Aranyos hely, ha Ausztráliában létezne a kifejezés, akkor kicsit szocreálnak lehetne mondani. Persze lehet hogy csak hozzá vagyok szokva az ötcsillagos helyszínekhez... Mindenesetre nagyon érdekes hely, itt lehet találkozni a kisvárosi Ausztráliával: a nagydarab (tényleg nagyon nagy) két főpincérnővel, a klimpírozó énekessel (komolyan, mit a Marcipán presszóban, Tokodon!), a helyi nyugdíjasklubbal, a helyi cégek alkalmazottaival, akik ezekre a rendezvényekre járnak. Az elején kicsit sokkolt, amikor bementem valami szárító vagy milyen helyiségbe, hogy lerakjam a táskámat, és ez a látvány fogadott:
Azt megszoktam, hogy konyhában gyakorlatilag csak ázsiaiak dolgoznak, de hogy ott is laknak, az már kemény! :) Vagy lehet hogy néha kicsit sok a túlóra, nem tudom, azóta sem derült ki :)
Sok mindent amúgy nem lehet a helyről írni, általában kedvesek az emberek, az idősebb fehér emberek vannak általában az egyik teremben, míg a másik, nagyobb teremben a mindenféle (arab, indiai, ázsiai) kulimájszos fiatalabb figurák. Ez nem annyira rasszok közötti vágás, hanem korosztályok közötti: Sydney 20 éve még kevesebb mint egymillió lakosú volt, ma közelít az 5-höz. Szóval ha 20 évvel ezelőtt még csak a fegyencek leszármazottai éltek is itt, akkor is a fiatalok között max 20% a fehér ember aránya. Magyarul az öregek fehérek, a fiatalok mindenféle színűek. Itt ez meglepően kevés gondot okoz, csak néha van egy-egy nagyobb balhé, mint pl. a 2005-ös Cronullai Zavargások, amit a hírhedt maroubrai Bra Boys kivételesen nem gerjesztett, hanem megoldani igyekezett. Tényleg, akit érdekel a szörf, és még nem látta a Bra Boys c. filmet (narrátor: Russel Crowe), az nézze meg, érdekfeszítő. A fő problémát a helyiek szerint a második generációs libanoniak jelentik, akik már nem értékelik a lehetőséget, hogy a szüleiket befogadták, hanem inkább az "én hazám a legszebb, itt minden szar, én vagyok a király" vezérelvet vallják. Persze nem minden libanoni, de tényleg feltűnően nagy százalékuk. Magyarul: libanoni környéken nem szívesen sétál az ember hazafelé egyedül... Amúgy ez tényleg durva, a többi 100-féle néppel egyáltalán nincs probléma, csak velük. Mármint az átlagembernek, nekem semmi bajom velük, sose konfrontálódtam. Persze az indiaiak iszonyú gőgösek tudnak lenni, az ázsiaiak meg neked mennek a tömegben, mert gyakorlatilag nincs intim szférájuk, de ezeket meg lehet szokni, nem gáz.
Visszatérve az estre: néha nagyon rosszul viselem a pincérkedős munkát, ha nincs sok dolog, és unatkozom, és csak számolom a perceket visszafelé. Ezen nem sokat segít az, hogy most van az összes karácsonyi rendezvény, és mindenhol karácsonyi dalok mennek 24/7, azok is a szintetizátoros csávó előadásában, és lehetőleg a leglassabb, legromantikusabb tónusban, hogy az ember minden percben érezhesse, milyen jó is lesz így karácsony táján a világ legtávolabbi városának legkülvárosibb részén éjszaka, egyedül hazamenni. Komolyan, mintha valami idióta brit vígjáték és egy cseh társadalmi dráma keverékében lennék a lúzer főszereplő! :))
Na, sokan hiányoltátok a negatív hangot, hát íme. Bizony, az élet itt sem fenékig long island, nekem sincs mindig jó kedvem. De szerencsére ez tegnap volt, ma már jobb a kedvem! Persze megyek este megint a Lighthouse-ba! :)
De mit csinálok, amikor szar kedvem van? Na mit? Hát megnézem ezt a videót, és akkor felderül a kedvem azonnal :) Igazából most még csak eszembe jutott, de már most röhögök! :D
Na, ha valamikor véletlenül rossz kedved lenne, csak nézd meg ezt a videót, és megoldódik. Ha meg jó kedved van, akkor irány valamelyik eszetlen szar pesti dizsi (vagy az állítólag ŐRÜLETESEN jó 4Bro bisztró ;)
Bejegyzések
Figyejjémá, engem nem érdekel a szörf, de a gengek igen, akkor is nézzem meg, vagy akkor szenvednék?
VálaszTörlésSzörf kevés van benne, épp csak annyi, hogy a "szörfösök népes tábora" a világon bemenjen a moziba és megnézze. Inkább bandás. De ez a Bloods-hoz hasonlítva azért nem egy olyan komoly banda, csak szörffel együtt elég menők :)
VálaszTörléspraktikák abból az időből, amikor én is pincérkedtem az USAban, és télen üres volt az egész sziget, és nem volt vendég:
VálaszTörlésAZ étterem kockás szőnyegén megszámolni a négyzeteket (nem beszorozni egymással a szélét-hosszát!), hanem megszámolni. Ezután kitalálni, vajon ez a szám hogy jön ki (azaz hányszor hányas a terem...)
Rosszabb estéken minden négyzetbe belelépni egymás után (ha asztal vagy szék van benne, még nehezebb ugye, mert nem rendezheted át a helyet...)
De a legjobb móka ez volt (bár a mai eszemmel nem túl környezetbarát:
Összekötni a kávégép és a jéggép outputját az egyik csapba, beizzítani a gépeket, és csatáztatni őket: megnézni melyikük az erősebb: ha a jéggép, a csap előbb utóbb tele lesz jéggel, és túlcsordul. Ha a kávégép: a csap megtellik forró vízzel, és az egész átforrósodik. Ha túl egyenlőtlen a küzdelem, akkor be lehet állítani 2 jéggépet egy kávégép ellen. Vagy pl a Coke-masinát is hozzákötöd, és a csap aljára porcukrot szórt. Ekkor óriási hab keletkezik, amibe belevezeted a sok jeget, meg a forró vizet: sok gőz is keletkezik. És a gépek csak küzdjenek egymással. Kitűnő móka. Advance változatban fogadni is lehet a gépekre a többiekkel :)))
Hát ez nagyon durva! :) Neked akkor még sokkal unalmasabb pillanataid lehettek mint nekem! :) Az ötletek zsniálisak! De egyszerűen nem tudom elképzelni rólad, hogy ennyire energiapazarló játékot tudnál élvezni! :)
VálaszTörlés