NRL döntő: Eeels - Storms

Tegnap az Olimpiai Parkban, az ANZ (éjjen Zed, azaz én!) Stadium-ban dolgoztam, ahol már egyszer dolgoztam korábban, csak azt lusta voltam még megírni :) Az első alkalomról később majd, most egyelőre jöjjön a tegnapi meccs, az NRL döntő. Itt ez az egyik legnagyobb sportesemény, úgyhogy megint 75.000 ember volt a stadionban. Gyönyörű egy stadion ez, én mondom!
Először azt mondták, hogy majd mosogatnom kell, aztán kiderült, hogy az egyik céges páholyba kell mennem. Ilyen egy céges páholy:
Ilyen a kilátás a céges páholy belső részéről:
De ki is lehet ülni, akkor meg ilyen:
Némá a sok tahót, még saját páholyuk sincse'!!!
A hűtő tele van piával, de nyugi, nem maguknak kell kivenniök az italt, hát mi mit csinálnánk akkor? :)
Van egy kis konyha is, arról nincs külön fotó. Viszont van fotó a konyhában levő hűtőről:
A fotó értelmezéséhez azért nem árt egy kis életfíling-leírás: Megérkeztem a páholyba, ahol ott volt egy szakácsruhás ember, aki épp anyázott valamiért, hogy valaki korán rakta be a húst, és az ennek megfelelően el is romlott, úgyhogy mehet a kukába. (Persze annyira nem lett rossz, hogy én ne egyek egy kis körtés bárányt meg steak-et) Na szóval gondoltam, hogy ez nem lesz bonyolult meló, mert itt egy középkorú séf, én majd segítgetek neki, aztán nézem a mecset.
Gondoltam, hogy egy kis csevejjel oldom a feszültséget: "Te vagy itt a séf?" kérdeztem. A válasz már nem tetszett annyira: "Nem, te vagy itt a séf!" [ :)))) - a szerk] "És jön még valaki, aki ért ezekhez?" "Lehet, nem biztos."
A beszélgetés a fura fordulat után hasonló mókásan folytatódott. Az arc mondta hogy ellenőrízzem le a hűtőben a kaják hőmérsékletét, nézzem meg, hogy megvan-e minden, aztán meg kezdjem el csinálni a kajákat! Még használati utasíást is adott a kaják elkészítéséhez. Mindezzel csak két probléma volt (azon kívül, hogy rántottát szoktam főzni max.)
1. A sütő nem olyan volt, mint amilyeneket én szoktam látni, fogalmam sem volt hogy kell használni:
2. Mivel nem vendéglátó-angolt tanultam, így nem sokat értettem a rövid leírásból (angolul tudóknak érdemes beleolvasni):
Ez egy életközeli élmény volt. Már láttam magam előtt a sok elit vendéget, ahogy atom részegen üvöltenek, főleg velem, hogy mi a rosseb az, amit kaja néven tálalok. De aztán egy újabb (ezúttal szerencsés) fordulat következett: kiderült, hogy van egy partnerem, aki már látott ilyet, és hogy a sütő használata kb. bébi fókák értelmi szintjére van szabva, úgyhogy ha jobban figyeltem volna, mindent meg tudtam volna csinálni magamtól. Viszont a canape-kat el is készítettem még egyedül, ügyessen. Hát idióták ezek, hogy kanapének hívják a kis sós előételszerű izéket???? Mennyivel értelmesebb név már az, hogy "sós előételszerű izéke"?!

Na ezen meg én es rajt vagyok séf-cuccban (kicsit olyan mint a haditengerészeti díszegyenruha :)
Végül minden jóra fordult, felszolgáltunk egy csomó piát, meg az összes kaját, közben meg cseteltem a vendégekkel, akik eléggé meg is kedveltek, mint ahogy az általában szokott lenni ;) Úgyhogy persze pofátlanul fotóztam is meccs közben.

Helikopter lebeg valamiért ott:

A középső arc a tulaj. Jó kép :)
Sátánhalálvér-Extraheavynapalmterror koncert:
Aztán jött egy katonai heli, bedobta a labdát középre. A sok okos persze a helikopter szélviharával nem számolt, úgyhogy a labda majdnem egészen az endzone-ig pattogott :)


A végére még annyit, hogy kiderült, a rögbi tök izgalmas, és jó sport, nincs benne annyi unalmas üresjárat mint az NFL-ben, és a támadást és védekezést is ugyanazok az elég keménykötésű gyerekek végzik, páncél nélkül. Mondjuk nem is egy olyan stratégiai sport, mint az amerikai foci.
Ja, és a Storms nyert az Eels-szel szemben (mondanom sem kell, hogy mindenki Eels szurkoló volt a páholyban)