100-dik, másodszorra

Na, akkor ez most már tényleg a századik bejegyzés, juhú!
Írok is egy kicsit, hogy legyen írva. Mondjuk a tegnapi napomat, mondjuk.
Reggel felkeltem, aztán elmentem szörfözni Maroubrára, ott szörföztem ügyesen, aztán elmentem autót nézni. Nincs róla kép (az interneten - én meg nem töltök fel, csak ha megvettük). Tényleg a hétvégén már mindenképp veszünk valami kocsit. Mindegy már mit, de utazni kell. Aztán mentem volna a Trónkövetelőért, de hívtak közben, hogy meló van a State Theater-ben, úgyhogy le kellett mondanom.
Szóval mentem melózni a State Theater-be, ahol egy nagyon gazdag és gyorsan fejlődő reklámcég (M&C Saatchi) karácsonyi partija volt, ami ennek megfelelően elég dekadens is volt. (Persze csak ausztrál mércével - magyar viszonylatban értelmezni sem lehet az olyan kitételeket, hogy éjfélig tart a buli, és egyszerre csak egy rövidet lehet rendelni).
Sokat nem akarok írkálni a dologról, de érdemes megemlíteni, hogy egy patinás nagy színházban került megrendezésre az est. Így néz ki az előtér:
Sajna több használható képet nem tudtam csinálni, mert dolgoznom kellett - pedig elég meggyőző látvány a színpad felől nézni a sok ülést meg páholyt, meg nagyon érdekes a backstage sok földalatti folyósója, meg a hihetetlen mennyiségű föntről leereszkedő díszlet, stb. Na mindegy, én láttam :)
Szóval pénz volt dögivel, ebben a századfordulós miliőben még trendibben hatott az eddigi legtrendibb rendezvény, amin részt vettem (persze csak pincérként, vendégként Miamiban jártam cifrább partykon is :) - A cég profiljából adódóan még az átlagosnál is nagyobb volt a bajszos - öltönyös - gatyáig kigombolt inges homeopátiások aránya. Amgy ez itt annyira elfogadott, hogy már fel sem tűnik senkinek. Nekem is épphogy csak feltűnt, pedig én azért messziről jöttem...
Szintén túlreprezentáltak voltak a topmodellek, és a divatdiktátorok. Előbbiek jellemzően éltek a sebészet és a polisztirol csodájával, és még néhány tényleg nagyon szép is akadt köztük (ami Ausztráliában ritkaság számba megy). A hazai Zimányi Lindákhoz és Body Sylvikhez hasonlóan róluk is üvöltött, hogy kilincset fogtak ugyan sokat, de azért van amit többet...
A divatatdiktátor kategóriába sorolom az ultra menő csávókat. Ezek két részre voltak oszthatók: Nagyon menőn kinéző, trendi hajú, iszonyú profin válogatott ruházatú arcok, illetve az eszetlen szarul és csúnyán kinéző arcok (itt kb. ugyanolyan menőnek számít mind a két csoport - persze nem Axl Rose menőségről van itt szó, hanem jobb esetlben Justin Timerlake- , vagy Lagerfeld-, rosszabb esetben nem-tudok-példát-hozni-mondjatok-már-valakit-aki-iszonyú-szarul-néz-ki-mégis-menő! menőségről. Itt a rózsaszín sportcipő fekete öltönyhöz a visszafogott öltözködés jele.
A zene a buzibárokhoz hasonlóan eszetlen jó volt - az elején, aztán persze nekem már monotonná vált. Persze én a WC-t rendeltetésszerűen használtam, nem a folyamatos kólaadag bevitelére, mint ahogy az a szomszéd fülkéből átszűrődött. De azért eszetlen jól hatott a Lagzi Lajcsit is megszégyenítő kövér basszus a tükrökkel és szobrokkal telepakolt termekben.
A kajára sem lehetett panasz, az előételek, amiket felszolgáltam: osztriga, korianderes királyrák, füge bölény-mozzarellával, illetve pácolt Kobe (Wagyu) marha szeletkék (ez utóbbi kettőt megkóstoltam, és eszetlen jók voltak) Ezek ugyan mezei Wagyu marhából készültek, de még így is a legdrágább ételek közé tartoznak. Aki még nem hallott a Kobe vagy a Wagyu marháról, az olvassa el ezt: A világ legdrágább hússzeletei (én nem tettem, nem is tudom mi a különbség a kettő között, annyira azért nem érdekel :D )
Szóval elég nagy parti volt, divatbemutatóval, kövekből kirakott ruhás nőkkel, meg jó hangulattal. Amúgy jellemző erre az országra, hogy ezek az emberek tök jó fejek voltak - kis hazánkban sosem vállalnék el pincéri melót egy ilyen rendezvényre...
Ja, és láttam élőben igazi "Ruházati Baleset"-et :D Nőci egybefüggő palást-szerű ruhája egyben esett le róla az entré során! :)
Más most nem jut eszembe a partiról. Adtak kaját becsülettel, aztán a tervezettnél másfél órával hamarabb hazamehettem, és lefeküdtem aludni, ügyesen.