CÁPARIADÓ!!!

Gondoltam, hogy az egész bejegyzést ilyen blikkesen szenzációhajhászosan írom meg, de aztán közbejött valami: nincs kedvem mégsem. Úgyhogy inkább leírom a saját stílusomban az életközeli élményemet még melegébe, hisz' épphogy csak 2 órája történt.
Az úúúgy voolt, hogy az egész napos sitthordás, betonacélok közé bemosott agyagos-sáros-kövek kézzel kiszedegetése után hazamentem, ettem egy jó nagy adagot Peri életébenelső töltöttpaprikájából (amit autentikus illata alapján már az ajtóban kiszúrtam), majd a retek esős/borult idő dacára elmentem Maroubrára. Na ott a szokásos zúzda volt, de már egyre ügyesebb vagyok, úgyhogy még szörföztem is, nem csak haldokoltam.
(tényleg, nem is mondtam még: olyan betonkemény vagyok, hogy meló után is járok már szörfözni, minden másnap - bár eddig még csak kétszer voltam :)
Na, ahogy ott nézem a hullámokat a pajtikkal a lineup-on, egyszerrecsak a hullámok között felfigyelek egy gyorsan mozgó, nagyobbacska méretű dologra. Ahogy a periférikus látásomból átkerül az ojjektum abba a részbe, ami már nem periférikus és nem tudom, hogy hívják, kiderül, hogy az bizony egy sötétszürke uszony, ami nagyon gyorsan halad, de szerencsére nem felém. A távolság köztünk úgy 15-20 méter. Na ez az a pillanat, amit érdemes megjegyezni. Ahogy az ember egy pillanat alatt a helyére kerül, azaz észreveszi, hogy milyen kis védtelen nimand önmagában a vis maior-okkal szemben. Na mindegy, nem próbálkozom tovább, nem lehet leírni úgysem, de megrendítő érzés, az biztos.
Aztán odaevezek az egyik spanhoz, kérdeztem, hogy látta-e az uszonyost, és hogy nem kéne-e valamit csinálni-e. Ő persze megnyugtat, hogy ez delfin csak, vagy legalábbis szerinte az, merthogy a mozgásáról meg lehet ismerni, mert az föl-le úszkál. Nevetünk, mondom neki, hogy Fuck, it scared the hell out of me!! Aztán később én is látom hogy egy tündi-bündi delfin az. Tökre jó érzés, így együtt a természettel.
Ezt a jó érzést egy kicsivel később azért beárnyékolja a cápa sziréná iszonyatos hangja. Ezt úgy kell elképzelni, mint a légvédelmi szirénát, és kb. olyan érzést kelthet az emberekben. Elkezdünk kifelé evezni elég szorgalmasan, kérdezek egy másik pajtit, hogy ez mi a rosseb, cápa vagy mi, mondja hogy nem tudja, de szerinte az. Na ez is egy furcsa érzés, így kifelé evezni, valahogy senki sem mosolyog. De a parttól max 30-50 méterre voltunk, úgyhogy igazából nem is félelmetes. Szépen kiérünk a partra, a szörfösök szépen felsorakoznak, és nézik a vizet. Kivéve azt a kb. 30(!!) szörföst, akit nem hat meg a sziréna. Valószínűleg ők is úgy gondolják, hogy csak a delfineket keverték össze a partról az illetékesek. Aszongya az egyik srác, hogy lehet hogy a delfineket kergette a cápa! :D Na mindegy, több mint valószínű, hogy tényleg benézés volt csak.
Mindenesetre megnyugtató, hogy itt tényleg komolyan veszik a figyelőszolgálat, ezért is nem történik itt sose baleset. Amúgy ha tényleg látnak cápát, akkor lezárják az egész part, és a környező bícseket is, úgyhogy elég nagy itt a biztonság, NYUGI ANCI!! :) Amióta itt voltam, nem is látott senki cápát sehol a környéken.
Na ennyi, még házidolgozat írok, aztán alszoK mert már háromnegyed kilenc van.
Písz, láv!