Hajnali kelés, szörf Kuta Beachen. Semmi különös, a szörf nem volt annyira jó mint máskor, persze azért nem volt rossz (elvégre Balin szörfözöm :) ). Aztán reggeli a kis teraszomon, és indulás a svédekkel autós kirándulásra. Ők már kibérelték a kocsit, ami kiderült, hogy egy mikrobusz, úgyhogy deszkám is befért.

A pilóta neve: Gay (vagy Kay, de az előbbi viccesebb), ő mutatja meg nekünk az érdekes dolgokat dél felé. Először Nusa Dua-ba megyünk, ami a helyi luxusövezet, sorompóval lezárt terület, egy csomó kizárólag 5 csillagos szállodával, ahol a keresztszüleim is megszálltak, amikor itt jártak. Kimegyünk a partra, ami lélegzetelállító. (Közben a sofőrünk a kocsinál várakozik) A fotókon se néz ki rosszul a beach, de életben még sokkal szebb, igazi paradicsom.

Snorkelezni azonban nem lehet, zavaros a víz nagyon, úgyhogy továbbállunk egy helyre, ahol lehet hajót bérelni, elég sok alkudozás után ki is bérlünk egy tradicionális hajót, amit mindig is ki akartam próbálni! Juhuuuu! :)


A snorkel itt is szar sajnos, úgyhogy ezt az egészet buktuk. Ja nem, amikor mélyre leúsztam, akkor láttam szép halakat. Van az a jellegzetes fehér-sárga-fekete, na az annyira bátor, hogy evett a kezemből is :) Szóval nem volt teljesen nulla, de azért gáz volt.
Kicsit ideges vagyok, mert a nőci a „jók-e ma a körülmények” kérdésre dadog, majd azt kamázza, hogy nem tudja, hiszen ő az irodában ül. Ekkor kapcsolhattunk volna. Na mindegy.

A következő állomás mindenért kárpótol: Dreamland tényleg úgy néz ki, mit ha egy tündérmeséből került volna elő: A törésről visszanézve látszik, hogy a hatalmas sziklafalat csak a beach szakítja meg, két oldalt a függőleges sziklákat néhol dzsungelszerű növényzet növi be. Erre a területre épült az a sok-sok házikó, ami jellemzően lábakon áll, és valahogy kilóg a hegyoldalból, vagy annak tetején áll. Később még egy ködfátyol is leereszkedik a helyre - oylan, mintha a Gyűrűk Ura egyik mesebeli táján járnék. A víz türkiz színű, és teljesen lapos, azonban a törésen vannak bő két méteres, gyönyörű glassy hullámok, amik valahogy a semmiből tűnnek elő. Ez a legszebb beach ahol életemben voltam!! (pedig szerencsére már voltam néhányon. :) ) A fotókat nem is rakom ki, egyszerűen nem adják vissza a fílinget. Najó, a hullámokról végülis kirakhatok egy képet :)

Ja, és nem mellékesen életem legjobb meneteit futom itt: tudatosan kanyarodok fel a hullám tetejére, meg vissza, már-már cutback-nek nevezhető sebességgel. Kicsit olyan, mintha tudnék szörfözni :)

A szörf után Gay elvitt minket egy étterembe, ami nagyon szép volt, és hangulatos, és a teljes első Britney album lement, és lehetett kapni édes avokádó dzsúzt:

A többi képet itt találják.