Melós - Bankstown1

Ha már így itthon vagyok, legalább kirakok egy melós post-ot. Vigyázat, hosszú lett, és még csak fotók sincsenek.
Legutóbb Bankstown-ban voltam, ami a Central-ról 50 perc vonattal (szóval annyira külváros, mint a mi szeretett Leningrádunktól Székesfehérvár) Nagy nehezen meg is találtam a helyet. (itt moinden új hely egy újabb kihívás, mert a buszon nincs kiírva, hogy melyik megálló következik, a megállókon sem látsz felirat, és a vezető sem mondja be magától, csak ha külön megkéred, hogy szóljon - nem egyszer szálltam le már így rossz helyen). A vonatállomáson kiderült, hogy Sydney-ben is élnek fekák, és nyilvánvalóan mindannyian ennek az állomásnak a körzetében. Mindenki tök normális volt, csak ez a hirtelen változás volt fura, meg siettem is, úgyhogy lényeg a lényeg, nem csináltam fotókat :) Aztán megérkeztem a Dist Sports Club nevű helyre, ahol -gondoltam- dagadt parasztok fognak valami unalmas meccs közben berúgni. De nem ez volt, mert a Sports Club igazából egy óriási kaszinó volt, a közepén sziklákkal meg dzsungellel, meg vízeséssel. Itt sem csináltam fottót, mert kaszinóban sem szabad. Gondolom.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem a kaszinó az egyik legszomorúbb hely a világon. Én mindig is utáltam ezeket, bár nem sok ilyen helyen voltam régebben, de aztán Las Vegasban bebizonyosodott, hogy tényleg nem sok lehangolóbb hely van a világon (számomra): Sok középkorú ill. öregember, férfi és nő, ül a gépek előtt -nyilván mindnek megvan a nyerő stratégiája- és kifejezéstelen arccal nyomkodja a gombokat. Nem is tudom, ki mesélte legutóbb a sztorit: kaszinóban dolgozott, és hallotta a csávót aki épp 2 milliót vesztett, hogy hazatelefonál az asszonynak: "Szia drágám, úgy döntöttem, mégsem veszem meg a kocsit. Majd elmesélem, szia." Na hát kábé ez az érzésem, amikor egy ilyen helyre belépek. Borzasztó látni azokat az embereket, akik utolsó esélyként a felemelkedésre ezzel próbálkoznak, reménykedve de azért tök esélytelenül ugye. Sőt, inkább ebbe mennek tönkre. Amúgy nem is értem, hogy ha a kokó meg a heroin illegális, akkor ezeket a bűntanyákat hogyhogy hagyják üzemelni?!
Ezek után kiderült, hogy ez nem csak kaszinó, hanem egy konferenciaközpont is. Tehát nem csak nyerőgépek, hanem hatalmas ablaktalan, jellegtelen, szürke konferenciatermek padlószőnyeggel, mesterséges fénnyel. Na mondom ez lesz aztán a kirááály meló! (Ádikááám! :) Nem egy szinttel volt lejjebb a minőség az eddig megszokottól, de hát ez egy ilyen bringa, ugye.
Amikor bementem a konyhára, akkor jött az igazi meglepi: a kezembe nyomtak egy A4-es lapot, rajta az italokkal, meg az árukkal (kb. 10 féle bor, 15 sör, stb.) és azzal az utasítással, hogy nem elég hogy a rendeléseket fel kell venni, de előre el is kell kérni a pénzt, majd bemenni a konyhába a piáért, odaadni a pénzt, a visszajáróval meg a piákkal vissza az asztalhoz. Ebben több nagyon vicces dolog is volt:
1. Nyilván nem tudtam megjegyezni a piákat 5 perc alatt, pláne az árakat. Ami azért volt jó, mert ha kértek valami speciálisat [mondjuk Kahlua-t tejjel (!)], akkor az elején nem tudtam megmondani, hogy van-e olyan nekünk
2. Az árakat fölösleges is lett volna, mert kb. sosem stimmeltek (?!)
3. Egy 10 fős asztalnál volt úgy, hogy 5 különböző társaság, pár, stb. ült, ami 5 fizetést, 5 visszajárót jelentett egy körre, ezeket valahogy szét kellett osztanom a tálcámon, és mindent lejegyezni
4. 4 asztalom volt, az 40 ember, akik az első körben elég hirtelen szomjaznak meg, tehát az utolsó asztal már nem volt annyira türelmes
5. Önkéntes életmentők voltak (tehát tök jó fejek, és segítettek nekünk mindenfélében) de nagyon sokan közülük tősgyökeres ausztrálok, azaz még azt sem érteni tőlük, hogy hello, pláne nem azt hogy "half scotch dry ginger seven ounce" Próbáljátok ezt úgy elképzelni, mintha Matiz Nagypapa mondta volna. Ha valaki nem emlékezne:
6. Voltak kevésbé értelmes tagok is, pl.: Miki: Csak ezek a söreink vannak: Carlson, Crown, Cascade, Pure Blonde, Stella, Heineken, Corona, Peroni, VB, Cascade light. Bácsi: I'll have a Toohey's New. :)
7. Ja és persze volt egy-két "az előétel előtti zsömléhez már kérek egy rumoskólát" típus is
Persze az életközeli élmények az elején voltak csak, belerázódtunk fél óra alat, utána már nem volt izgi. Mindent faján csináltam persze megint, elégedett is volt mindenki.
Miután a rendezvénynek vége lett, átmentem egy másik terembe is összeszedni a poharakat, és ott aztán nagyon bizarr látvány fogadott. Sok szülő ült körben, meg elszórva a félig sötét teremben, az 5mx5m-es kivilágított táncparketten két fiú, és egy lány táncolt, az egyik fiú karján 3 lufival. Na őket nézték a szülők, meg egy-két fiatal. Összesen lehettek úgy 20-an. A kb 50 éves DJ passziánszozott a gépén, de meglepően jó zenéket tolt közben (régi Metallica és úgy hip-hop slágerek vegyesen :). Aztán az egyik helyi erőtől kiderült, hogy mi ez az iszonyatosan lehangoló rendezvény. Nem, nem egy olyan osztály találkozója, ahol mindenki utálta egymást, hanem a lufis srácnak a huszonegyedik (!!!) szülinapja. A srác a helyiek leírása alapján weirdo volt, azaz magyarul kattant-stikkes-emos-mittudomén. Kiderült, hogy 60 embert hívtak, de 20-nál több nem jött :( Szegény csávó. Mondjuk utána megláttam közelebbről, és én biztos nem mentem volna! :D Fotót persze nem csináltam, féltem hogy van nála egy belezőkés, azt megvár a vonatállomáson! :D Mindenesetre mondtam a főnököknek, hogy engem max fegyverrel kényszeríthetnek oda vissza.
Aztán mégegy rendezvényre beküldtek, hogy ott is szedegessek poharakat (ott legalább ettem tortát :) De az is valami kis sweet sixteen nuncus szülinapja lehetett (Mi baja ezeknek a szefósoknak, hogy konferenciaközpontban tartják a szülinapjukat????) Ott is táncolt kb. 3 ember, a többiek ültek. De itt legalább a szülőkön kívül a barátok is reprezentálták magukat.
Már az eddigi lagzikban is kiderült, de ez most sokkoló volt: ezeknek fogalmuk sincs, hogy milyen egy normális buli. Elképesztő!
Na mindegy, túléltem, újabb élményekkel gazdagodtam. Ha élményekért lehetne venni lazacot a boltban, akkor nagy dőzsölés lenne :)