Sydney Party Animals

Na elmentünk bulizni, ezúttal úgy igazából. Kezdem az elején.
Az úgy volt, hogy egész héten dolgoztam mint az igavonó barom, és voltam szörfözni is háromszor vagy négyszer, úgyhogy eléggé kifáradtam a hét végére. De nem csak hétközben keltem hajnalban, hanem most kivételesen szombaton is, csak azért, hogy kimenjek szörfözni ;) A szörf után már keztdem elég nyomorultul érezni magam a nemalvástól, úgyhogy megebédeltem, elmentem Andeával a kínai piacra, és vettem egy kapucnis pulcsit 15 dóráért hogy ne fázzak ha jövök haza a partról. A piacról meg kapásból indultam is Bankstown-ba, mert szombat éjjel is dolgoztam, ugye.

Itt már vagy harmadszor voltam, úgyhogy egyszerű dolgom volt, már kb. mindent tudtam fejből. Nem egy bonyolult dolog ez, azt kell mondjam. Meg arra is rájöttem, hogy van érzékem a témához. Valószínűleg mert mindenkivel kedves, illedelmes és időnként vicces vagyok. Úgyhogy általában komálnak a partikon a vendégek, és a nevemen szólítanak (esetleg átüvöltik a tömegen a nevemet, ha már eléggé feloldódtak) A Halloween már itt érződött, Heath Ledger - Joker sminkben, meg mindenféle egyéb jelmezekben láttam vendégeket megjelenni Robert 21-dik születésnapján.

Hazafelé az egyik kolléga elhozott kocsival félútig szerencsére, ezalatt négyszer aludtam el a kocsiban, csak arra ébredtem fel, amikor a rendőrnő megállított, hogy úgy mentünk át a sárgán, hogy az már váltott át pirosba. Mondanom sem kell, hogy éjszaka Sydney belvárosában a decibellel hajtott kocsik között ez a szürke kopott daewoo volt a legnagyobb veszedelem, el kellett hárítani. Aztán jött a busz, amin szintén elaludtam néhányszor, és kb. egyre már haza is értem, iszonyú durva hét volt.

Periék ekkor már hosszasan előkészültek az esti bulira, és mivel Halloween volt, én is úgy döntöttem, hogy megpróbálom a maradék összes energiámat beleölni egy tusolásba és taxiba beszállásba, aztán meg majd csak lesz valahogy! A taxi-ig sem jutottunk el egykönnyen, mert Perit meg akarta verni egy felháborodott ittas csaj, akit lefényképezett, ahogy totál készen táboroztak a fűben. :) Na taxi, irány a Three Monkeys,

ahova Peri meg én bementünk, Peti meg kint maradt, mert úgy döntött, hogy "eleget ivott már", ezért nincs szüksége bemenni. Ezt a bogarat szerintem a bejáratnál álló hegyomlás biztonsági ültethette el a fejében :)

Ekkor csatlakozott hozzánk Caroline is, az osztálytársunk, mert ő akkor fejezte be pont a munkáját a belvárosban. Úgyhogy immár négyen átmentünk a Cheers Hotel-be (itt valami debil adózási törvény miatt minden kocsmát hotel-nek hívnak -és tényleg hotelként is üzemel- erről akartam bejegyzést írni, de aztán mégsem írtam)


Erről a helyről azt kell tudni, hogy csak japók vannak az egész helyen (tényleg néhány kivétellel). Körbenézel, és amerre a szem ellát, csak ázsiai arcok, kb. mint az Orczy Plaza :) Hát ezt nem volt könnyű megszokni, de azt még kevésbé, hogy itt szó sincs ázsiai szubkultúráról, ami érdekes lehetne esetleg! Az összes japó wannabe feka volt, akik úgy próbáltak meg elképesztő feka mozdulatokkal táncolni a hip-hop-ra, mintha egyenes ági leszármazottjai lennének Snoop Dogg-nak. De nem. És kiderült, hogy nem csak vezetni nem tudnak, hanem mozogni se igazán. Szóval egy elég szürreális környezetben buliztunk úgy egy-másfél órát. Egyébként a végére a zenék is megjavultak, és előkerültek az igazi japó menőcsávók, akik már nem a nigga majmolást nyomták, hanem valami egészen egyedi utánozhatatlan rángatózást, ami a sokadik sör után már kifejezetten menőnek tetszett! :) Meg persze utánzohatatlan a mindenféle zenére tízen, húszan eggyüt kántálás, mintha valami Kusturica filmben lóbálnák a kalasnyikovokat... Egy idő után aztán ez sem volt elég szórakoztató, úgyhogy elindultunk hazafelé.

Mi hárman az Oxford street felé mentünk haza, úgyhogy természetesen kihagyhatatlan volt, hogy benézzünk ott az egyik legendás bárba. Erről az utcáról azt kell tudni, hogy elsőre csak csak egy normális forgalmas útnak néz ki, de az utcában kb. egy kilóméteren keresztül csak buzibárok vannak egymás után szépen sorban (meg persze jelmez-, és egyéb ilyen-olyan boltok, hogy mást ne mondjak). Ez azért vicces, mert az utca amúgy is úgy néz ki minden este, mintha jelmezbál lenne. Próbálok valami fotót keresni. Na, meg is van, hehe. Ilyeneket minden nap látunk a buszról hazafelé menet:

Szóval köztudottan a buzibárokban vannak a legjobb zenék, és a legjobb bulik, úgyhogy ideje volt ezt személyesen is kipróbálni a Colombian Hotel-ben (amúgy a honlapjuk is a legjobb, klikk a képre):

Hát, nem mondom, hogy komfortosan éreztem magamat az elején a sok homeopátiás között, meg egy kicsit szokatlan volt úgy bulizni, hogy kigyúrt kopasz bajszos emberek bikinifelsőben táncoltak méterekre tőlünk :))), de aztán a végére (meg egy L.I. jegestea segítségével) tényleg beigazolódott, hogy itt jó a zene, és hangulat is hatalmas. Ide tényleg mindenki bulizni jár, nincs meg a vagy-nőzünk-vagy-bunyózunk fíling, mint a Pokolban. Volt egy-két csávó, aki ismerkedni szeretett volna, de nem volt kellemetlen félreértés belőle, mert ezek a népségek valami félelmetes sebességgel levágják valahonnan, hogy nem vagy buzi. Nem is értem, komolyan. X-akta. Nemúgy a hetero lányok, akik mind azt hitték, hogy mi is odavalósiak vagyunk, így teljesen felszabadultan bókolhattak kifelé menet, hogy milyen helyes vagyok :D Természetesen jólesik a dicsérő szó, még ha közben full buzinak néznek is! :D

Aztán már reggel 5 felé irány a buszmegálló, egy kb. egy óra várakozás a buszra, ami végül nem állt meg! Ekkor azt hiszem az összes általam ismert trágár kifejezést sikerült besűrítenem egy mondatba. Kétszer. Na mindegy van taxi is a világon, úgyhogy 20 perc múlva már az ágyban feküdtem.

Szóval nem volt rossz buli (főleg magyar viszonylatban) de azért nagyon hálás vagyok, hogy a kötelező "Sydney-ben bulizunk Halloweenkor, és ázsiai meg buzibárba is elmegyünk" kört letudtam, és most megint nem kell mennem bulizni remélhetőleg hónapokig :)